Az I. világháborút (1914-1918) egészen a második világháború kitöréséig a „Nagy Háború”-nak vagy csak „Világháborúnak” nevezték, hiszen korábban még nem volt ilyen világméretű katonai konfliktus. Közeledik 2014. az I. világháború kitörésének 100. évfordulója. Egyre több kiállítás, könyv és dokumentumfilm készül, ami a történelemnek ezt a szeletét dolgozza fel.
A két világháború közti időszakban kezdtek megjelenni azok a kiadványok, amelyek feldolgozták az 1914-1918. közti időszak katonai eseményeit. Akkor még éltek szemtanúk, éltek a katonák és éltek a tisztek, akik hazajöttek a frontról vagy a hadifogságból és elmesélték, hogy pontosan mi és hogyan történt a harcmezőn. Ezen beszámolók felhasználásával készültek az első könyvek az 1930-as években.
Gányai Csaba barátomnak köszönhetően a napokban jutottam hozzá egy kutató számára igen értékes könyvhöz. A címe: „A magyar huszár” avagy „A magyar lovaskatona ezer évének története”. Az előszót nagybányai vitéz Horthy István nyugállományú lovassági tábornok írta. A könyv kétszer került kiadásra, először 1936-ban, majd kissé bővítve 1939-ben. A mű végén néhány arckép és két névsor is igyekszik emléket állítani a magyar lovaskatonáknak. Ezeket végignézve szerencsére találtam pár eleki huszárt, akik rövid katonai történetét szeretném majd több részletben közzétenni.
Rövidítések: 3. k. h. e. = 3. közös huszár ezred, Br. = Bronz Vitézségi Érem, K. cs. k. = Károly Csapatkereszt, H.e.é. = Háborús Emlékérem, 1912-13. évi m. ker. =1912-13. évi mozgósítási kereszt.
Wittmann Attila
elekfoto 