A régi időkben minden évben Május első napján a munkások kivonultak a Sportpályára, ahol ünnepélyes keretek között adták át a Szocialista Brigád kitüntetéseket. Ezen a napon minden dolgozó 1 kolbászt, illetve 1 sört kapott , amit a cége állt.
1982 körüli május 1-jei felvonulás, a Gabona Keverőüzem dolgozói
Néhány a képen látható személy: (balról-jobbra) Horváth György, Grósz György, Resetár András, Görgényi András (zászlós), Kiss István, Oláh István
A FAFÉM dolgozói egy május 1-jei felvonuláson, a Sportpályára kiérve
Néhány a képen látható személy: Szekeres János, Miszlai Jánosné, Tóth Jánosné, Turla Jánosné, Szász Jánosné, Kiss Istvánné
Az 1945-ös május elsején készült a következő fotó. Középen a világos kabátban, fehér hajjal a már bemutatott sokoldalú műszerész, Mag József állt, aki ez idő tájt már éppen bíró volt Eleken.
Az “első szabad május 1” Eleken, 1945-ben. Középen világos kabátban Mag József, az akkori bíró.
Köszönjük a szép képet Császárné Sólyom Juditnak, Mag József unokájának!
1960 május 1-én Eleken viccnek szánták, pedig nem is volt annyira vicces
A most közölt fénykép szerint 1960. május 1-én Eleken így is felvonultak, ami elég bizarrnak tűnik, még akkor is, ha valakik úgy gondolták, ez a legmegfelelőbb forma arra, hogy az országnak-világnak tudtára adják: Eleken 1960. január 10-én megszűnt az egyéni gazdálkodás, vagyis megalakult a termelőszövetkezet.
Néhány régi fotó következik a régi május elsejéken jellemző hangulat felidézéséhez.
Az elsőn a mai könyvtár alsó részében működött egykori vendéglátó egységet látjuk vezetőjével és kirakatában az ünnepi díszítéssel.
Bottó Péter eleki kocsmáros ünnepélyesen feldíszített üzlete előtt, 1952. május 1-én
Bottó Péter kocsmáros alaposan felkészítette a Vendéglátó Vállalat 1. számú üzletének kirakatát: A Szovjetunió, Románia és Magyarország címere mellett a nagy vezérek portréi is láthatóak itt: Lenin, Sztálin és Rákosi Mátyás sem hiányozhatott. Neki ez nyilván kötelező lehetett, no de a nyájas közönség részére is biztosan kellemesebb volt bemenni a szépen kidíszített üzlethelyiségbe- talán a kisfröccsök is jobban ízlettek ilyenkor. Elvégre a munka ünnepén nem kellett dolgozni, mindenki egy kicsit elengedhette magát, miután kötelezően meghallgatta a helyi vezetők szónoklatát a nagy vezérek éppen aktuális fontos mondanivalójának közvetítéseként.
A kocsmába menni, lazítani alapvetően csak a felvonulás után lehetett, hiszen minden valamirevaló dolgozónak ott volt a helye kollégái-elvtársai kollektívája soraiban, a május elsejei felvonuláson, amely egy központilag megszervezett helyen indult, és mindig a sportpályán ért véget. Ott volt elegendő hely a szónoklatok meghallgatására és a szabadság élvezésére, mindkettőre szigorúan a megszabott keretek között. De legalább mindenki ünnepelt egy kicsit a barátokkal, kollégákkal, családjával, miután letámasztotta az odáig elcipelt Lenin-képét vagy valamilyen piros betűs jelszót a megadott helyre.
A másik képen felvonulás látható, az eleki szociális otthon dolgozói vonulnak éppen a fentiek szellemében. Meg kell jegyeznem, hogy a felvonulás fényképe jóval későbbi, mint a vendéglátóipari fotó. A dolgozók a Beloiannisz (ma Lökösházi-) és a Felszabadulás útja (ma Ottlakai út) sarkán tartanak éppen, mögöttük a malomépület.
Az eleki szociális otthon dolgozói a május 1-i felvonuláson, 1970 körül
Rákattintással mindkét fotó nagyítható.
Köszönjük a szép képeket Truczánné Bottó Máriának ill. Kalló Pálnak!
elekfoto 