Kategóriák
album ballagás csoportkép emberek esemény iskola rólunk szakma

Ballagás, 1970

Általános Iskola Elek, 1970- 8.B osztály
Általános Iskola Elek, 1970- 8.B osztály
Kategóriák
archiv csoportkép emberek esemény ipar iskola mezőgazdaság művészet Rapajkó tánc zene

Kollégiumi életkép az 1960-as évekből

Egy korabeli “buli” a kollégiumban

Elek oktatási és  kulturális  életében az 1960-as évek elején jelentős változás következett be a szakiskola (1962),  illetve a gimnázium alapításával (1963).

Mind köztudott, az akkori szakiskola a mezőgazdasághoz kapcsolódó képzésekben ért el jelentős sikereket,  míg a gimnázium pedig a felsőfokú tanulmányokra való felkészítésben volt sikeres.

Mint ahogy a mostani fényképünk  is bizonyítja,  a tanulás mellett azért jutott idő a diákoknak a szórakozásra,  a szakiskolai kollégiumban is.

Ezen az  1964-ben készült,  enyhén rongálódott  fényképen valószínűleg I. és II. osztályosok táncolnak önfeledten egy korabeli slágerre. (Akkor még egy lemezjátszó is nagy kincsnek számított,  a lemezekről nem is beszélve!)

Ez a kis kollégiumi életkép még azért is érdekes lehet,  mert pl.  jól visszaadja az akkori múlt és a jelen egymás mellett élését is,  hisz  a fotón mindenkinek modern hajfrizurája van, de láthatunk egy fejkendős nőt is (szülő,  alkalmazott?).

A ruházat is sokatmondó,  hisz az viszonylag egyszerű,  de van már női nadrág is.

A képen látható egykori szakiskolás diákok ma már nagymamák lehetnek,  vajon ki ismeri fel őket?

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv épületek csoportkép emberek esemény közigazgatás politika történelem

Május 1. a régi időkben

Néhány régi fotó következik a régi május elsejéken jellemző hangulat felidézéséhez.

Az elsőn a mai könyvtár alsó részében működött egykori vendéglátó egységet látjuk vezetőjével és kirakatában az ünnepi díszítéssel.

Bottó Péter eleki kocsmáros ünnepélyesen feldíszített üzlete előtt, 1952. május 1-én
Bottó Péter eleki kocsmáros ünnepélyesen feldíszített üzlete előtt, 1952. május 1-én

Bottó Péter kocsmáros alaposan felkészítette a Vendéglátó Vállalat 1. számú üzletének kirakatát: A Szovjetunió, Románia és Magyarország címere mellett a nagy vezérek portréi is láthatóak itt: Lenin, Sztálin és Rákosi Mátyás sem hiányozhatott. Neki ez nyilván kötelező lehetett, no de a nyájas közönség részére is biztosan kellemesebb volt bemenni a szépen kidíszített üzlethelyiségbe- talán a kisfröccsök is jobban ízlettek ilyenkor. Elvégre a munka ünnepén nem kellett dolgozni, mindenki egy kicsit elengedhette magát, miután kötelezően meghallgatta a helyi vezetők szónoklatát a nagy vezérek éppen aktuális fontos mondanivalójának közvetítéseként.

A kocsmába menni, lazítani alapvetően csak a felvonulás után lehetett, hiszen minden valamirevaló dolgozónak ott volt a helye kollégái-elvtársai kollektívája soraiban, a május elsejei felvonuláson, amely egy központilag megszervezett helyen indult, és mindig a sportpályán ért véget. Ott volt elegendő hely a szónoklatok meghallgatására és a szabadság élvezésére, mindkettőre szigorúan a megszabott keretek között. De legalább mindenki ünnepelt egy kicsit a barátokkal, kollégákkal, családjával, miután letámasztotta az odáig elcipelt Lenin-képét vagy valamilyen piros betűs jelszót a megadott helyre.

A másik képen felvonulás látható, az eleki szociális otthon dolgozói vonulnak éppen a fentiek szellemében. Meg kell jegyeznem, hogy a felvonulás fényképe jóval későbbi, mint a vendéglátóipari fotó. A dolgozók a Beloiannisz (ma Lökösházi-) és a Felszabadulás útja (ma Ottlakai út) sarkán tartanak éppen, mögöttük a malomépület.

Az eleki szociális otthon doolgozói a május 1-i felvonuláson, 1960 körül
Az eleki szociális otthon dolgozói a május 1-i felvonuláson, 1970 körül

Rákattintással mindkét fotó nagyítható.
Köszönjük a szép képeket Truczánné Bottó Máriának ill. Kalló Pálnak!

Kategóriák
archiv épületek csoportkép emberek művészet szakma technika

A mozi személyzete

Klemm Tamás

Az 1990-es években valamikor nem bírta tovább a mozink, és abbahagyták a vetítéseket.

Kár érte, hisz ez is egyfajta attrakció volt a faluban városban, csak éppen eljárt felette az idő. Valószínűleg egy Elek-Plázát kellett volna építeni a kultúrház-mozi kombináció helyére vagy kiegészítésképpen, mondjuk “Pláza az Öreg Tölgyhöz” vagy valami hasonló néven. A manapság futó üzleti modell szerint ha lenne itt egy bevásárlóközpont-szörnyeteg, akkor esetleg elvegetálna benne a mozi is.

Kategóriák
archiv épületek esemény ipar közigazgatás mezőgazdaság politika szakma történelem technika utazás

Az eleki vasútvonal – második rész

Klemm Tamás

Az első rész itt található! ->

Az eleki vasútvonal immár több, mint negyven éve szűnt meg. Hiányzik azóta is, bár ezt az idő múltával és az autók elterjedésével talán egyre kevésbé érzi Elek lakossága. A vasút korábban, nem jelentéktelen napi személyforgalom mellett, jelentős áruszállítást is bonyolított, a néhai helyi ipari üzemek (köztük több malom és a téglagyár) produktumait, valamint a gazdák, később a termelőszövetkezet terményeit is szállította.

Kategóriák
archiv épületek emberek ipar közigazgatás mezőgazdaság politika szakma tájkép történelem technika utazás

Az eleki vasútvonal – első rész

Klemm Tamás

Itt olvasható a második rész! -> 

A Gründerzeit eleki vasútja

1883-tól 1970-ig Elek vasútvonallal is rendelkezett, amely nagyban megkönnyítette a közlekedést és a zömében mezőgazdasági termékek szállítását, adás-vételét. A trianoni békekötésig a vonatok Kétegyházától Eleken, Ottlakán, Kisjenőn, Szentannán át Aradig is jártak, érintve egy sor további kisebb települést. A vasútvonal az Arad-Csanádi Egyesült Vasutak (ACSeV) helyiérdekű vonalaihoz tartozott.

A vasút megérkezik

Elek vasútja – ezt az Elek történetét összefoglaló Zöld Könyvben olvasni – eredetileg a Szolnok-Arad vasútvonal lehetett volna (ez a mai 120-as vonal), Békéscsabán, Gyulán és Eleken keresztül. Részben a Gyula környéki árvízveszélyes Körös-ágak miatt, részben a földrajzi közelség, valamint pénzügyi okok (az építés költségébe az érintett településeknek is be kellett szállni, és ez nem mindegyiknek sikerült)  miatt végül a Békéscsaba-Arad útvonalon építették meg az 1858-ban átadott pályát.

Elek később, 1883-ban jutott vasúthoz, azonban ez már nem fővonal, hanem egy HÉV, azaz helyiérdekű vasút volt, amely nem azonos a manapság Budapestet a környékével összekötő ódon zöld elektromos vonatokkal, hanem egy könnyű építésű, egyszerűsített műszaki tartalommal megépült, a hely, a közvetlen környék gazdaságát szolgáló vasút volt – ennek a célnak maradéktalanul megfelelt az akkori, jó minőségű műutak nélküli korszakban. (Részletesebben a műszaki részletekről ld. a Wikipediát az ACseV-ről, melyre fentebb is hivatkozom).

Érdekesség – ezt a Wikipedia írja a vasúttársaságról –, hogy ez a vállalat kora egyik leginkább nyereséges, nagyon költséghatékony vasúttársasága volt. Már a megnyitás utáni években pozitív mérleget produkált a cég. Előremutató műszaki megoldásokat alkalmaztak, például járműveiken a kezdetektől volt sebességíró berendezés.

A szentendrei vasúti skanzenben látható egy kiállított jármű is, ami eredetileg az ACseV vonalain közlekedett – így akár Eleken is járhatott (a képért köszönet illeti Varga Ákos Endrét, a www.hampage.hu oldal tulajdonosát!). A kinézete alapján – ma is ilyesfajta kocsik járnak a HÉV-en, de a budapesti metróban is – nem gondolná róla az ember, hogy 1906 körül készült, tehát több, mint 100 éves.

Az első eleki gyermek-fúvószenekar Amerikában pórul járt tagjai a megnyitás évében, 1883-ban már vasúttal érkeztek haza Elekre.

A szentendrei jármű-múzeumban látható egykori ACsEV-jármű, mely később a csepeli HÉV-vonalon járt.
A szentendrei jármű-múzeumban látható egykori ACsEV-jármű, mely később a csepeli HÉV-vonalon járt.