A valóságban….
…. Mihail Fedorovics Danilov (Михаил Федорович Данилов 1879.04.11. – 1943.08.31.) ortodox vallású nemesi családban született, az oroszországi Tula tartományban, édesanyja angol felmenőkkel rendelkezett.2 A Danilov család Ingrid bolgár-tatár fejedelemtől származott. A fejedelem 1500-ban vette fel a kereszténységet és a négy fiától származott a Tolsztoj, Durnovo, Vaszilcsikov és a Danilov család.3 1897-ben az Orjol Bahtyin Kadét Hadtestben tanult. 1897. szeptember 1-jén lépett szolgálatba. 1899-ben végzett a Nyikolajev Lovassági Iskolában 1. kategóriával. Leszerelését követően belépett a Mária Fjodorovna Cárné Őfelsége Vértes Testőr Gárdaezredébe. Külön volt testőrsége a cárnak és a cárnénak. A cárné testőrségét a katonai szakzsargonban „Kék vérteseknek” is nevezték, ugyanis az egyenruhájuk gallérja és vállapja világoskék volt (megkülönböztetésül a cár saját, sárga jelzésű „Sárga Vértes ezredétől”).
Előmenetele: kornet (1899. augusztus 9-i rendfokozat), hadnagy 1903. december 6-án (1903. augusztus 9-i rendfokozat), törzskapitány 1907. december 6-án (1907. augusztus 9-i rendfokozat), százados 1911. szeptember 23-án (1911. augusztus 9-i rendfokozat). 1913. szeptember 1-jén ugyanebben a rangban és ezredben szerepel. 1914.01.01-től Őfelsége Testőrségi ezredének századosa. Ezredesi rangot kap 1914.07.22-én. Részt vesz az I. világháborúban. Egy nyilvántartásban szerepel 1916.08.01-től ugyanebben a rangban és ezredben. Őfelsége Vértes Testőr Ezredének parancsnoka (1917.03.04-től – Testőrségi 2. Védőezred, 1917.06.08-tól – Gárda Védőezred) 1917.03.01-től.4
“Őfelsége Kürasszírjainak (vérteseinek) zászlóvivő szakasza. Szentpétervár, 1906.”
Részt vett a dél-oroszországi fehér mozgalomban, az Önkéntes Hadsereg tagjaként. Az Egyesített Gárdaezred, Egyesített Gárdaszázadának parancsnoka volt (1918. október 10-től) majd ezredének századparancsnokává léptették elő (1918. november 14. – 1919. február 26.). Ezredének osztályparancsnoka az 1. Gárda Egyesített Vándorezredben (1919. március 24-én). A Gárda Vándorhadosztály Egyesített Ezredének parancsnoka (1919. április 13. – augusztus 3.). A 2. lovassági hadosztály 1. dandárjának parancsnoka (1919. augusztus 4-től). Vezérőrnagy 1919. november 28-tól. Az Egyesített Gárda Lovassági Ezred parancsnoka 1919. december 15. – 1920. március 12.. Az orosz hadseregben a 2. lovassági hadosztály 1. dandárjának parancsnoka volt. Az 1. lovassági hadosztály 1. dandárjának parancsnoka 1920. április 18-tól. Jaltából evakuálták a “Corvin” hajón. Franciaországi száműzetésben volt, 1924. december 12-én a párizsi Őfelsége Testőr Ezred Vérvért Egyesületének elnöke (fővezetője).5
1909. január 1-jén – E.V.G.I. Maria Feodorovna Testőrség törzskapitánya
Kitüntetései:
- Szent Anna-rend III. fokozata 1909.
- Szent Sztanyiszlav-rend II. fokozata 1912.
- Szent Vlagyimir-rend IV. osztályú kardokkal szalagon, 1914.10.06.
- Szent Anna-rend II. fokozata kardokkal 1915.02.18-án
- Szent Sztanyiszlav-rend II. fokozata mellé a kardok VP 1915.03.15.
- Szent Vlagyimir-rend III. fokozata kardokkal 1915.12.08.6
Egyik bajtársa így jellemezte :
„Ezt a századot az ezred rangidős kapitánya, Mihail Fjodorovics Danilov vezette, akit már fentebb említettem. Józan, kiegyensúlyozott és tapintatos tiszt volt. Tipikus karrierista és rafinált intrikus, távol állt a butaságtól, képes volt kivívni felettesei tiszteletét és elnyerni azok bizalmát. Igazi Testőr-század tiszt volt. Szerette a századot, és karrierizmusa ellenére igazi vértes hazafi volt, aki szívén viselte az ezred érdekeit. …. A Testőr-század akkori rangidős tisztje F. N. Taube báró törzskapitány volt, akit az olvasó már ismert. Mindkét tiszt az első naptól kezdve nagyon jól bánt velem, igazi rangidős bajtársakként. Danilov azonban, aki sok évvel idősebb volt nálam, annyira előkelő volt, hogy nem kerülhettem közel hozzá…”7
“A Cári Felsége 26. számú Kürasszir-ezredének ezredünnepe, 1916. május 9-én.” A fényképen valószínűleg Danilov is szerepel.
Őfelsége Testőrgárdájának Vértes Ezrede csaknem 200 évig szolgált megszakítás nélkül a cári család mellett. Tagjai szigorú válogatáson estek át, nemcsak testi alkalmasság, hanem társadalmi háttér is számított, gyakran nemesi származásúak voltak. Díszfelvonulásaikon a cár személyesen is részt vett, gyakran ők biztosították a személyes kíséretét. Az 1917-es februári és októberi forradalom után az egység megszűnt létezni, tagjai vagy csatlakoztak a Vörös Hadsereghez, vagy a Fehér Gárdához (mint Danilov is), vagy külföldre emigráltak. A bolsevik hatalomátvétel után a cári gárda minden egységét feloszlatták.
Danilov volt a cári vértes gárda-ezred utolsó parancsnoka.8
1919–20 során a Krím volt az utolsó fehér kontrol alatt álló terület. Denikin feladta, Wrangel átvette a parancsnokságot, és megkezdődött a kikötőkből történő evakuálás.
Danilov a taktikai visszavonulás eredményeként részt vett a Krím felé történő visszaszervezésben, mely mentőutat nyitott az evakuáció felé. A “Corvin” nevű hajó Jaltából indult többek közt Danilovval a fedélzetén, valószínűleg 1920. első felében, a Fekete-tengeren keresztül megkerülve a Boszporuszt a Földközi-tengerre, célja Franciaország volt. A menekültek elsőként Franciaországba, leginkább Párizsba érkeztek meg, majd onnan Európa több más országába is áttelepültek.
Összesen kb. másfél millió orosz hagyta el a hazáját. A Magyar Külpolitika és Világgazdaság című hetilap 1923. november 15-i számában így ír: “Oroszországnak színe-java ez a szétszórtan bujdosó társaság, amely elszéledt Lengyel- és Németországban, a Balkán-államokban, Franciaországban és a távol Keleten. Mutatóba Magyarországba is jutott belőlük, többi közt néhány kiváló egyéniség.”
A hazánkba érkezett orosz menekülteket Budapesten a magyar nagybirtokosok “szétosztották” egymás között, akiket ezután a birtokaikon (például gazdatisztként) alkalmaztak. Danilov is így kerülhetett a gróf Üchtritz-Amade család lőkösházi birtokára. 9
Lőkösháza ekkor Elekhez tartozó puszta volt. A „Bánhidy kastélyt” gróf Üchtritz-Amade Emil Ottó és felesége báró Bánhidy Stefánia birtokolta.
Valószínűleg Danilov több társával együtt utazott Franciaországból Magyarországra. Lőkösházára a gróf Üchtritz-Amade birtokra 1921-ben érkezett.10 A családnak Tiszaugon is volt egy (szintén korábbi Bánhidy) kastélya, ahol például az orosz Korpacsef Miklós Sándor (szül.: 1892.) volt a „házgondnok”. Danilov és a magyarországi orosz menekültek életéről írásos forrás sajnos nem áll rendelkezésre.
Üchtritz-Amade grófné báró Bánhidy Stefánia nem csak írónő volt, hanem jelentős kuvasz tenyésztő is és a lőkösházi kuvasz kennel alapítója.11 Ezzel is magyarázható az a hagyomány, hogy Danilov mindig 12 nagy termetű kutya -esetleg kuvasz- társaságában járta a birtokot. 1921-től vezette gróf Üchtritz Amadé birtokát és családtagként tekintettek rá.12 Gróf Üchtritz-Amade Emil Ottó 1934. november 27-én bekövetkezett halálát követően munkája valószínűleg nagyobb felelősséggel járt, hiszen a grófnő egyedül maradt a birtok vezetésére.13
Danilov nem csupán gazdatisztként dolgozott, hanem saját tanyája is volt Kevermesen. A tanya helyét még ma is őrzi a „Tábornoki dűlő” és a „Tábornoki erdő” elnevezés. A kis gazdaságot egy házaspár („tanyások”) gondozták, akik ott is éltek a hátsó épületrészben. Danilov nem igazán barátkozott másokkal, vendégeket nem fogadott, egyedül egy közeli tanyán élő, Lustig nevű özveggyel tartotta a kapcsolatot a Bánhidy családon kívül.14
A halotti anyakönyvi bejegyzés szerint 1943. augusztus 31-én hunyt el, délután 6 órakor, szívsorvadás következtében.
Kívánságának megfelelően a tábornok földi maradványait a kastély parkjában helyezték örök nyugalomra a fővárosból érkezett és a környékbeli előkelőségek, valamint a nagyszámú helyiek részvétele mellett. A temetéséről még a Magyar Távirati Iroda is beszámolt.15
A korra jellemző volt, hogy a nemesi családok családi kriptákba temetkeztek. A Bánhidy kastély mellett egy kápolnát is építtetett a család. A kápolnát 1909-ben Kukla Antal eleki építész (építőmester16) tervezte és építette. A tervek szerint a kápolna alá kripta is készült.17
Danilov sírját az 1944-ben bevonuló szovjetek feldúlták, de vélhetően nem lőttek bele, a koporsóját nem ásták ki.18
Báró Bánhidy Stefánia a háború után Erdőbényén lakott és 1955. június 25-én még egyszer látogatást tett a lőkösházi kastélynál, amelyről természetesen jelentés is készült.
“A gyulai osztály őrizetbe vette Bánhidi Stefánia Mária volt grófnőt, aki jelenleg Erdőbényen lakik. 1955. június 25-én Elek községbe érkezett és ott Lőkösháza határában lévő volt gróf Bánhidi-majori birtokát kívánta megtekinteni. Ottléte alatt az eleki róm.kath. papnál szállt meg, majd másnap reggel Reiss-nevü eleki kulákkal együtt, valamint a pappal, hintón volt birtokára vitette ki magát. Koszorút vitt férjének, valamint egy volt horthysta őrnagynak a sírjára. Ottléte alatt szétnézett a volt kastélyában és ott hangosan kifogásolta, hogy a kastélykertben lévő iskola miért van olyan rossz állapotban. Majd kérdezte, hogy hol vannak a volt cseléd és intézőlakások. Beszélgetett ottani állami gazdasági dolgozókkal is akik mint cselédek dolgoztak nála. Ezek a dolgozók között felháborodást keltett a grófnő megjelentse és volt aki azt mondotta, hogy “talán visszajön a grófné ?” igazoltatása során megállapítást nyert az is, hogy személyi igazolványában hamis adatok szerepelnek.”19
Később a Bánhidy család kriptáját kincskeresők törték fel, majd az ott talált csontokat egyesek széthordták, végül a földi maradványok a lőkösházi temetőben találtak végső nyughelyükre. A kriptát 1965-ben, még a kastélyt 1976-ban lebontották.
A kutatás során sikerült olyan adatokat feltárni, amelyek alapján Mihail Fedorovics Danilov nyughelye nagy valószínűséggel azonosításra került. A pontos helyszín ismertetését kegyeleti okokból jelen tanulmány nem közli. Reményeim szerint a jövőben egyszer lehetőség nyílik majd arra, hogy földi maradványai méltó módon hazakerüljenek.
Köszönet Lukács Viktornak, és Magyar Mátyásnak akik az információk összegyűjtésében, és Ványai Márton hadtörténésznek, aki az orosz nyelvről való fordításban volt segítségemre!
Wittmann Attila
Források:
1 Rapajkó Tibor: Danilov Mihály, a lőkösházi orosz (elekfoto cikk)
3
4 https://www.ria1914.info/index.php/%D0%94%D0%B0%D0%BD%D0%B8%D0%BB%D0%BE%D0%B2_%D0%9C%D0%B8%D1%85%D0%B0%D0%B8%D0%BB_%D0%A4%D0%B5%D0%B4%D0%BE%D1%80%D0%BE%D0%B2%D0%B8%D1%87
7 Trubetskoy V.S. Egy vértes feljegyzései: Emlékiratok. – M.: “Oroszország”, 1991. XI. fejezet
8 Napi hírek, 1943. szeptember/1 (Magyar Távirati Iroda 27. kiadás 65. bejegyzés: 1943. szeptember 4. 16 óra 50 perc)
9 Rapajkó Tibor: Danilov Mihály, a lőkösházi orosz (elekfoto cikk)
10 Napi hírek, 1943. szeptember/1 (Magyar Távirati Iroda 27. kiadás 65. bejegyzés: 1943. szeptember 4. 16 óra 50 perc)
11 Nemzetközi Pumi Egyesület – Kutya Múzeum, 2024. december 19-i facebook bejegyzése
12 Pest (újság), 1943. szeptember (V/197-221) 1943-09-06/No. 201 száma
13 Bozzay Margit: Magyar asszonyok lexikona, Budapest, 1931., 985.o.
14 Rung Márton szíves adatközlése Magyar Mátyásnak. Rung Márton szülei voltak a „tanyások”.
15 Napi hírek, 1943. szeptember/1 (Magyar Távirati Iroda 27. kiadás 65. bejegyzés: 1943. szeptember 4. 16 óra 50 perc)
16 Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtára (Budapest, 1924) 740. o.
17 Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)1988-07-09 / 163. szám (Busa László cikke)
18 Rapajkó Tibor: Danilov Mihály, a lőkösházi orosz (elekfoto cikk)
19 https://library.hungaricana.hu/hu/view/BEKESMDP__27_1_0068/?pg=62&layout=s
