Kategóriák
épületek család emberek festészet gyász háború irodalom művészet történelem

Pestis sor 638

Császárné Sólyom Judit

Eleken szinte mindenki által ismert tornyos kis épületben laktak a nagyszüleim közel 50 évig. Sok gyerekkori emlék fűz ide, ezért is kezdtem utánanézni a ház történetének.

Cholnoky Hilár különleges háza a mai napig áll.

A falusi környezetben igen szokatlan kis villa építtetője Cholnoky Hilár volt. A családi nevet mindenki, még országhatáron túl is, Cholnoky Jenő neves földrajztudós miatt ismeri, aki másodunokatestvére volt Hilárnak.  Voltak még a családban sikeres írók, neves orvosok.  

A családfa adatai szerint Hilár szülei, Cholnoky Károly és felesége, Mocsáry Katalin 1878-ban kötöttek házasságot, hét gyermekük született. Hilár fiuk 1883-ban Egerben. 

Kutatásaim során a következő adatokra bukkantam: 1893-ban a nyarat Pomázon töltötte egy Szünidei Gyermektelepen. A budapesti Wesselényi Miklós polgári fiúiskolában tanult, majd a VII. kerület Német-utcai Községi Polgári Fiúiskolában, ahol 1892-ben, 4. osztályos tanulóként javítóvizsgára küldték.

1901-ben a Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola Fém- és vasipari szakosztályának harmadéves tanulója volt, de elhagyta az iskolát.

1903-ban a Magyar Közigazgatás júliusi számában budapesti lakosként „alkalmazást keres”  Intelligens, nőtlen 29 éves jóírású, 7 középiskolát végzett fiatalember azonnali belépéssel, szerény feltételek mellett.  Czím: Cholnoky Hilár, Budapest VII. Hernád u. 30. III/50.

1907-ben a „Szabolcs” júliusi számában olvasható, a hírek címszó alatt, hogy mint ófehértói anyakönyvvezetőt állásából a főispán felmentette. Valószínűleg azért, mert:

 A Székes Fehérvári Naptár bejegyzése szerint Csősz településen segédjegyző lett.

Az 1914. évi Budapesti Czím és Lakásjegyzék szerint: Cholnoky Hilár „műsz. hiv.” VI. Lehel utca 17 sz. alatt lakik.

1915. 01. 22-én szerepel az első világháború „Hírek a Sebesültekről és betegekről” névsorában.

Ezen a vonalon keresgélve megtudtam, hogy a híres nagy múltra visszatekintő 32-es Budapesti Császári és Királyi Gyalogezredben szolgált. Ahol a fenti bejegyzés szerint gyalogos katonaként megsebesült. Kezdetben a csehországi Kremsierben lévő kórházban volt, utána a piliscsabai tábori kórházban, majd Budapesten az Eötvös utcában ápolták.

A talált adatok szerint első felesége, Cholnoky Hilárné 1916-ban kezelő volt a budapesti központi távírda hivatalában.  Ekkor a Koronaherceg u. 13-15.-ben laktak.  1918-ban feleségét, Laurinetz Margitot előléptették a postánál, majd 1922-ben posta és távírda ellenőr lett.  Három évvel később Hugyagra helyezték postamesternek. Ezután nem találhatunk róla adatokat.

A Pesti Hírlap 1926. január 10-i számában Hilárnak két keresztrejtvénye jelent meg.

Cholnoky Hilár egyik keresztrejtvénye…
Cholnoky Hilár másik keresztrejtvénye nem kevésbé díszes kivitelben készült.

1926. 03. 21-én Elek község rendkívüli közgyűlése írnoki állás betöltésére hat pályázó közül egyhangúlag Cholnoky  Hilárt választotta. Második feleségével itt már úgy telepedett le, hogy a házépítés gondolata is megszületett. Legalább két házhelynyi telken, közvetlenül a nádas tó partján építkeztek. A ház alaprajza igen egyszerű, négyosztatú volt, az utcára két szép nagy szobával, közte a kis tornyos  hatszögletű előszoba adta a villaszerű megjelenést. Az udvar felé volt a harmadik kisebb szoba és a konyha, kamrával és a padlásfeljáróval. Hátul a konyhabejárat előtt, közvetlenül a tó partján szép faragott kis szaletli állt. Érdekes, hogy a  partra helyezték az épületet, pár lépésre a hátsó bejárattól már a nyílt víztükör volt.  Az utcai bejáratot egy kis tornyos betonhíd díszíti még, amely az árkot íveli át. Mellette két oldalon egy-egy hatalmas vadgesztenyefa nőtt. A ház két oldala gyönyörűen parkosított volt. Fenyőfák, nyírt bukszusok, tuják és jukkák tették különlegessé. A telek jobb oldali részén gyümölcsöskertet alakítottak ki.

A Délmagyarország 1938. február 4-i számában bukkan fel újra Cholnoky Hilár neve. A cikk szerint Eleken a községi hivatalban Bánhidy József járlatkezelő szabadsága alatt 1937 nyarán a kulcsok Cholnoky Hilár irodatiszthez kerültek. Ezt használta ki Pohl Zoltán „szellemi inségmunkás”. Az íróasztalkulcs megszerzésével folyamatosan dézsmálta az ott lévő pénzt és bélyegeket. Két évre ítélték az eleki „betörő inségmunkást”. 

A Délmagyarország 1938. február 4-i számában olvasható az eleki ínségmunkás bűncselekményének története.

Hilár 1938. december 23-án halt meg rákban.

A nagyszüleim, Mag József és Brandt Terézia 1939-ben vásárolta meg, fiatal házasként az épületet a makói örökösöktől. Falusi ember szemével nem volt megfelelő, mert semmiféle gazdasági épület nem tartozott hozzá: ólak, istálló stb. Édesanyám emlékei szerint, már amikor épült a kis villa, jártak oda nézegetni milyen különleges lesz. Amire ők beköltöztek, már teljesen befutotta a falakat a vadszőlő, még a padlásra is belógtak az indák. A házban két festmény maradt, az egyik Liezen-Mayer Sándor: Magyarországi Szent Erzsébet című képének (1882) másolata.

Liezen-Mayer Sándor: Magyarországi Szent Erzsébet

Az eredeti festmény a Magyar Nemzeti Galériában látható. Illusztrációként a Magyarország Alaptörvénye (2017) díszes kiadványában is megtalálhatjuk a 40. oldalon egy kinagyított részletét. A másolatot, azt mondták, Hilár készítette.  Meglehetősen tökéletes a kompozíció, és teljesen hiteles a színhasználat. A formátuma más: az íves felső helyett vízszintes a kép felső széle.

A Cholnoky-féle Magyarországi Szent Erzsébet ma a temetői kápolna falán látható.

Az akkori lehetőségek csak a helyszíni másolatkészítést feltételezik. Egy kis csalafintaságot csempészett bele, a bal alsó mellékalak jobb kezére hat ujjat festett Hilár. A kép édesanyámék gyerekszobájában őrizte a két lány álmát évtizedeken át. Nagypapám kérése volt, hogy halála után helyezzék azt a temetőkápolna falára. A festmény  1991 óta kíséri a lelkeket utolsó útjukra.

A másik képet a szemközti szomszédék, Hauck Mátyásék kapták, akikre a ház kulcsa volt bízva, amíg az épület lakatlan volt. Ők a szép kis szaletlit időközben átköltöztették a saját portájukra. Nagypapám szívesen meg is vásárolta volna, hogy visszakerüljön az eredeti helyére, de nem adták semmi pénzért. Különleges dísze maradt kakukktojásként a parasztportájuknak.

Hilárt az eleki temetőben temették el. Második felesége, Szűcs Emilia, 1939-ben, nem sokkal férje halála után, a makói kórházban, 49 évesen hunyt el. A család Makón helyezte nyugalomra. Nagymamám, aki igen melegszívű teremtés volt, gondozta Hilár sírját. Erről tanúskodik a fotó, ahol ő és a két lánya látható a sírnál. Nyughelye a temető keleti részén, a díszsirhelyek közelében volt.

Mag Józsefné Brandt Terézia leányaival a Cholnoky-sírnál

Még a múltat idézheti, hogy nagyapám a beköltözéskor megtalálta Hilár naplóját, melynek „esküvő nászéjszaka nélkül” című részére anyuka is emlékszik. Valószínű a katonai behívó miatt lehetett. Más példákat is ismerünk, hogy a jegyesek hamarjában megtartották az esküvőt a frontra indulás előtt. Milyen jó volna, ha meglenne még ez a napló!

Leszármazottakról nincs tudomása senkinek. 

A történetnek itt látszólag vége, de a világ változott, az utca a Zalka Máté nevet kapta, most Alma utca lett. A kis villa viszont még áll. A történetet szeretném folytatni édesanyám emlékeivel arról, hogy ők milyen boldogan éltek itt, ebben a házban.

A Makói Újságban megjelent gyászjelentés Hilár feleségének elhunytáról

A cikkben közölt adatokért hálás köszönetem Rybar Olivérnek, A Cholnoky család története szerzőjének. A kötet a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület gondozásában jelent meg 2021. 295. o.

Kategóriák
építészet épületek emberek fotózás történelem

Újabb képek a Bánhidy kastélyról

A Bánhidy kastély a II. világháború után iskolaként üzemelt tovább. Egy elég kis létszámú osztály járt ide. Ezeket a képeket az internetet böngészve találtam meg.

banhidy

Íme a kastély iskola. Ezt a címert 1957-et követően vezették be, tehát a kép biztosan 1957 után készült.

banhidy2

Eleken is él még olyan személy aki bizony ebbe az iskolába járt egy rövid ideig. A képek megtalálhatóak:

https://gallery.hungaricana.hu/hu/Fortepan/38242/?img=0&bbox=-1524%2C-3220%2C6524%2C48

https://gallery.hungaricana.hu/hu/Fortepan/38245/?img=0&bbox=-1891%2C-4128%2C8547%2C112

 

Kapcsolódó cikkeink:

Ami már nincs – a Bánhidy – család kastélya

Danilov Mihály, a lőkösházi orosz

Nem csak a Bánhidy-címerről

Ismét Danilovról (1880-1943)

A Bánhidy család története

 

Wittmann Attila

Kategóriák
építészet emberek esemény modern művészet szakma történelem

A Kisnemesi Otthonok Országos Találkozója Eleket is érintette

A békéscsabai Csabagyöngye Kulturális Központ szervezésében ma Eleken járt a Kisnemesi Otthonok XII. Országos Találkozójának csoportja. A vendégek (akik közül sokan építészek, vagy az épített örökség megőrzése iránt érdeklődő emberek) több napos programjuk során környékbeli nevezetes épületekhez jutottak el.

A vendégekkel a Leimen-ház előtt. Balról jobbra: Wittmann György, Rapajkó Tibor, RÁday Mihály, Dr. Heimné Máté Mária alpolgármester, valamint Mészáros Zsuzsa fő szervező
A vendégekkel a Leimen-ház előtt. Balról jobbra: Wittmann György, Rapajkó Tibor, Ráday Mihály, Dr. Heimné Máté Mária alpolgármester, valamint Mészáros Zsuzsa fő szervező

A mai napon

Kategóriák
archiv épületek csoportkép emberek közigazgatás történelem Uncategorized

Bréda kastély 1939.

Mivel egészen a második világháború végéig Elekhez tartozott Lőkösháza is, ezért kissé a lőkösházi vonatkozású emlékek iránt is érdeklődök. Mostanában sikerült hozzájussak egy ritka képeslaphoz, amin a brédai kastély látható. A képeslap 1939-es kiadású.

Bréda Kastély 1939.

A napokban Kotroczó Józseftől (Lőkösháza) kaptam e-mail-ben a Bréda kastélynál készült következő ritka, a maga nemében  egyedülálló képeket.

A földesúr felesége és fia

A képek valószínűleg 1944-ben készültek.

Cselédek a gyerekekkel

A fotók Kotroczó József tulajdonát képezik és szívesen mesél bárkinek a régi időkről.
 A képekre kattintva azok nagyíthatóak.

Wittmann Attila

Kategóriák
album archiv épületek család csoportkép emberek esemény közigazgatás politika Rapajkó tájkép történelem utazás

A miniszterelnök fia Eleken kötött házasságot

Kállay Kristóf és Vásárhelyi Veronika esküvője 1942-ben

Ezen az  esküvői képen  egy  boldog ifjú pár látható,  mit sem tudva,  mi vár még rájuk,  a családjukra,  de hazánkra is!

1942. július 16-án az akkor még Elekhez tartozó Lőkösházán kötött házasságot Kállay Kristóf (1916-2006), aki Kállay Miklós (1887-1967),  Magyarország akkori miniszterelnökének fia volt.
A szép menyasszony a lőkösházi Vásárhelyi Veronika (1920-2000).

Az egykori jeles eseménynek helyt adó kastély szerencsénkre  nem vált a céltalan rombolás és az enyészet martalékává, hanem éppen napjainkban újul meg,  “szebb mint valaha”  (fénykép 2012 tavaszáról)!

Mivel akkor Elek Csanád vármegyéhez tartozott, 

Kategóriák
archiv épületek egyház közigazgatás mezőgazdaság politika Rapajkó tájkép történelem

Ami már nincs – a Bánhidy – család kastélya

Az 1948-ig Elekhez tartozó Lőkösházán egykoron több nemesi család is megtelepedett,  így a Bánhidyak is.

A képen látható egykori kastélyuk az 1870-es években épült, ami a történelmi tragédiák után 1946 és 1960 között iskolának és kollégiumnak adott otthont,  de sajnos 1976-ban a földdel tették egyenlővé!