Régen nagy ünnepe volt Május 1-nek, és bőven maradt fenn erről fénykép is. Több cikk is foglalkozott már a témával az Elekfotón, de nem tudok úgy “elmenni” ezek a képek mellett, hogy ne “mutassam meg”.
A képek a Fortepan gyűjteményéből valók (szerző Gyulavári Andrea). A leírás szerint a képek “a Gyulai út a Kétegyházi útnál” készültek 1956-ban.
Wittmann Attila
A Zempléni Múzeum (Szerencs) gyűjteményében megdöbbenésemre több eleki képeslapot is találtam. Az egyiken a templom mellett a régi községháza is megörökítésre került. Sajnos az épület már régen elbontásra került, a helyén ma a németek kitelepítésének emlékműve található.
A községházáról Rapajkó Tibor korábban már írt egy cikket, ami itt olvasható.
Wittmann Attila
Egy jó könyv sok mindent rejthet, élményt, tudást, lelki és kulturális értékeket és persze rég’ elfeledett könyvjelzőket.
Egy lomtalanításból mentettem meg ezt a könyvet, majd hónapokig hozzá sem nyúltam, pedig minden könyvet átnézek hátha maradt benne könyvjelző gyanánt elhelyezett fénykép, levelezőlap, stb. Volt már rá példa, hogy egy antikváriumban megvásárolt példányban I. világháborús levelezőlapot találtam.
Végül ezt a könyvet is átlapoztam …..
Az Országos Széchenyi Könyvtár gyűjteményében, egy eddig számomra ismeretlen eleki képeslapra bukkantam.
A képeslap elrendezéséből és a képekből ítélve körülbelül az 1930-as évek végén, 1940-es évek elején készülhetett.
Wittmann Attila
A Békés Megyei Könyvtárban megtalálhatóak a régi újságok, többek közt a Békés című politikai, társadalmi és közgazdászati -gyulai kiadású- újság is.
Az 1921. január 22-i számban az alábbi hirdetés található.
1920. végén az Első Eleki Hengermalom-Társaságnak 39 tagja volt és 108 darab részjegy került kiadásra.
Wittmann Attila
Egy papírrégiség aukcióról sikerült megmenteni ezt az eleki részvényt.
Wittmann Attila
Az eleki böjt közepi ünnep – Mita in tr Fasta, avagy irodalmi németül Mitte in der Fastenzeit – egy, a városunk németsége körében élő régi szokás. Ilyenkor, a hat hetes böjti időszak felét jelentő szerdán, az eleki fiatalemberek összefogtak, körbejárva a falut tojásokat kértek a lányos házaktól. Aztán estefelé összegyűltek egy megbeszélt házban, ahol finom rántottát sütöttek a tojásokból. Került bele így vagy úgy egy kis szalonna, kolbász is, ezáltal megtörték a böjtöt. Egy kis visszafogott mulatozás, beszélgetés után a kifújt tojáshéjakból koszorút készítettek, és ezzel feldíszítették a falu főterén álló kút szobrát.
A díszítés Németország-szerte ma is létező szokás, tehát ezt is még az “óhazából” hozták magukkal eleink. Egy ilyen alkalommal sikerült véletlenül letörni a kút eredeti szobrát, egy Neptun-alakot. Erről az esetről már korábban írtunk, illetve közöltük a szobor alakjának, egy egykori eleki kislánynak, a visszaemlékezéseit is.
A tojásgyűjtés során egy réges-régi mondókát szokás mondani, mely a következőképpen szól, nagyjából parlando rubato:
Haind is mita in dr fasta,
Trecht mr ti putza ivrs wassr*.
Ar raus, tr pfar is haus,
Schnitz raus, tr pitz is haus!
Huja kakali raus!
Unsr putza is kor oarich kreunk,
Wil a pisla araschmolz esa!
Wasrsupa is koar nit kuad,
Araschmolz is pesr,
Ist mr mid kawl und lefl.
Ti kawl had a ear,
Min lefl trwischt mr mear!
Huja kakali raus!“
A képen Hoffmann György látható a Putza bábu társaságában, utóbbi kedvéért (merthogy beteg szegény, és nem ehet valamiféle vizes levest) gyűjtötték a fiatalok a tojásokat.
Az első versszak második sorában említett “vigyük át a Putzát a vizen” valószínűleg a germán télűző szertartásokra emlékezik, melynek során egy égő szalmabábut dobtak a helyi vízfolyásba régi-régi őseink.
Az Eleki Németek Egyesülete minden évben megrendezi a böjt közepi ünnepet tagsága és az érdeklődő elekiek körében. Az idei szezonban ez a nap szerencsés módon március 15-re, munkaszüneti napra esett, így lehetőségünk nyílott egy kicsit többet tenni a délutáni rántottás lakománál. Az eleki “fiatalemberek” népi ruhába öltözve körbejártak a falujukban, és begyűjtötték a tojásokat a megbeszélt “lányos házakból”.
Az Eleki Németek Egyesületének elnöke, Kocsis Józsefné szerint a 2. Világháború után eltűnt a népszokás, majd az 1960-as években pár évre felélesztették az akkori idősebb generáció tagjai. Tehát egy igen régen nem gyakorolt hagyományt sikerült újra feleleveníteni!
Az összegyűjtött tojásokból készült finom rántottát végül az egyesületi házban fogyasztotta el a tagság és vendégeik.
Köszönjük mindenkinek, aki részt vett a jól sikerült rendezvény megvalósításában!
Hosszasabb előkészítés és átépítés után nagy változás történt az eleki könyvtár életében: Az évtizedek óta változatlan, eddigi helyéről új házba, a 2. számú óvoda korábbi épületébe (Elek, Kétegyházi út 20.) költözött.
Valamikor régen a könyvtár a kultúrház emeletén volt, innen került a mellette álló, mindannyiunk számára ismert Ady Endre u. 2. alatti házba. Az eddigi helyszínen az épület nedvessége és elavultsága miatt már nem volt érdemes felújításokat végezni.
Számomra szokatlan a gyerekkorom két helyszínének összeolvasztásával létrehozott új hely, de mindenképpen méltó elhelyezést nyert a könyvtárunk.
Az újonnan berendezett könyvtárba átkerült a régiben meglevő összes könyv, mintegy 13.000 kötet. A jól bejárható, kényelmes üldögélésre is lehetőséget adó bútorokkal berendezett, igen látványos, és viszonylag szellős termeken kívül két kisebb raktár is van, ahol szintén rendezve, kikölcsönözhetően tárolva található meg a könyvek azon része, amelyek a nagy termek polcain nem fértek el.
A könyvtárba a Kétegyházi út felől lehet bemenni, ahol akadálymentes bejárat nyújt hozzáférést a mozgáskorlátozottak részére is. Az óvodában korábban étkező-előszobaként használatos régi tornác helyiségében bemutatók, vetítések számára alkalmas helyszínt alakítottak ki.
A mai megnyitón időhiány miatt nem tudtam ugyan részt venni, de még a mai zárás előtt készítettem néhány képet az új könyvtárról. A régit pedig szintén megörökítettem működésének utolsó előtti napján. Bár mostanában viszonylag ritkán jutottam el oda, számomra mindig a béke és a tudás különleges szigetét jelentette. A mai jeles nap alkalmából íme egy képgaléria, könyvtáras felvételeimből. Ilyen volt-ilyen lett, előnyére változott!
Annak idején könyvtárba talán édesanyámmal vagy a nagymamámmal jutottam el először. Emlékezzünk meg a régi idők kedves könyvtáros nénijeiről, Kalász Erzsébetről és Nádor Máriáról, akiktől mindig kaptunk pár barátságos szót a kiválasztott könyvek mellé. És köszönöm a jelenlegi könyvtárosok, Juhászné Kiss Henrietta és Rusz Miklósné segítségét a cikk elkészítésében!
Klemm Tamás
Császárné Sólyom Judit
Eleken szinte mindenki által ismert tornyos kis épületben laktak a nagyszüleim közel 50 évig. Sok gyerekkori emlék fűz ide, ezért is kezdtem utánanézni a ház történetének.
A falusi környezetben igen szokatlan kis villa építtetője Cholnoky Hilár volt. A családi nevet mindenki, még országhatáron túl is, Cholnoky Jenő neves földrajztudós miatt ismeri, aki másodunokatestvére volt Hilárnak. Voltak még a családban sikeres írók, neves orvosok.
A családfa adatai szerint Hilár szülei, Cholnoky Károly és felesége, Mocsáry Katalin 1878-ban kötöttek házasságot, hét gyermekük született. Hilár fiuk 1883-ban Egerben.
Kutatásaim során a következő adatokra bukkantam: 1893-ban a nyarat Pomázon töltötte egy Szünidei Gyermektelepen. A budapesti Wesselényi Miklós polgári fiúiskolában tanult, majd a VII. kerület Német-utcai Községi Polgári Fiúiskolában, ahol 1892-ben, 4. osztályos tanulóként javítóvizsgára küldték.
1901-ben a Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola Fém- és vasipari szakosztályának harmadéves tanulója volt, de elhagyta az iskolát.
1903-ban a Magyar Közigazgatás júliusi számában budapesti lakosként „alkalmazást keres” Intelligens, nőtlen 29 éves jóírású, 7 középiskolát végzett fiatalember azonnali belépéssel, szerény feltételek mellett. Czím: Cholnoky Hilár, Budapest VII. Hernád u. 30. III/50.
1907-ben a „Szabolcs” júliusi számában olvasható, a hírek címszó alatt, hogy mint ófehértói anyakönyvvezetőt állásából a főispán felmentette. Valószínűleg azért, mert:
A Székes Fehérvári Naptár bejegyzése szerint Csősz településen segédjegyző lett.
Az 1914. évi Budapesti Czím és Lakásjegyzék szerint: Cholnoky Hilár „műsz. hiv.” VI. Lehel utca 17 sz. alatt lakik.
1915. 01. 22-én szerepel az első világháború „Hírek a Sebesültekről és betegekről” névsorában.
Ezen a vonalon keresgélve megtudtam, hogy a híres nagy múltra visszatekintő 32-es Budapesti Császári és Királyi Gyalogezredben szolgált. Ahol a fenti bejegyzés szerint gyalogos katonaként megsebesült. Kezdetben a csehországi Kremsierben lévő kórházban volt, utána a piliscsabai tábori kórházban, majd Budapesten az Eötvös utcában ápolták.
A talált adatok szerint első felesége, Cholnoky Hilárné 1916-ban kezelő volt a budapesti központi távírda hivatalában. Ekkor a Koronaherceg u. 13-15.-ben laktak. 1918-ban feleségét, Laurinetz Margitot előléptették a postánál, majd 1922-ben posta és távírda ellenőr lett. Három évvel később Hugyagra helyezték postamesternek. Ezután nem találhatunk róla adatokat.
A Pesti Hírlap 1926. január 10-i számában Hilárnak két keresztrejtvénye jelent meg.
1926. 03. 21-én Elek község rendkívüli közgyűlése írnoki állás betöltésére hat pályázó közül egyhangúlag Cholnoky Hilárt választotta. Második feleségével itt már úgy telepedett le, hogy a házépítés gondolata is megszületett. Legalább két házhelynyi telken, közvetlenül a nádas tó partján építkeztek. A ház alaprajza igen egyszerű, négyosztatú volt, az utcára két szép nagy szobával, közte a kis tornyos hatszögletű előszoba adta a villaszerű megjelenést. Az udvar felé volt a harmadik kisebb szoba és a konyha, kamrával és a padlásfeljáróval. Hátul a konyhabejárat előtt, közvetlenül a tó partján szép faragott kis szaletli állt. Érdekes, hogy a partra helyezték az épületet, pár lépésre a hátsó bejárattól már a nyílt víztükör volt. Az utcai bejáratot egy kis tornyos betonhíd díszíti még, amely az árkot íveli át. Mellette két oldalon egy-egy hatalmas vadgesztenyefa nőtt. A ház két oldala gyönyörűen parkosított volt. Fenyőfák, nyírt bukszusok, tuják és jukkák tették különlegessé. A telek jobb oldali részén gyümölcsöskertet alakítottak ki.
A Délmagyarország 1938. február 4-i számában bukkan fel újra Cholnoky Hilár neve. A cikk szerint Eleken a községi hivatalban Bánhidy József járlatkezelő szabadsága alatt 1937 nyarán a kulcsok Cholnoky Hilár irodatiszthez kerültek. Ezt használta ki Pohl Zoltán „szellemi inségmunkás”. Az íróasztalkulcs megszerzésével folyamatosan dézsmálta az ott lévő pénzt és bélyegeket. Két évre ítélték az eleki „betörő inségmunkást”.
Hilár 1938. december 23-án halt meg rákban.
A nagyszüleim, Mag József és Brandt Terézia 1939-ben vásárolta meg, fiatal házasként az épületet a makói örökösöktől. Falusi ember szemével nem volt megfelelő, mert semmiféle gazdasági épület nem tartozott hozzá: ólak, istálló stb. Édesanyám emlékei szerint, már amikor épült a kis villa, jártak oda nézegetni milyen különleges lesz. Amire ők beköltöztek, már teljesen befutotta a falakat a vadszőlő, még a padlásra is belógtak az indák. A házban két festmény maradt, az egyik Liezen-Mayer Sándor: Magyarországi Szent Erzsébet című képének (1882) másolata.
Az eredeti festmény a Magyar Nemzeti Galériában látható. Illusztrációként a Magyarország Alaptörvénye (2017) díszes kiadványában is megtalálhatjuk a 40. oldalon egy kinagyított részletét. A másolatot, azt mondták, Hilár készítette. Meglehetősen tökéletes a kompozíció, és teljesen hiteles a színhasználat. A formátuma más: az íves felső helyett vízszintes a kép felső széle.
Az akkori lehetőségek csak a helyszíni másolatkészítést feltételezik. Egy kis csalafintaságot csempészett bele, a bal alsó mellékalak jobb kezére hat ujjat festett Hilár. A kép édesanyámék gyerekszobájában őrizte a két lány álmát évtizedeken át. Nagypapám kérése volt, hogy halála után helyezzék azt a temetőkápolna falára. A festmény 1991 óta kíséri a lelkeket utolsó útjukra.
A másik képet a szemközti szomszédék, Hauck Mátyásék kapták, akikre a ház kulcsa volt bízva, amíg az épület lakatlan volt. Ők a szép kis szaletlit időközben átköltöztették a saját portájukra. Nagypapám szívesen meg is vásárolta volna, hogy visszakerüljön az eredeti helyére, de nem adták semmi pénzért. Különleges dísze maradt kakukktojásként a parasztportájuknak.
Hilárt az eleki temetőben temették el. Második felesége, Szűcs Emilia, 1939-ben, nem sokkal férje halála után, a makói kórházban, 49 évesen hunyt el. A család Makón helyezte nyugalomra. Nagymamám, aki igen melegszívű teremtés volt, gondozta Hilár sírját. Erről tanúskodik a fotó, ahol ő és a két lánya látható a sírnál. Nyughelye a temető keleti részén, a díszsirhelyek közelében volt.
Még a múltat idézheti, hogy nagyapám a beköltözéskor megtalálta Hilár naplóját, melynek „esküvő nászéjszaka nélkül” című részére anyuka is emlékszik. Valószínű a katonai behívó miatt lehetett. Más példákat is ismerünk, hogy a jegyesek hamarjában megtartották az esküvőt a frontra indulás előtt. Milyen jó volna, ha meglenne még ez a napló!
Leszármazottakról nincs tudomása senkinek.
A történetnek itt látszólag vége, de a világ változott, az utca a Zalka Máté nevet kapta, most Alma utca lett. A kis villa viszont még áll. A történetet szeretném folytatni édesanyám emlékeivel arról, hogy ők milyen boldogan éltek itt, ebben a házban.
A cikkben közölt adatokért hálás köszönetem Rybar Olivérnek, A Cholnoky család története szerzőjének. A kötet a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület gondozásában jelent meg 2021. 295. o.
2013-ban Klemm Tamás egy csoportképet tett fel az „elekfoto”-ra és néhány kérdést fűzött hozzá.
„Valószínűleg az 1930-as évek elejéről származhat a következő csoportkép az iskola egyik elsős vagy másodikos fiú osztályáról.
Sajnos nem tudjuk azonosítani a kép szereplőit, de egész biztosan az eleki általános iskola egykori diákjai vannak a képen. Az eltelt nyolcvan-egynéhány év és az egységes frizurák nem könnyítik a személyek felismerését!
Néhányan egy kis füzetkét vagy kartonlapot tartanak maguk elé, talán elsőáldozási emléklap lehet?”
Az alábbi szívgárdista emléklap segítségével talán egy új szempont is felvethető.
Lehet, hogy nem egy osztály van a képen (hiszen tanító nem ül a gyerekek között, ahogy az többnyire lenni szokott), hanem esetleg valamilyen egyházi / hittanos rendezvény alkalmából készült a kép?
Az emléklapot Csepregi Imre plébános írta alá, ma az ő nevét viseli Elek főtere.
A „Fölvételi emlék” Dr. Mester / Mahler György hagyatékából való, aki 1929-ben 11 éves volt.
Mester Klára
elekfoto 