Az Elekre betelepült németek lelki gondozását kezdetben a gyulai plébánia látta el. A magyarul nem beszélő német ajkú lakosság saját, német nyelven beszélő plébánost szeretett volna, de ehhez sem templom, sem plébánia nem állt rendelkezésre. Első lépésként megépült a plébánia épülete, majd a gróf Wenckheim családnak köszönhetően 1734. május 1-én érkezett a településre Németországból Hollinger Antal.
Ellenjegyzések és pecsétek egy egyházi leltár végén.
Ha valaki ma kisétál az egykori falu szélére, a hajdan volt Pestis sorra, vagyis a mai Szőlő sorra, akkor megtalálja az úgynevezett pestiskeresztet, amit a Strifler család állíttatott annak emlékére, hogy ezen családod megkímélte az egykori halálos járvány.
A halotti anyakönyvi bejegyzések szerint itt 147-en nyugszanak, és azért itt, mert 1739-ben ez biztonságos távolságban volt a központtól.
A pestis, vagyis a fekete halál azért volt tragikus, mert akkor még nem ismerték az ellenszerét, vagyis a betegek menthetetlenek voltak!
Hazánkban 1737-44 között pusztított utoljára ez a halálos járvány. Az akkori Magyarországon akkor kb. 3, 5-5,5 millióan lakhattak, amiből kb. 250 ezren haltak meg ebben az időszakban.
Eleken 1739. május 3. és október 31. között a lakosság kb. fele halt meg a fekete halálban, az első áldozat a 20 éves Geisel Margit volt
A pusztítás mértéke tényleg hatalmas volt, hisz 28 család halt ki ekkor. Szükség volt az 1724-es első betelepítés után, egy 1744-es másodikra is, de természetesen még utána is sokan jönnek még .
Az is kész csodának tudható be, hogy az akkori eleki plébános, Hollinger Antal (1734-40) annak ellenére nem lett beteg, hogy ebben a nehéz helyzetben is mindig a hívek mellett állt! (1740 után visszatért a mai Németország területére, sajnos további sorsát nem sikerült kikutatni, pedig valószínűleg leírta magyarországi, eleki élményeit is.)
Május 3-án a fekete halálban elhunytak elekiekre emlékezünk. Az elődök példája számunkra is erőt adhat, hisz a túlélők sem adták fel, hanem bíztak a szebb jövőben, és megfogyva bár, de törve nem csinálták azt, amiben hittek!