Ez nem igazán fotó, de érdekesnek találtam.

Ma már hozzá vagyunk szokva, hogy szinte egész Európát bejárhatjuk egy szimpla személyi igazolvánnyal, ami csak egy kis műanyag kártya, rajta pár adattal.
A II. Világháború végén ez nem volt ennyire egyszerű.

Néha kincseket lehet találni a szemétnek vélt dolgok közt turkálva… Egy iskolai papírgyűjtés hétvégére áthúzódása miatt a szél szerteszét fújta az udvaron a begyűjtött papírt, amit aztán hétfőn az iskolásoknak kellett újra összeszedniük. A hasznos anyag összekotrása közben figyeltem fel erre a kétnyelvű dokumentumra, amit kicsit megszárítva sikerült megőriznem az utókornak. Íme:

Eleki László útlevele Gyulára, 1945-ből

Azt hiszem, kevés dokumentum maradhatott meg ebből a korszakból, és ez egy egészen különleges: Eleki László községi tisztviselő kerékpáron lebonyolított ügyintéző utazásához adták ki. Kellett is az ilyen, máskülönben lehet, hogy egy hétköznapi igazoltatás után simán elvitték volna valamilyen GULAG-ra a derék dolgozót a megszállók…

1945. április 28-án keltezték a papírt, és a vörös csillagos srácoknak pár nap hátra volt a végső győzelemig. Minket eddigre már jól elintéztek, és nemsokára kezdődött a kényszermunkások összegyűjtése… nem voltak vidám idők!