Kategóriák
épületek család emberek festészet gyász háború irodalom művészet történelem

Pestis sor 638

Császárné Sólyom Judit

Eleken szinte mindenki által ismert tornyos kis épületben laktak a nagyszüleim közel 50 évig. Sok gyerekkori emlék fűz ide, ezért is kezdtem utánanézni a ház történetének.

Cholnoky Hilár különleges háza a mai napig áll.

A falusi környezetben igen szokatlan kis villa építtetője Cholnoky Hilár volt. A családi nevet mindenki, még országhatáron túl is, Cholnoky Jenő neves földrajztudós miatt ismeri, aki másodunokatestvére volt Hilárnak.  Voltak még a családban sikeres írók, neves orvosok.  

A családfa adatai szerint Hilár szülei, Cholnoky Károly és felesége, Mocsáry Katalin 1878-ban kötöttek házasságot, hét gyermekük született. Hilár fiuk 1883-ban Egerben. 

Kutatásaim során a következő adatokra bukkantam: 1893-ban a nyarat Pomázon töltötte egy Szünidei Gyermektelepen. A budapesti Wesselényi Miklós polgári fiúiskolában tanult, majd a VII. kerület Német-utcai Községi Polgári Fiúiskolában, ahol 1892-ben, 4. osztályos tanulóként javítóvizsgára küldték.

1901-ben a Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola Fém- és vasipari szakosztályának harmadéves tanulója volt, de elhagyta az iskolát.

1903-ban a Magyar Közigazgatás júliusi számában budapesti lakosként „alkalmazást keres”  Intelligens, nőtlen 29 éves jóírású, 7 középiskolát végzett fiatalember azonnali belépéssel, szerény feltételek mellett.  Czím: Cholnoky Hilár, Budapest VII. Hernád u. 30. III/50.

1907-ben a „Szabolcs” júliusi számában olvasható, a hírek címszó alatt, hogy mint ófehértói anyakönyvvezetőt állásából a főispán felmentette. Valószínűleg azért, mert:

 A Székes Fehérvári Naptár bejegyzése szerint Csősz településen segédjegyző lett.

Az 1914. évi Budapesti Czím és Lakásjegyzék szerint: Cholnoky Hilár „műsz. hiv.” VI. Lehel utca 17 sz. alatt lakik.

1915. 01. 22-én szerepel az első világháború „Hírek a Sebesültekről és betegekről” névsorában.

Ezen a vonalon keresgélve megtudtam, hogy a híres nagy múltra visszatekintő 32-es Budapesti Császári és Királyi Gyalogezredben szolgált. Ahol a fenti bejegyzés szerint gyalogos katonaként megsebesült. Kezdetben a csehországi Kremsierben lévő kórházban volt, utána a piliscsabai tábori kórházban, majd Budapesten az Eötvös utcában ápolták.

A talált adatok szerint első felesége, Cholnoky Hilárné 1916-ban kezelő volt a budapesti központi távírda hivatalában.  Ekkor a Koronaherceg u. 13-15.-ben laktak.  1918-ban feleségét, Laurinetz Margitot előléptették a postánál, majd 1922-ben posta és távírda ellenőr lett.  Három évvel később Hugyagra helyezték postamesternek. Ezután nem találhatunk róla adatokat.

A Pesti Hírlap 1926. január 10-i számában Hilárnak két keresztrejtvénye jelent meg.

Cholnoky Hilár egyik keresztrejtvénye…
Cholnoky Hilár másik keresztrejtvénye nem kevésbé díszes kivitelben készült.

1926. 03. 21-én Elek község rendkívüli közgyűlése írnoki állás betöltésére hat pályázó közül egyhangúlag Cholnoky  Hilárt választotta. Második feleségével itt már úgy telepedett le, hogy a házépítés gondolata is megszületett. Legalább két házhelynyi telken, közvetlenül a nádas tó partján építkeztek. A ház alaprajza igen egyszerű, négyosztatú volt, az utcára két szép nagy szobával, közte a kis tornyos  hatszögletű előszoba adta a villaszerű megjelenést. Az udvar felé volt a harmadik kisebb szoba és a konyha, kamrával és a padlásfeljáróval. Hátul a konyhabejárat előtt, közvetlenül a tó partján szép faragott kis szaletli állt. Érdekes, hogy a  partra helyezték az épületet, pár lépésre a hátsó bejárattól már a nyílt víztükör volt.  Az utcai bejáratot egy kis tornyos betonhíd díszíti még, amely az árkot íveli át. Mellette két oldalon egy-egy hatalmas vadgesztenyefa nőtt. A ház két oldala gyönyörűen parkosított volt. Fenyőfák, nyírt bukszusok, tuják és jukkák tették különlegessé. A telek jobb oldali részén gyümölcsöskertet alakítottak ki.

A Délmagyarország 1938. február 4-i számában bukkan fel újra Cholnoky Hilár neve. A cikk szerint Eleken a községi hivatalban Bánhidy József járlatkezelő szabadsága alatt 1937 nyarán a kulcsok Cholnoky Hilár irodatiszthez kerültek. Ezt használta ki Pohl Zoltán „szellemi inségmunkás”. Az íróasztalkulcs megszerzésével folyamatosan dézsmálta az ott lévő pénzt és bélyegeket. Két évre ítélték az eleki „betörő inségmunkást”. 

A Délmagyarország 1938. február 4-i számában olvasható az eleki ínségmunkás bűncselekményének története.

Hilár 1938. december 23-án halt meg rákban.

A nagyszüleim, Mag József és Brandt Terézia 1939-ben vásárolta meg, fiatal házasként az épületet a makói örökösöktől. Falusi ember szemével nem volt megfelelő, mert semmiféle gazdasági épület nem tartozott hozzá: ólak, istálló stb. Édesanyám emlékei szerint, már amikor épült a kis villa, jártak oda nézegetni milyen különleges lesz. Amire ők beköltöztek, már teljesen befutotta a falakat a vadszőlő, még a padlásra is belógtak az indák. A házban két festmény maradt, az egyik Liezen-Mayer Sándor: Magyarországi Szent Erzsébet című képének (1882) másolata.

Liezen-Mayer Sándor: Magyarországi Szent Erzsébet

Az eredeti festmény a Magyar Nemzeti Galériában látható. Illusztrációként a Magyarország Alaptörvénye (2017) díszes kiadványában is megtalálhatjuk a 40. oldalon egy kinagyított részletét. A másolatot, azt mondták, Hilár készítette.  Meglehetősen tökéletes a kompozíció, és teljesen hiteles a színhasználat. A formátuma más: az íves felső helyett vízszintes a kép felső széle.

A Cholnoky-féle Magyarországi Szent Erzsébet ma a temetői kápolna falán látható.

Az akkori lehetőségek csak a helyszíni másolatkészítést feltételezik. Egy kis csalafintaságot csempészett bele, a bal alsó mellékalak jobb kezére hat ujjat festett Hilár. A kép édesanyámék gyerekszobájában őrizte a két lány álmát évtizedeken át. Nagypapám kérése volt, hogy halála után helyezzék azt a temetőkápolna falára. A festmény  1991 óta kíséri a lelkeket utolsó útjukra.

A másik képet a szemközti szomszédék, Hauck Mátyásék kapták, akikre a ház kulcsa volt bízva, amíg az épület lakatlan volt. Ők a szép kis szaletlit időközben átköltöztették a saját portájukra. Nagypapám szívesen meg is vásárolta volna, hogy visszakerüljön az eredeti helyére, de nem adták semmi pénzért. Különleges dísze maradt kakukktojásként a parasztportájuknak.

Hilárt az eleki temetőben temették el. Második felesége, Szűcs Emilia, 1939-ben, nem sokkal férje halála után, a makói kórházban, 49 évesen hunyt el. A család Makón helyezte nyugalomra. Nagymamám, aki igen melegszívű teremtés volt, gondozta Hilár sírját. Erről tanúskodik a fotó, ahol ő és a két lánya látható a sírnál. Nyughelye a temető keleti részén, a díszsirhelyek közelében volt.

Mag Józsefné Brandt Terézia leányaival a Cholnoky-sírnál

Még a múltat idézheti, hogy nagyapám a beköltözéskor megtalálta Hilár naplóját, melynek „esküvő nászéjszaka nélkül” című részére anyuka is emlékszik. Valószínű a katonai behívó miatt lehetett. Más példákat is ismerünk, hogy a jegyesek hamarjában megtartották az esküvőt a frontra indulás előtt. Milyen jó volna, ha meglenne még ez a napló!

Leszármazottakról nincs tudomása senkinek. 

A történetnek itt látszólag vége, de a világ változott, az utca a Zalka Máté nevet kapta, most Alma utca lett. A kis villa viszont még áll. A történetet szeretném folytatni édesanyám emlékeivel arról, hogy ők milyen boldogan éltek itt, ebben a házban.

A Makói Újságban megjelent gyászjelentés Hilár feleségének elhunytáról

A cikkben közölt adatokért hálás köszönetem Rybar Olivérnek, A Cholnoky család története szerzőjének. A kötet a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület gondozásában jelent meg 2021. 295. o.

Kategóriák
család csoportkép divat emberek háború történelem utazás

Eleki család a huszadik század elejéről…

Mit rejt a szekrény?

Véletlenül akadtam a következő szép felvételre. Egy valószínűleg eleki családot láthatunk: Édesanya, édesapa, kisgyermekkel.

Eleki házaspár kisgyermekkel, az I. Világháború idején

A feleség még hagyományosnak nevezhető, a házas asszonyok részére akkoriban szokásos, sötét színű népviseletbe öltözött a fényképezéshez. A legszebb ruháját vette fel, mert ez nem volt mindennapos dolog, külön Aradra kellett utazni érte. A férj pedig katonaruhában. Ő már megjárta a háborút, valamilyen kitüntetések is láthatóak az uniformison. Sajnos nem tudni, kik voltak ők, csak a fényképész neve olvasható a kép alatt: Urai J., Arad, Forray utca 1.

Ha abból indulunk ki, hogy a Nagy Háború közben készülhetett a kép, akkor a házaspár nagyjából az 1890-es évek elején-közepén születhetett.

Érdekes lenne, ha kiderülne, melyik családot látjuk a képen. A fényképet a saját szekrényemben találtam, családi jellegű iratok között, emiatt akár saját rokonaim is lehetnek – csak éppen nem ismerős az arcuk…

Kategóriák
emberek háború Uncategorized

Egy újabb könyv

Tűzfalak
Monostori Zoltán : Tűzfalak

Egy frissnek nem mondható (2015.) kiadásra bukkantam, amelyben Elekről is esik pár szó. A történet a 411. oldaltól, egészen a 426. oldalig tart és a világháború idején játszódik.

 

Wittmann Attila

Kategóriák
album archiv épületek ünnep család csoportkép emberek esemény háború történelem Uncategorized

Schneider Katinka esküvője – Elek, 1960. július 9.

Schneider Katalin Stefánia tanítónő (1935-2019) és Dr. Raport Ferenc állatorvos (1935-2020) 1960. július 9-én Eleken kötöttek házasságot.

Elek, Gyulai út 26. 1960. júl.9.

A derűs, kedves, fiatal tanítónőt sok kollégája, –ahogy ő mondta, „kartársa”- elkísérte ezen a jeles napon a Tanácsháza házasságkötő termébe. Az egyházi esküvőt -a kor szellemének megfelelően- csak titokban, szűk körben lehetett megtartani.

Schneider Katinka és Dr. Raport Ferenc esküvője, Elek, 1960

A képen balról: Somos Józsefné Erzsike néni, Vígh Ferencné, Radnai Lászlóné Margó néni, Müllek Antalné Irénke néni, Dési Miksáné Trudi néni, Janecskó Jánosné Julika néni, Hauck Mátyásné Beca néni, Janecskó János igazgató

Katinka édesanyjával, Schneider Miklósné Schwarz Annával a Gyulai út 26 szám alatt lakott a Mester családdal.(Az édesanya sajnos már nem élte meg lánya esküvőjét.) A vőlegény innen „kérte ki” a menyasszonyt, innen indultak a násznaggyal, a Szegedről érkezett nagybácsival, Schwarz Jánossal és a rokonokkal a szertartásra.

Az esküvői vacsora a Raport családnál volt a Hősök úti házukban. A lakodalmi mulatság egyik mozzanata volt, hogy egy vendég kislánynak az asztal alá bújva el kellett csennie a menyasszony cipőjét, hogy a vőlegény aztán kiválthassa azt.

Rokonok és barátok Schneider Katinka és Dr. Raport Ferenc esküvőjén

A harmonikus, szép családi életet élő, két gyermeket felnevelő Raport házaspár arról nem beszélt még fiainak sem, milyen sorsot éltek meg gyermekként.

Katinka Párdányban (Szerbia, ma Meda) született, mint a később Eleken esperes-plébános Reibel Mihály. A településen szerb és német lakosság élt békességben.

A Schwarz család Párdányban, 1920-as évek

1944 őszén Titó partizánjai szabad kezet kaptak a német lakosság megsemmisítésére. Katinka az édesapját a helyszínen elveszítette, a nagyszüleit a többi idős német emberrel táborba hurcolták, ahol éhen haltak. A gyerekek és asszonyok másik táborba kerültek, Katinka is itt töltött két évet, mígnem az édesanyjával sikerült átszökniük a zöld határon. Szegedre mentek anyja testvéréhez. Mivel Katinka nem tudott magyarul, mert az anyanyelve német volt, másrészt mindketten nagyon le voltak gyengülve, 1947 nyarától egy ideig Kétegyházán találtak menedéket.Takács Istvánné Hruschka Laura  ui. Schneider Mikósné rokona volt.

Később így került Katinka tanítónőként Kétegyházára, majd 1956 őszén Elekre.

Dr.Raport Ferenc gyermekkora is megpróbáltatásokkal teli. Elek és Gyula között volt a tanyájuk. Amikor édesapját, idősb Raport Ferencet sokéves háborús katonáskodásból hazatérve 1945-ben malenkij robotra hurcolták, a 10 éves gyerek az édesanyjával látta el a gazdaságot. Sokszor maguk álltak az eke elé, ha szántani kellett, mivel az oroszok még az igavonó állatokat is rekvirálták.

Diákéveit – kortársaihoz hasonlóan – a háború eseményei alakították.

 Az 1946-47-es tanévben a Polgári Fiúiskola 5. osztályát végezte Eleken, de „túlkoros” volt. Kilenc éves volt ui., amikor az oroszok bejöttek, és egy évet ki kellett hagynia az iskolában. Így lehetett osztálytársa a nála egy évvel fiatalabb Majtényi István, aki az USA –ban Steven Istvan Majtenyi néven vált ismertté és angol nyelven Elek történetét is megírta.

Az 1946-47-es tanévben Raport Ferenc és Majtényi István testnevelő tanára Takács Klára volt.

„Fiam, az úr a pokolban is úr”- ezzel a mondattal biztatta idősb Raport Ferenc a fiát a tanulásra, így lett belőle állatorvos.

Sorsukat, keserű gyerekkori emlékeiket csak egymással osztották meg, gyerekeiket szerették volna ettől megkímélni.

Az élet megtisztelő ajándéka számomra, hogy egy Párdányba tett utazásom és az azt követő élménybeszámoló hatására lassan megnyíltak. Sokszor fájdalmas volt számukra a visszaemlékezés, lassan, lépésről-lépésre történt, de vágytak rá és megkönnyebbülést hozott mindkettőjüknek az, hogy végre szabadon felidézhették a gyerekkori emlékeket.

Katinka szülőháza, az egykori jegyzői hivatal Párdányban

A napvilágra került történet a gyerekeik, unokák számára is magyarázat sok homályos pontra a „családi krónikában”, a múltban gyökerező folytonosság ajándéka.

Az „elekfoto” lelkes olvasói voltak, többször hozzászóltak, ill. segítettek nevek kiegészítésével.

Mester Klára

Kategóriák
ünnep csoportkép egyház emberek esemény gyász háború közigazgatás meghívó politika szobrászat

Országos megemlékezés Eleken január 19-én

Az idén a Magyar Köztársaság kormánya Eleken tartotta meg hivatalos megemlékezését január 19-e, a magyarországi németek elhurcolásának emléknapja alkalmából.

Semjén Zsolt beszédet mond 2019. január 19-én

Az ünnepség előtt Kiss-Rigó László megyéspüspök tartott misét a templomban.

Ünnepi megemlékező szentmise a templomban (Kiss-Rigó László)

Az ünnepi koszorúzáson Pluhár László polgármester történelmi bevezetője után Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes mondott díszbeszédet. erről a boon.hu-n jelent meg először cikk itt:
http://www.boon.hu/semjen-zsolt-tortenelmi-bun-a-nemet-nemzetiseg-egykori-eluldozese/4113370 

A hirado.hu bejegyzése az eseményről itt található: https://www.hirado.hu/belfold/kozelet/cikk/2019/01/19/semjen-zsolt-tortenelmi-bun-a-nemet-nemzetiseg-egykori-eluldozese?fbclid=IwAR0zopwZSBao_SWvTuKSTP2TFzvmsdJu05oCISt48KYolEYoIiVd_KHAiGE

Az eseményen többek között részt vett Németország nagykövete, valamint a hazai politikai élet és a német kisebbség vezetőinek jeles képviselői, akik – katonai díszkísérettel – koszorúkat helyeztek el az emlékművön.

Volkmar Wenzel német nagykövet a koszorúzáson

A koszorúzás után a vendégek egy része megtekintette az Eleki Németek Egyesülete székházát a helytörténeti kiállítással.

Vendégek a Leimen-Házban. Balról: Schubert Olívia, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke,  középen Ritter Imre német nemzetiségi parlamenti képviselő.

A kiűzetési emlékmű a koszorúzás után – Vertreibungsdenkmal nach der Kranzniederlegung

Az ünnepségről videofelvétel is készült, az ElekTV felvételeit nemsokára idézzük, amint megjelenik.

Szöveg és fotó: Klemm Tamás.

A cikk a következő forrás továbbközlése: https://vddelek.wordpress.com/2019/01/20/orszagos-megemlekezes-eleken/

Kategóriák
emberek esemény háború

Békés megyében lezuhant repülőgépek

A Nagy Gyula Területi Múzeum (Orosháza, Dózsa Gy. u. 5.) kiállítást szervez “Nekünk roncs, nekik temető” címmel. A téma a második világháború idején Békés megyében lezuhant repülőgépek, illetve pár magyarországi repülőgép roncs darabja is bemutatásra kerül. Sajnos a hely szűke miatt csak lemezeket, és kisebb darabokat láthat majd az érdeklődő.

Kategóriák
család egyház emberek háború politika rólunk történelem

Kitelepítettek névsora

Elek történelmében fontos momentum a “svábok kitelepítése”, amikor az itt élő német lakosság nagy részét át- / visszatelepítették Németországba. Erről már sok cikk és írás megjelent, nem csak az oldalunkon, de szerte az elektronikus és a nyomtatott sajtóban, médiában is.

Sajnos még sehol sem találkoztam a kitelepített lakosok hosszabb névsorával. Ezért egyenlőre nem tudtam leellenőrizni azt a listát, amelyet most közzé kívánok tenni. De talán ez is több az eddigieknél…

Kategóriák
emberek esemény háború történelem Uncategorized

Lőterek nyomában (4/4)

Meglepett amikor évekkel ezelőtt a „Nagy gyepen” keresve a lóversenypálya helyét, több kilőtt puskagolyóra leltünk.  A szóródásból ítélve egy széles sávba lőttek velük célba. A terület adottságait figyelembe véve, ideális hely lenne egy lőtérnek. Hátul egy dombvonulat (természetes „golyófogó domb”) elöl pedig a nagy síkság.

Hátul a domb, majd egy csatorna és előtte a síkság.

Kategóriák
épületek emberek háború

Lőterek nyomában (3/4)

Erre a lőtérre az idősek közül biztosan sokan emlékeznek. A II. világháború előtt lőtérként és “Levente pálya”-ként működött…. ami ma a Sportpálya. A leventéknek itt voltak az alaki- és lövészgyakorlatok. Valószínűleg az akkori határőrök (akiknek a közelben a  Kiss E. u. – Kossuth L. u. sarkán volt a laktanyájuk) is használhatták.

"Lőtér" (1939)
“Lőtér” (1939)

A II. világháború után a Levente Mozgalom megszűnésével és a szocializmus beköszöntével együtt a pálya funkciója is megváltozott….. habár, az úttörők is használták a sportnapok keretén belül, például gyakorló kézigránát dobásra, légpuska lövészetre a pálya egy-egy részét, de eredeti funkciót elvesztette. Igaz hivatalosan nem “alaki gyakorlat” volt, de a május elsejei felvonulás is itt értek véget.

Wittmann Attila

Kategóriák
háború politika történelem Uncategorized

Lőterek nyomában (2/4)

Egy másik lőtér  a  „Nagy gyepen” volt a mai krosszpálya helyén, aminek a dombjaiból lett kialakítva a mai pálya. Ezt a lőteret a háború után használták.

A lódomb maradéka.
A  lődomb maradéka….

...ami ma krossz pályaként üzemel.
…ami ma krosszpálya.

Köszönet a képekért Tokai Lajosnak és az információért Gura Tamásnak.

Wittmann Attila