Báró Harruckern János György születésének 350. évfordulójára ez év március 25-én emlékeztek a nevét viselő középiskola központjában, Gyulán.
Erre az évfordulóra időzítve 2013-ban egy értékes könyv jelent meg az Eleket is újratelepítő báró szülőhelyén, Schenkenfeldenben.
2014. március 25-én Johann Pammer osztrák helytörténész Gyulán bemutatta német nyelvű prezentációját, amit Reisz Ádám, a tanintézet némettanára fordított magyarra.
(Mi is részben ez alapján emlékezünk ezen jeles báróra, akinek hatása ma is érződik Békés megyében!)
Johann Pammer, mint ahogy a könyve címe is arra utal, a sikert, illetve az ehhez kapcsolódó szerencsét helyezi a központba, amelyek elősegítették a viszonylag “egyszerű” családból származó Harruckern János György felemelkedését, de emellett fontosak voltak még a következők is: hűség, tisztesség, szakértelem és találékonyság is. Ezeket a következőkkel bizonyíthatjuk:
Harruckern apja takács volt, de anyai ágon, a Schlägerek viszont már nemesek, akik igaz, később elveszítették azt, de megmaradtak máltai lovagoknak.
Az ifjú Harruckern János György később egyik anyai nagybátyához, Schläger Mátyáshoz került, aki pap is volt, és akitől megtanult görögül és latinul.
15 éves korában viszont már a másik nagybátyához került, aki Serenyi grófnál volt udvarmester. (Ez a család komoly morva és magyarországi kapcsolatokkal rendelkezett.)
A későbbiekben járt német, francia, belga, spanyol földön is, de sikeresen katonáskodott is. A bécsi egyetemen filozófiát és jogot tanult, magiszteri címet szerzet. Amikor visszatért a nagybátyához, az már a passaui püspök barátja volt.
A házassága is sikeres volt, hisz felesége, Vorster Mária egyik testvére, illetve nagybátyja is a hadseregben élelmezési biztosként szolgáltak, ennek köszönhetően foglalkozott ilyen dolgokkal ő is.
Munkájával a Habsburg uralkodók mindig meg voltak elégedve, mint ahogy Savoyai Jenő is. (A rábízott anyagi javakkal minden esetben el tudott számolni!) A becsületessége és lojalitása miatt birodalmi lovagi címet is kapott, de ezért kaphatott pl. jelentős birtokot a mai Békés megyében is.
Volt egy nagyszerű újítása is, a kenyeret a harcmezőn sütötték, így nem kellett várni arra, hogy távolról megérkezzen ez a fontos dolog.
Önmagárt beszél az is, hogy bécsi lakása Savoyai Jenő palotája, a Belvedere mellett épült fel.
Arra is gondolt, hogy Schenkenfeldenben saját emlékére kápolnát építtessen.
Néhány személyes gondolat:
Ezek a tények is azt erősítik meg, hogy Harruckern János György ma is példaképül szolgálhat, hisz személye is azt bizonyítja, igenis lehet tisztességesen vezetőként tevékenykedni, illetve lehet úgy is meggazdagodni, hogy másokat nem károsítunk meg!
Az is jó, hogy ez az új Harruckern-könyv osztrák-magyar közreműködéssel valósulhatott meg, hisz az itteni segítséget a megyei, vagyis a gyulai levéltár szakemberei biztosították.
Mivel egykoron Elek is “Harruckern-országhoz” tartozott, így az is természetes, hogy egy viszonylag hosszabb leírás is olvasható a német vonatkozásokról, melyek természetesen főleg a német olvasóknak mondhat újat. (239. o.)
Egy tisztességen, sok új információval megírt, sok forrást és bőséges szakirodalmat felhasználó munkáról van szó, amit minden, ezzel a korszakkal foglalkozó történésznek is el kell olvasnia.
Legvégül talán azt lehetne elmondani, hogy e sorok írója abban találja magát szerencsésnek, hogy az eleki születésű Reisz Ádámnak köszönhetően találkozhatott, illetve el is beszélgethetett azzal a Johann Pammerrel, aki egy új szemléletű könyvet írt az általa is nagyra tartott báró Harruckern János Györgyről.
Báró Harruckern János György, aki Eleket is újratelepítette 1724-ben, 1742. április 28-án halt meg, a bécsi István- dómban nyugszik. Békés megyéből, így Elekről is hányan hajtottak itt fejet emléke előtt?
Forrás: Pammer, Johann: Die Erfolgsgeschichte des Johann Georg Freiherr von Harruckern. Schenkenfelden, 2013. 264 o.
(Harruckernre emlékezve című írásunk az Eleki Aktuális 2014 májusi lapszámában jelent meg.)
Rapajkó Tibor
elekfoto 