Születési adatai hiányosak, valószínűleg 1851-ben született Székelyudvarhelyen, unitárius családban. Körülbelül 1882. év elejétől töltötte be az orvosi tisztséget Eleken. Lássuk milyen cikkeket találunk róla a korabeli újságokba, a cikkek szó szerint kerültek idézésre:
1877. április 14. (Udvarhelyi Híradó)
„Dr. Seyfried Ernő az egykori közkedveltségű és közhasznú néhai Seyfried Józsefnek fia, városunknak kedves szülöttje, ki a közelebb múlt március hóban doktorizáltatott ünnepélyesen a kolozsvári egyetemnél, mint orvostudor, a kellő tanfolyamokon tanúsított kitűnő magaviselete végeztével hasonlag a szigorlatok kitűnő letétele után, városunkban – mint szülőföldjén – kedves családjánál választott lakást. Azt hisszük, akik ismerték apját, s őtet is, mint szépreményű gyermeket, örvendenek a fiatal doktor barátunk előhaladásán, egyszersmind a közönség is kapva-kaphat ily jeles készültségű orvostudoron.”
További két érdekes pecsétet szeretnék bemutatni. Az egyik az eleki plébánia pecsétje, ami azt bizonyítja, hogy a plébánia a településétől eltérő megjelenésű pecséttel rendelkezett.
A hivatalok, boltok előtt sor alakul ki, mivel csak egy-két ember mehet be egyszerre. Az utcán jövő-menő emberek látszólag nem különösebben izgulnak, bár a boltokból néhány árucikk elfogyott, illetve csak szigorúan kis adagokban lehet vásárolni. Így a drogériából például elfogyott a liszt, a Domestos helyett is csak valami mást sikerült venni. Továbbá a száraztésztából, és bizonyos más árukból is csak egy-két darabot szabad vásárolni személyenként.
A gyógyszertár előtt a bebocsátásra váró emberek várakoznak beszélgetve.
Az 1848-as forradalom emlékművét szűk körben koszorúzták meg
A templom előtt zavarbaejtően csekély a forgalom.
Üres az iskola, a járdán senki
A kiűzetés emlékművének szoboralakjai rezzenéstelenül kitartanak.
Az ABC áruházban nagy tétel liszt és étolaj is volt, nem látszott áruhiány.
A március 14-i városi ünnepséget szűk körben tartották meg, csupán a koszorúkat elhelyező szervezetek egy-két képviselője vett részt.
Az iskolák távoktatásra való átállása zajlik, egyelőre mindenki ismerkedik az elektronikus módszerekkel.
A hivatalos koronavírus-tájékoztatók szerint korántsem ártalmatlan a vírus, hisz sajnos már Magyarországon is elhunyt egy beteg.
A betegség gyors terjedését próbálják megakadályozni azzal, hogy mindenki lehetőleg elszigeteli magát a többiektől. Így talán nem kerülünk túl sokan egyszerre kórházba (ahol végesek az erőforrások).
Aki csak teheti, vigyázzon jól magára, és ne menjen sehová, maradjon otthon! Lehet hogy nem a saját, de valaki más életét megmentjük ezzel.
A 2019. október 13-i helyhatósági választásokat nagy várakozással készültek az elekiek. Az eredmények alapján ez nem is volt alaptalan, hiszen a város vezetése alapjaiban változott meg.
Elek polgármestere a függetlenként indult Szelezsán György lett.
Szelezsán György
A képviselőtestület tagjai:
Botás Erika (független)
Ferenczi Zsolt (független)
Kecskés Andrea (független)
Pelle László (MSZP)
Turóczy András (független)
Veres Zoltán (független)
Eredményünkhöz gratulálunk, munkájukhoz sok sikert kívánunk! Klemm Tamás – elekfoto
Az idén a Magyar Köztársaság kormánya Eleken tartotta meg hivatalos megemlékezését január 19-e, a magyarországi németek elhurcolásának emléknapja alkalmából.
Semjén Zsolt beszédet mond 2019. január 19-én
Az ünnepség előtt Kiss-Rigó László megyéspüspök tartott misét a templomban.
Ünnepi megemlékező szentmise a templomban (Kiss-Rigó László)
Az eseményen többek között részt vett Németország nagykövete, valamint a hazai politikai élet és a német kisebbség vezetőinek jeles képviselői, akik – katonai díszkísérettel – koszorúkat helyeztek el az emlékművön.
Volkmar Wenzel német nagykövet a koszorúzáson
A koszorúzás után a vendégek egy része megtekintette az Eleki Németek Egyesülete székházát a helytörténeti kiállítással.
Vendégek a Leimen-Házban. Balról: Schubert Olívia, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke, középen Ritter Imre német nemzetiségi parlamenti képviselő.
A kiűzetési emlékmű a koszorúzás után – Vertreibungsdenkmal nach der Kranzniederlegung
Az ünnepségről videofelvétel is készült, az ElekTV felvételeit nemsokára idézzük, amint megjelenik.
Egy korábbi írásunkban már szó esett egy bizonyos “Schillinger Miksa és Fia” által forgalmazott Bécs térképről, (https://elekfoto.com/2012/02/26/aprosagok-az-eleki-%E2%80%9Euzletsorrol-2/) ami valószínűvé teszi, hogy Eleken volt könyvesbolt és könyvforgalmazás is. Most egy újabb bizonyítékát szeretném megmutatni annak, hogy Eleken nem csak térképeket, de valószínűleg tankönyveket és atlaszokat is árultak.
Történelmi Atlasz polgári iskolák számára 1941-ből
Lőkösháziakkal, kevermesiekkel beszélgetve néha felmerült az Elek-Lőkösháza közti vasúti átjáró elnevezése és meglepődve tapasztaltam, hogy “Országútnak” hívják. Azok az elekiek akikkel eddig beszélgettem, mindig 74-esnek hívták.
Egy 1941-es katonai térképen Országút vasúti megállóként szerepel.
Útban Lőkösháza felé az Országúton át. (Kétegyháza vasútállomás, 2017. február 10. péntek)
Nem, a cím nem elírás. A Vöröskereszt fényképes eltűntek listájában keresgéltem a II. világháborúban eltűnt katonák közt, amikor megtaláltam Guthier Ludwig nevét, aki 1906.12.23-án született és 1944. szeptemberében tűnt el Elleknél. Gondoltam ez elírás, egyértelmű. De a “jó kutató” mindennek utánajár, így beütöttem a google-ba, hogy “Ellek”…. és lám….
Az persze tény, hogy a II. világháborúban -pláne 1944-ben- sem a magyar, sem a német katonák nem harcoltak ott. Vagyis az adatbázisban természetesen elírták a helység nevét, de érdekesség, hogy még így is létező településnevet olvashatunk.
Ha szeretnénk felidézni, milyen lehetett Elek főtere a 20. század első felében, segítségünkre lehetnek a Mag József egykori üzletéről készült fényképek.
Mag József üzlete előtt, mellette Tremmel József segéd és Feledi Károly inas
Elekhez több terület is tartozott hiszen az eleki gazdák több más településen is bírtak földbirtokkal. Egyes területek közigazgatásilag is Elekhez tartoztak, amik a történelem során azonban már elkerültek.
Arad vármegye térképe a Munkácsy Mihály Múzeumban.
Mint azt tudjuk Szabadka is “Elekhez tartozott”. A ma Gyula – Szabadka néven ismert terület (jelenleg Gyulához tartozik) a Kétegyházáról Békéscsaba felé vezető út mellett található, Kétegyházától pár kilométerre. A történet szerint, amikor Elek túlnépesedett, portákat kellett kijelölni, hogy új házakat lehessen építeni, ugyanis a település közelében földterülettel rendelkező gazdák nem kívánták a földjeiket felparcellázni. Így került kisajátításra a mai Újtelep területe. Az itt földdel rendelkező gazdák pedig cserébe Szabadkán kaptak birtokot.
Kakucs története viszont homályba vész. A Kétegyházáról Medgyesegyházára vezető úton a régi bánkúti szeméttelepnél volt a kakucsi csárda. Ezen a részen az úttól jobbra (Medgyesegyháza felé menet) volt található a Kakucs nevű település. A történelem során elnéptelenedett és ezért “pusztaként” említik tovább. Így keletkezett a “Kakucs puszta” elnevezés.
Adás vételi szerződés Kakucs pusztai területről. 1929. (A pecséten: Magyar Királyi Adóhivatal Elek)
Két okirat is előkerült. Az egyik egy 1929-ben készült adás vételi szerződés, melyben „az eleki 4519 számú tjkvben…. Kakucs pusztai szántó ingatlant” adnak el. Tehát ez az ingatlan az eleki telekkönyvben volt nyilvántartva. Vagyis Elekhez tartozott közigazgatásilag, pedig a településsel nem is határos.
Az adás vételi szerződés egyik tanúja Kneller János.
A dolog érdekessége, hogy Kakucs puszta Kétegyháza és Medgyesegyháza közt terül el. Egy kis része pedig Pusztaottlakához tartozik. Tehát Elek várossal semmiféle közvetlen területi kapcsolata nincs.
Egy haszonbérleti szerződés 1946-ból.
A másik okirat egy 1946-ból származó haszonbérleti szerződés. Itt Reisz György eleki tulajdonos adja bérbe a földterületét Mokán Péternek aki az eleki Kakucs tanya 66. szám alatt lakik. Tehát még 1946-ban is Elekhez tartozhatott közigazgatásilag ez a terület.
Bérbeadó Reisz György, a tanú pedig egy “igazi eleki” Eleki László.
elekfoto 