Az új plébánosnak köszönhetően már 1734. augusztus 16-án megtörténhetett az első templom alapkőletétele. Ez még a „kis templom” volt, amely később bővítésre került, oly módon, hogy egy nagyobb templomot építettek köré, majd lebontották.
Hollinger Antal lelki támaszt és segítő kezet és sok esetben iránymutatást nyújtott a település lakóinak. 1735-ben Elek lakosságával Aradra ment és így átélte a Péró féle lázadást. Az 1739. május 3-án kitört pestis járvány idején 148 hívét kísérte végső útjára úgy, hogy ő nem betegedett meg. Az egyenlőre pontosan nem ismert, hogy a hat év alatt átélt megpróbáltatások vagy egyéb más okok miatt, de végül 1740. júniusában Hollinger Antal plébános visszautazott Németországba.
Hollinger Antal aláírása az 1740. június 14-én Eleken kelt dokumentumon. Forrás: Szeged – Csanádi Egyházmegyei Levéltár (Szeged)
Hollinger távozási szándékának bejelentését követően az egyház egy kisebb átadás-átvételi eljárást folytatott le, aminek keretében egy latin nyelvű egyházi leltár készült, amiben felsorolják az ingóságokat, kisebb vagyontárgyakat is. Ezen a dokumentumon látható Hollinger Antal saját kezű aláírása.
A helyettesítését átmenetileg az aradi Meltzer atya látta el, amíg 1740. végén megérkezett a morvaországi Brünn városából, Max Aigner plébános.
Köszönet a Szeged – Csanádi Egyházmegyei Levéltárnak és Dr. Kovács József általános helynök úrnak, hogy lehetővé tették a közzétételt.
Forrás:
Johann Stöckl, Franz Brandt: Die Geschichte der Gemeinde Elek in Ungarn 56-57. o.
Szeged – Csanádi Egyházmegyei Levéltár (Szeged)
Wittmann Attila
elekfoto 