Egy nagyszerű barát, remek tudós és kedves tanár kolléga távozott tőlünk Rapajkó Tibor személyében. Rövid betegség után jött a sokkoló hír: Tibor február harmadikán elhunyt.

Szinte a kezdetektől érdekes forrásokkal, adatokkal segítette az elekfoto blog működését, idővel szerzőtársként is. Eleinte kicsit félve használta a kezelőfelületet, nehogy valami hiba történjen, de bátorításomra hamarosan szorgos blogszerző lett, és boldogan írta változatos, érdekesebbnél érdekesebb cikkeit ide, az elekfoto-ra.

Emellett továbbra is publikált papírra nyomtatott formában, de az internetes formátum szabadsága, annak lehetőségei lelkesedéssel töltötték el. Minden egyes cikke megjelenése előtt e-mailt írt nekem, tudatva, hogy mivel foglalkozik a legújabb művében.

Rapajkó Tibor

Nemrég elromlott számítógépe helyett kapott tőlem egy nálunk már tartalékba helyezett másikat, a réginél sokkal jobbat. A cikkeket valamin meg kell írni, fontos volt a jól működő technika. Mivel az “új” végre tényleg sokkal gyorsabb, modernebb, mint a sokéves régi gépe, nagyon örült neki.

Tibor, akinek csodálatos könyvgyűjteménye nagyobb könyvtáraknak is becsületére válna, szorgos helytörténészként a legkülönbözőbb eleki vonatkozású történetekről, eseményekről írogatott. Ezeket igyekezett a témájuknak megfelelő időpontban megjelentetni. A cikkek időzíthetők. Tehát például az 1956-os témák október környékén jelentek meg, és így tovább. Remek dolgokat írt, és idővel nem is nagyon kellett elmagyaráznom neki, mit hogyan csináljon. A tartalom volt úgyis a lényeg, és ő azt csinálta, amiben nagyszerű volt: történelmi cikkeket írni.

Mindig akkor látogattam meg, amikor valamit be kellett állítani a számítógépen. Ekkor, belépve a szobájába, mindig megcsapott az az érzés, hogy hagyjuk már a fenébe a számítógép újratelepítését, inkább olvasnék valamit.

Neki nem szuper autóban, nagyméretű ingatlanban, vagy drága külföldi utazásokban nyilvánult meg a boldogság, hanem a megszerzett és állandóan csiszolgatott tudásában, könyvtárában, és nem utolsósorban aranyos családjában, okos gyermekeiben.

Utolsó, még életében megjelent cikke, melyben III. Károlyról írt,  időzítve jelent meg január 30-án, amikor ő már egy hete kórházban volt.

Agyvérzés, jött a rémisztő hír feleségétől pár nappal korábban. Tibi beszélni sem tudott éppen, de már jobban volt, bíztunk benne, hogy felépül, és újra köztünk lesz…

Sajnos, nem így lett.

Élt 51 évet, temetés február 14-én, 11 órakor…

A csudába, Tibi, még én mondtam, hogy az új gép megbízható lesz, és nem kell folyton piszkálni… nem így gondoltam! Írhatnál rajta még sok-sok érdekes sztorit. Mindannyiunk okulására. Miért történt ez épp veled?

Valahogy most úgy képzellek el ott fent a mennyben, amint éppen az öreg dr. Habsburggal beszélgetsz kedélyesen. Arról, hogy a kisfiadat is Ottónak hívják…

Dr. Habsburg Ottó Eleken – Fotó: Lőrincz Attila

Ég veled, barátom!

Klemm Tamás