Az eleki szálloda

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szálloda. Valamikor a XIX. század végén a község építette oda, ahol a mai napig áll, a városunk főutcáján.

Kevés emeletes épület volt és van ma ma is Eleken – ez az egyik ilyen. Igazi nevén valójában “Großes Wirtshaus” néven ismerték, és a falu közepén díszelgett. Lefordítva “Nagy Fogadó”, ami a jellegére enged következtetni. Nagy kártyapartik, beszélgetések és mulatozások színhelye lehetett, és báltermében ismerték meg egymást az elsőbálas lánykák és a leendő ifjú férjek is. A hétköznapokon inkább az urak jártak ide a kártyapartik során megbeszélni az ügyes-bajos dolgaikat, amit az asszonyok néha gyanakodva fogadhattak – tessék megnézni a fotón az úri közönséget, ami szinte kizárólag férfiakból áll.
A tisztes polgár nem nézhette a tévét, mivel az akkoriban nem volt, a híreket a friss újságokból tudhatta meg, amiknek elolvasására kiváló hely volt ez itt.

Az asszonynak inkább otthon volt a helye, kártyázni-szivarozni nyilván csak a tisztes családapa mehetett a barátaihoz. Esetleg közben elverni a családi büdzsé nagy részét, de a jó barátok körében. Valójában fontos összetartó erő volt ez a fajta társas együttlét. Egyik dédnagyapám, aki Erdélyből került ide, a kártyázás által fogadtatta el magát a helyi “elit” köreiben – de ő már a párttitkárral kártyázott, az aranykor után egy kicsivel… 

Érdekes kérdés, hogy a kártyázáshoz legalkalmasabb helyiség rendeltetésén túl vajon miért volt szükség egy ekkora “hotelre”, de nyilván leginkább azért, hogy az utazó üzletembereknek legyen hol megszállni – akkoriban még vonattal lehetett a leggyorsabban ügyeinket intézve utazgatni, amihez hozzátartozott a szálláshely lehetősége is. Az aranykorban az eleki gazdák és iparosok termékeiket messze-messze szállították a vasúton, pörgött az üzlet, ment a bolt… jöttek-mentek az üzlettársak.

A bálterem kiváló helyszíne volt a különböző táncos-zenés rendezvényeknek, jótékonysági bálaknak – a kor művelt eleki honpolgára nem csak kártyázott, de tudott jó néhány táncot, és sokuk játszott különféle hangszereken is. Vagy ha éppen nem, akkor mindenképpen nagy tisztelet övezte a zenészeket, akik elmaradhatatlan résztvevői voltak az ilyen eseményeknek.

Nos, felgyorsult az idő – manapság itt se vasút, se szálloda, se nagy gazda(g)ság sincsen többé, de autóval-busszal jár a nép, és az üzletkötők is. Szálloda nem kell. Nagy kérdés, hogy ez mennyire tekinthető haladásnak.

Figyeljék az elegáns kalapokat és öltönyöket – nem kocsma volt ez a mai értelemben (vagy ha mégis, akkor igencsak megadták a módját a megjelenésnek). A legutóbbi időkben itt tartott nyári nagy román táncházak legalább valamit visszahoznak az egykori nagy-nagy bulikból a bálterembe – ugyanis a mai, erősen vizes és kopottas iskolai tornaterem a szálloda “bálterme” volt, ennek az ajtaja és ablakai előtt ülnek a képen az urak. Valamikor a II. Világháború után szűnt meg a szálloda, épületében üzlet, illetve a Román Iskola kapott helyet – legalább megmaradt nagyjából eredeti formájában.
Igazi étterem itt régóta nincs, szállodáról Eleken beszélni sem érdemes. 

Großes Wirtshaus um 1910

Az eleki szálloda kerthelyisége, 1910 körül


A Großes Wirtshaus ma is megtekinthető, keressék a Román Általános Iskolát, alatta az étterem helyén kínai ruhabolttal – változó idők, változó igények.

A kép egy XX. század eleji képeslap, valószínűleg még a Trianon előtti időkben készült. Az Elek TV gyűjteményéből származik.

1945 után nem készült sok képeslap Elekről, de az egyik körülbelül a következő módon ábrázolta az épületet, a háttérben a templommal:

A szálloda épülete 2004 előtt

A szálloda épülete 2004 előtt


Reklámok

elekfoto névjegye

Fotos aus Elek, fényképek Elekről
Kategória: archiv, épületek, csoportkép, modern, szakma, történelem, technika, utazás
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Az eleki szálloda bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Elek főtere 1941 előtt | elekfoto

  2. Császárné Sólyom Judit szerint:

    Szeretnék védelmébe kelni ennek a polgári létformának. Ennek az ujraépítése lenne sok településen az összetartó erő ma is. Elek volt járási székhely is, lakói az igen szorgalmas sváb emberek, tehetős emberek voltak. Erős polgári réteg élt Eleken: nagyon sok iparos, kereskedő, mester ember, orvosok, gyógyszerészek, tanárok, stb. Volt igény a társasági életre. Egy ilyen épület, mint a nagyvendéglő valóban szintere volt a társasági életnek. A dísztermében hangversenyeket, bálokat rendeztek. Ide a megye nagyjai általában hivatalosak voltak: Almási, Vásárhelyi, Bánhidi grófok, jónéhány közéleti személy, jegyzők, bírók, földbirtokosok, iparosok, állomásfőnökök stb. Egy ilyen bálra emlékszik vissza anyukám a háboru előttről. Szervezője a dr. Krepsz állatorvos felesége volt. Ez volt a híres “pettyes bál”. Nagy volt a készülődés a faluban.
    Minden nőnek fehér apró piros pettyes szoknyája volt fehér puffos ujjú blúzzal, a férfiaknak pettyes nyakkendőjük és díszzsebkendőjük vot. Nagyapám /Mag József/ a bálterem közepére szökőkutat épített. Anyuka természetesen csak a másnapi beszámolójukból őrizte meg emlékezetében ezt, előtte napokig sírt, hogy vigyék el őt is. Persze egy 9és 1O éves gyereknek, a hugával együtt csak a “pelyhesbál” jutott.

Írja meg nekünk véleményét!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s