Schneider Katalin Stefánia tanítónő (1935-2019) és Dr. Raport Ferenc állatorvos (1935-2020) 1960. július 9-én Eleken kötöttek házasságot.
A derűs, kedves, fiatal tanítónőt sok kollégája, –ahogy ő mondta, „kartársa”- elkísérte ezen a jeles napon a Tanácsháza házasságkötő termébe. Az egyházi esküvőt -a kor szellemének megfelelően- csak titokban, szűk körben lehetett megtartani.
Schneider Katinka és Dr. Raport Ferenc esküvője, Elek, 1960
A képen balról: Somos Józsefné Erzsike néni, Vígh Ferencné, Radnai Lászlóné Margó néni, Müllek Antalné Irénke néni, Dési Miksáné Trudi néni, Janecskó Jánosné Julika néni, Hauck Mátyásné Beca néni, Janecskó János igazgató.
A jobb szélen a vőlegény rokonsága. Fekete öltönyben a menyasszony tanúja, Schwarz János Szegedről.
Elek,1960. júl.9.
Gyulai út 26
Katinka édesanyjával, Schneider Miklósné Schwarz Annával a Gyulai út 26. szám alatt lakott a Mester családdal. (Az édesanya sajnos már nem élte meg lánya esküvőjét.) A vőlegény innen „kérte ki” a menyasszonyt, innen indultak a násznaggyal, a Szegedről érkezett nagybácsival, Schwarz Jánossal a szertartásra.
Schwarz János és Reibel Mihály, a későbbi eleki esperes-plébános, osztálytársak voltak Párdányban.
Raport Ferenc rokonsága
Az esküvői vacsora a Raport család Hősök úti házában volt. A lakodalmi mulatság egyik mozzanataként egy vendég kislánynak az asztal alatt el kellett csennie a menyasszony cipőjét, hogy a vőlegény aztán kiválthassa azt.
1960. Elek, Gyulai út 26.
Katinka is Párdányban (Szerbia, ma Meda) született. A településen szerb és német lakosság élt békességben, mígnem 1944 őszén Titó partizánjai szabad kezet kaptak a német lakosság megsemmisítésére. Katinka az édesapját a helyszínen elveszítette, az nagyszüleit a többi idős emberrel együtt egy táborba hurcolták, ahol éhen haltak. A gyerekek és asszonyok másik táborba kerültek, Katinka is itt töltött két évet, majd az édesanyjával sikerült átszökniük a zöld határon. Szegedre mentek anyja testvéréhez. Mivel Katinka nem tudott magyarul, az anyanyelve német volt, másrészt mindketten nagyon le voltak gyengülve , 1947 nyarától egy ideig Kétegyházán találtak menedéket rokonuk, Takács Istvánné Hruschka Laura családjánál .
Később így került Katinka a tanítóképző elvégzése után Kétegyházára, majd 1956 őszén Elekre.
Dr.Raport Ferenc gyermekkora is megpróbáltatásokkal teli. Elek és Gyula között volt a tanyájuk. Amikor édesapja, idősb Raport Ferenc sok év katonáskodás után hazatért a háborúból, 1945-ben malenkij robotra hurcolták. A 10 éves Ferenc látta el édesanyjával a gazdaságot. Sokszor maguk álltak az eke elé, ha szántani kellett, mert az oroszok még az igavonó állatokat is rekvirálták.
„Fiam, az úr a pokolban is úr”- ezzel a mondattal biztatta később idősb Raport Ferenc a fiát a tanulásra, így lett belőle állatorvos.
Sorsukat, keserű gyerekkori emlékeiket csak egymással osztották meg, gyerekeiket szerették volna ettől megkímélni.
Az élet megtisztelő ajándéka számomra, hogy egy 2011-ben Párdányba tett utazás és az azt követő élménybeszámoló, a fényképek hatására lassan megnyíltak. Sokszor fájdalmas volt számukra a visszaemlékezés, lépésről-lépésre történt, de vágytak rá és megkönnyebbülést hozott mindkettőjüknek, hogy végre szabadon felidézhették a gyerekkorukat.
A napvilágra került történet a gyerekeik, unokáik számára is magyarázatot ad a „családi krónika” sok homályos pontjára, és a múltban gyökerező folytonosság biztonságát jelenti.
Párdány, Katinka szülőháza, az egykori jegyzői hivatal épülete 2011-ben
Mindketten az „elekfoto” lelkes olvasói voltak, többször hozzászóltak, segítettek nevek kiegészítésében:
https://elekfoto.com/2012/01/04/az-altalanos-iskola-tantestulete-a-60-as-evekben/
https://elekfoto.com/2013/01/28/iskolai-csoportkepek-az-50-es-evek-vegerol/
https://elekfoto.com/2011/08/12/a-templomi-enekkar-50-evvel-ezelott/
Az alábbi történetben Schneider Katalin neve is szerepelt :
Mester Klára
