1920. június 4-én Trianonban megszületett a békediktátum, amely az ezer éves Magyarországot feldarabolta. Az új határ kijelölése nagy mértékben érintette Elek akkori közigazgatási területét is. Ezzel kapcsolatban több szóbeszéd is él, más-más tartalommal attól függően, hogy Eleken vagy egy környező településen élő mondáról van szó. A tartalmi lényege valójában mindegyiknek ugyanaz, Eleket elcsatolták volna, de sikeresen megoldották, hogy továbbra is Magyarországhoz tartozhasson.
A Térkép jelzete: Hadtörténeti Térképtár B.XV.c.321.
Az Elekre 1724-ben érkező német ajkú telepesek lelki gondozását a gyulai plébánia látta el a kezdeti időkben. A lakosság mélyen vallásos volt, így egy pap, templom és plébánia hiánya óriási problémának számított., ezért nagy volt az igény egy „saját” plébános jelenlétére, aki 1734. május 1-én Johann Anton Hollinger személyében meg is érkezett.
Fontos tudni, hogy a XVIII. században is a pappá válás egy folyamat volt. A katolikus egyházban több fokozatban történt a felszentelés, a papi rend megszerzése előtt is voltak kisebb, alacsonyabb rendű felszentelések.
Ostiáriátus (ostiarius)– Az ajtók őrzője a templomban, az alacsonyabb rendek legalsó szintje. Manapság már nem alkalmazzák külön.
Exorcistátus – az ördögűzés kisebb formája, szimbolikus tisztség.
Lektorátus – a Szentírás felolvasásának szolgálata. Jelentős lépés a szolgálati élet felé, de még nem szentelés, inkább megbízatás.
Akolitátus – segítő szolgálat az oltárnál. Segítségnyújtás a liturgiában, pl. gyertyák hordozása, oltár szolgálata. Fontos szolgálat, amely közelebb viszi a jelöltet az egyházi szolgálathoz.
Létezett úgynevezett „világi pap” és „rendi pap”. A „világi papok” nem tartoztak egy szerzetesrendhez sem, a papi normák és előírások szerint éltek (pl. cölibátus megtartása), még a „rendi papok” vállalták, hogy a papi normák mellett még egyéb szerzetesi szabályokat, fogadalmakat is megtartanak. Anton Hollinger „világi pap” volt.
Johann Anton Hollinger, a bajorországi Neuburg an der Donauban született, Johann és Christina Hollinger második gyermekeként, 1702. szeptember 15-én. A családnak öt gyermeke volt, három fiú (Johann Anton, Johann Martin, Adam Jakob) és két leány (Maria Ursula, Maria Johanna).[1] Vélhetően a tanulmányait is itt kezdte és indult el a papi hivatás felé.
A Perlaki Flórián volt eleki plébános által írt könyv, eleki témájú írásokat is tartalmaz. A kiadvány az interneten megrendelhető vagy letölthető.
A szeretetről és a szeretet megéléséről szóló írások Karácsony környékén talán nagyobb figyelmet kapnak és könnyebb is megérteni a mondanivalójukat, mint az év más napjain.
Elek 1778-tól esperesi kerület volt, így az eleki plébános esperes volt. Ekkor az espereseknek általában saját viaszpecsétjük volt és nem az eleki plébánia pecsétjét használták, ahogy a képen is látszik.
A 18. századi Magyarországon a falusi közösségek életében a plébánia és a világi önkormányzat – a bíró és az esküdtek testülete – egymással szorosan együttműködve működött, bár jogilag külön rendszert alkottak. A plébános feladata volt a lelkipásztori munka, az iskola fenntartása és a hívek vallási nevelése, míg a bíró és az esküdtek a község világi ügyeit – igazgatást, igazságszolgáltatást és gazdálkodást – intézték.¹
A dokumentumon Caspar ….. „Richter” (bíró) aláírása alatt Joseph Wittmann és Christoph Wittmann „geschworener” (esküdt) aláírása szerepel. A bíró és esküdtek alkották a tanácsot, ami gyakorlatilag a mai önkormányzati képviselő-testület megfelelője volt. A bíró a polgármester, az esküdtek a képviselők szerepét töltötték be.
További két érdekes pecsétet szeretnék bemutatni. Az egyik az eleki plébánia pecsétje, ami azt bizonyítja, hogy a plébánia a településétől eltérő megjelenésű pecséttel rendelkezett.
Egy a Temesvári Egyházmegyei Levéltárban megtalálható, 1788. évben keltezett egyházi kivonaton több viaszpecsét mellett szerepel Elek pecsétje is.
SIGILLUM*ELLEK*1773
A pecsét peremiratát két nagyobb és két kisebb zászló díszíti, benne pedig a “Sigillum Ellek 1773” felirat szerepel. A sigillum latin szó jelentése pecsét, tehát a peremirat jelentése “Elek pecsétje 1773”. Középen egy női alak, felette egy sarló és mellette egy templom látható. A sarló utalás lehet Sarlós Boldogasszonyra, akinek a tiszteletére a templomot szentelték. A bal oldalon látható templom pedig Elek első templomának ábrázolása vagy a templomra utaló stilizált kép.
Szembetűnő, hogy a település neve ELLEK-ként szerepel. Ha “csak” egy elírás, akkor miért nem javították ki, hiszen ez mégiscsak egy települési pecsét, amit még 1788-ban is használtak.
Az 1773-as dátumot megvizsgálva nem találunk semmilyen olyan nevezetesebb eseményt a település történetében, amihez köthető lenne ez az évszám. Valószínűleg a település közigazgatása ekkor jutott el arra a szintre, hogy már saját pecsétet is használt.
Egyenlőre ez a legkorábbi eleki pecsétlenyomat, amely ismert számunkra, aminek pecsétképe akár a település első “címereként” is értelmezhető. A pecsétkép azért is lehet sokaknak ismerős, hiszen szinte megegyező hasonlóságot mutat, a mai eleki címer egyik elemével (bal alsó negyed).
Így él tovább a múlt emléke napjainkban az eleki címerben.
Köszönet a Temesvári Egyházmegyei Levéltár munkatársának, dr. Claudiu Călin úrnak, aki nagy segítséget nyújtott a levéltári kutatásaimban.
Az Elekre betelepült németek lelki gondozását kezdetben a gyulai plébánia látta el. A magyarul nem beszélő német ajkú lakosság saját, német nyelven beszélő plébánost szeretett volna, de ehhez sem templom, sem plébánia nem állt rendelkezésre. Első lépésként megépült a plébánia épülete, majd a gróf Wenckheim családnak köszönhetően 1734. május 1-én érkezett a településre Németországból Hollinger Antal.
Ellenjegyzések és pecsétek egy egyházi leltár végén.
A Bánhidy kastélyról már több cikk is megjelent az Elekfotón, de ettől függetlenül a család utáni kutatás tovább folytatódik. Egy családi fénykép került most a figyelem középpontjába Lukács Viktor barátom jóvoltából, ami 1930-ban készült és gróf Üchritz-Amédé Emilt feleségével, báró Bánhidy Stefánia írónővel és a családját ábrázolja a bőri kastély kandallós termében.