Marika Beck – Waschik története

Klassentreffen /osztálytalálkozó 2010
Maria Waschik (stehend) die 1. links /Balra az elsó az álló sorban

A Neue Zeitung 2017/30-as számában jelent meg Marika Beck, vagy ahogy diákkorunkból ismertük, Waschik Manci történetének első része. A folytatás a Deutscher Kalender 2018-ban lesz olvasható.

Ich wollte nicht von hier weg. Ich wollte von hier sein, ich wollte ungarisch sein…“

Die Geschichte von Maria „Manzi“ Waschik aus Elek

Die Deutschen in Elek mussten im 20. Jahrhundert einen doppelten Schicksalsschlag erleiden: nach der Verschleppung zur Zwangsarbeit in die Sowjetunion 1945 kam 1946 die Vertreibung nach Deutschland.

Was für Folgen diese Ereignisse auch auf das Leben der Nachkriegsgeneration haben konnten, zeigt der Lebensweg von Maria Beck (geborene Waschik), wohnhaft seit 1965 in Stetten (Ortsteil in Leinfelden- Echterdingen in Baden-Württemberg) in der BRD. Bei unserem erfreulichen, zufälligen Treffen auf dem 71. Kirchweihfest der Eleker am 2. Juli 2016 in Leimen-St. Ilgen kam Maria Beck zuerst die Idee, über ihre Kindheit in Elek zu erzählen. Das darauf folgende Klassentreffen in Elek gab den entscheidenden Anstoß, ihre Lebensgeschichte zusammenzufassen, und über ihre neue Heimat, neue Familie, das Heimweh, die „Muttersprachen“, über die doppelte Identität und den Spracherwerb ihrer Kinder offen zu reden.

„Das Datum 27. 03. 1965 hat sich sehr stark in mein Gedächtnis eingeprägt, an diesem Tag musste ich Elek verlassen. Ich wollte von hier nicht weg, ich war 15, ging seit einem halben Jahr aufs Gymnasium, war eine eifrige Schülerin, wollte später Lehrerin werden. Ich hatte meine Freunde hier, habe mich hier einfach wohl gefühlt. Ein Widerstand wuchs in mir und ich habe fast verhindert, dass wir mit meinen Eltern nach Deutschland auswandern können, als ich unsere Reisepässe verbrennen wollte.

In unserer Wohnküche, wo man im Herd mit Maisstengeln heizte, hatte ich schon oben die Ringe abgenommen – mit den Pässen in der rechten Hand –, in diesem Moment kam meine Mutter herein…

1. Klasse 1956-57 in der Grundschule Elek. Maria Waschik in der knieenden Reihe rechts von
der Lehrerin Radnai Lászlóné, sie hat ihre Hand auf der Schulter von M. W. (Nach 1946
kamen aus 28 Orten Familien nach Elek, deswegen ist die Klasse so groß.)

Was der Grund für unsere Ausreise war?

In der Waschik-Familie war ich das vierte Kind: Die erste Tochter Elisabeth ist verstorben. Mein um zehn Jahre älterer Bruder war fünf, da wurden meine Eltern zur Zwangsarbeit in die Sowjetunion nach Krivoj Rog verschleppt. Ein Jahr später wurde er mit den Großeltern nach Deutschland vertrieben.

Meine Eltern konnten erst im Juli 1947 krank und abgemagert nach Elek zurückkehren, wo sie niemanden aus der Familie wiederfinden konnten. Aber mein Vater wollte nicht nach Deutschland weitergehen.Um diese Zeit kam meine zweite Schwester – wieder Elisabeth genannt– zur Welt, sie lebte aber nur zwei Wochen.

Am 23. Mai 1950 wurde ich als viertes Kind geboren.

Meine Eltern haben versucht, meinen Bruder nach Ungarn zurückzuholen, mit zwölf hätte er kommen können – da haben aber die Großeltern geschrieben, er wolle es nicht mehr, er habe sich da eingelebt.

So stellten meine Eltern den Antrag um eine Ausreisegenehmigung nach Deutschland wegen Familienzusammenführung.

15 Jahre lang ist meine Mutter jedes Jahr nach Budapest gefahren, um diese Gelegenheit zu erledigen, bis es ihr 1965 gelang. Mein Vater hat damit nicht gerechnet – er hoffte nicht auf den Erfolg dieser Aktion, und hatte sowieso einen Groll auf meinen Bruder, dass er nicht nach Ungarn kommen wolle. Meine Mutter aber wollte ihren Sohn wiederhaben, egal wie.

Als wir in Stetten angekommen sind, kam die große Enttäuschung: Mein Bruder lebte nicht mehr dort, er war nach Kanada ausgewandert, hat dort geheiratet. Erst drei Jahre später, 1968, habe ich ihn das erste Mal im Leben getroffen, darauf folgten noch fünf kurze Besuche.

Erst 1993 konnte geklärt werden, warum er nicht nach Ungarn zurückgekehrt ist: er wusste von der Aktion der Eltern gar nichts, die Großeltern haben es ihm einfach verschwiegen. Er ist in dem Glauben aufgewachsen, dass die Eltern nichts von ihm wissen wollten.

Um diese Zeit war er schon schwer krank, und es ist gut, dass diese Spannung zwischen Eltern und Sohn gelöst werden konnte, bevor er ein Jahr später aus dem Leben schied.“

Wie Marika Beck- Waschik in der neuen Heimat Fuß fassen konnten, wann sie sich da erst zu Hause fühlte, wann und warum sie die ungarische Staatsbürgerschaft wieder beantragt hat, folgt im Deutschen Kalender 2018.

Aufgezeichnet von Klara Mester

Reklámok
Kategória: archiv, család, csoportkép, emberek, esemény, politika, történelem | Címke: , , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Wittmann György története 1951-től – Deutscher Kalender 2017

A  Deutscher Kalender 2017- ben jelent meg az eleki Wittmann György ill.szülei történetének folytatása német nyelven. A későbbiekben  a magyar fordítást is mellékeljük.

Az 1. rész  2016-ban a Neue Zeitungban jelent meg, ill. az alábbi linkek alatt olvasható – magyarra fordítva is :

https://elekfoto.com/2016/09/08/gyermeksorsok-lassan-megtoerik-a-jeg-az-eleki-wittmann-gyoergy-toertenete/

https://elekfoto.com/2016/10/08/kinderschicksale-wittmann-gyoergy-toertenete-a-cikk-2-resze-magyarul/

 

Die Geschichte von Georg Wittmann, DK 2017 Teil 2/a

Bővebben…

Kategória: archiv, család, csoportkép, emberek, politika, szakma, történelem | Címke: , , , , , , , | 3 hozzászólás

Lőterek nyomában (4/4)

Meglepett amikor évekkel ezelőtt a „Nagy gyepen” keresve a lóversenypálya helyét, több kilőtt puskagolyóra leltünk.  A szóródásból ítélve egy széles sávba lőttek velük célba. A terület adottságait figyelembe véve, ideális hely lenne egy lőtérnek. Hátul egy dombvonulat (természetes „golyófogó domb”) elöl pedig a nagy síkság.

Hátul a domb, majd egy csatorna és előtte a síkság.

Bővebben…

Kategória: emberek, esemény, háború, történelem, Uncategorized | Címke: , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Lőterek nyomában (3/4)

Erre a lőtérre az idősek közül biztosan sokan emlékeznek. A II. világháború előtt lőtérként és “Levente pálya”-ként működött…. ami ma a Sportpálya. A leventéknek itt voltak az alaki- és lövészgyakorlatok. Valószínűleg az akkori határőrök (akiknek a közelben a  Kiss E. u. – Kossuth L. u. sarkán volt a laktanyájuk) is használhatták.

"Lőtér" (1939)

“Lőtér” (1939)

A II. világháború után a Levente Mozgalom megszűnésével és a szocializmus beköszöntével együtt a pálya funkciója is megváltozott….. habár, az úttörők is használták a sportnapok keretén belül, például gyakorló kézigránát dobásra, légpuska lövészetre a pálya egy-egy részét, de eredeti funkciót elvesztette. Igaz hivatalosan nem “alaki gyakorlat” volt, de a május elsejei felvonulás is itt értek véget.

Wittmann Attila

Kategória: épületek, emberek, háború | Címke: , , | 1 hozzászólás

Lőterek nyomában (2/4)

Egy másik lőtér  a  „Nagy gyepen” volt a mai krosszpálya helyén, aminek a dombjaiból lett kialakítva a mai pálya. Ezt a lőteret a háború után használták.

A lódomb maradéka.

A  lődomb maradéka….

...ami ma krossz pályaként üzemel.

…ami ma krosszpálya.

Köszönet a képekért Tokai Lajosnak és az információért Gura Tamásnak.

Wittmann Attila

Kategória: háború, politika, történelem, Uncategorized | Címke: , , , | 1 hozzászólás

Lőterek nyomában (1/4)

Pár éve két barátommal, Gányai Csabával és Tokai Lajossal kutattunk az eleki lőterek után. Úgy gondoltuk Eleken egy-két lőtér létezhetett az idők során… nem lesz “nagy munka” ezekről egy kis anyagot készíteni. Amikor a sportpálya melletti -talán a legismertebb- volt lőteret mentünk lefényképezni, összefutottunk Gura Tamással, Dán Ferenccel és Ficzere Imrével, akik felidézték nekünk a régi időket.

Sokan talán még emlékeznek rá, hogy Eleken a Sportpálya közelében az egyik mobilszolgáltató telefontornya helyén régebben lőtér üzemelt. A helyén a “golyó fogó dombok”még ma is láthatóak.

Mára már se kiszolgáló épület, se őrtorony.

Se kiszolgáló épület, se őrtorony.

Bővebben…

Kategória: emberek, háború, történelem | Címke: | 1 hozzászólás

Tankönyvek forgalmazása Eleken

Egy korábbi írásunkban már szó esett egy bizonyos “Schillinger Miksa és Fia” által forgalmazott Bécs térképről, (https://elekfoto.com/2012/02/26/aprosagok-az-eleki-%E2%80%9Euzletsorrol-2/) ami valószínűvé teszi, hogy Eleken volt könyvesbolt és könyvforgalmazás is. Most egy újabb bizonyítékát szeretném megmutatni annak, hogy Eleken nem csak térképeket, de valószínűleg tankönyveket és atlaszokat is árultak.

Történelmi Atlasz polgári iskolák számára 1941-ből

Bővebben…

Kategória: háború, iskola, közigazgatás | Címke: , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Schneider József elhunyt

Nemrég érkezett a hír, hogy az egykori eleki Schneider József 93 éves korában elhunyt.

Bár el kellett hagynia hazáját, egész életében elekinek érezte magát. Rengeteget tett egykori falujáért.

Köszönjük, Józsi bácsi, nyugodjék békében!

Kategória: család, esemény, gyász, történelem | Címke: , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Böjt közepi ünnep, 2017.

Az idén március 22-re eső böjt közepi ünnep (“Mitte in der Fasta”) jó látogatottsággal zajlott le. Az eseményről bővebben (német nyelven) az Eleki Németek Egyesülete honlapján lehet olvasni.

A mulatságot hagyományosan az óvodában is megtartják. Az eleki közösségi tévéstáb jóvoltából két videofelvétel készült a rántotta ünnepéről:


Óvodai Mitte in der Fasta 2017

Mitte in der Fasta az eleki németek közösségi házában (Leimen-Haus):

Videó | Posted on Szerző: | Címke: , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Hősök kertje

Az anyagaimat rendezgetve találtam rá, egy régi gépelt oldal fénymásolatára, így szeretném most közkinccsé tenni -pár fényképpel fűszerezve- Mátyási Károlyné óvónő írását a “Hősök kertjének” történetéről.

A “Hősök kertjének bejárata”.

Bővebben…

Kategória: épületek, emberek, gyász, háború, politika, tájkép, történelem | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése