A most közölt fénykép szerint 1960. május 1-én Eleken így is felvonultak, ami elég bizarrnak tűnik, még akkor is, ha valakik úgy gondolták, ez a legmegfelelőbb forma arra, hogy az országnak-világnak tudtára adják: Eleken 1960. január 10-én megszűnt az egyéni gazdálkodás, vagyis megalakult a termelőszövetkezet.
Ez persze jól hangzott, de nem volt teljesen igaz, hisz ezek a tsz-ek az egész kommunista világban nem önkéntes alapon, hanem erőszak hatására jöttek létre annak ellenére, hogy nem sokkal az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc előtt a termelőszövetkezetek döntő része felbomlott, de nem sokkal később mégis erőltették!
Az 1990-es rendszerváltoztatásnak köszönhetően érdekes módon az egykori termelőszövetkezeteknek is befellegzett, és talán ma már inkább elmondhatjuk, ezt a kérdést is sikerült viszonylag igazságos módon rendezni.
Végül nézzünk egy idézetet minden magyarázat nélkül 1964-ből, vagyis majdnem egy korabelit, ami a mostani fényképünkhöz is jól kapcsolódik:
“Az Átok-sorok emberei terjesztik ennek a szörnyű világrothadásnak a csíráját. Nem a hercegek és nem a zsidó bankárok. Még csak nem is azok a fantasztikus álmokat kergető, nagy dolgokat tervező félbolond próféták, aki ilyen vagy amolyan színű ingeket viselve igyekeznek megmenteni a maguk nemzetét valamiféle megkergült elmélet alapján…
Úgy dolgoznak akár a termeszhangyák. Megfúrják a társadalmi rendszer alatt az erkölcsi fundamentumot, kirágják belőle az erőt, míg annyira meggyöngül, hogy a legkisebb szél is ledönti. Én kísérteteknek nevezem őket. Mert mindegy, hova megy az ember. Mindig ugyanazokkal találkozik össze újra meg újra.”
Wass Albert: Átoksori kísértetek. Pomáz, 2013. (1964) 259 o.
A kötet az eleki városi könyvtárban is megtalálható.
Rapajkó Tibor