A Munkácsy Mihály Múzeumban járva láttam meg Medgyesi Pál a Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleleteit feldolgozó könyvét. Az Eleki Évszázadok első kötetében olvastam, hogy Eleken is végeztek ásatásokat a Téglagyár területén. Így biztosan tudtam, hogy Elek is szerepelni fog a műben.
A könyvet olvasva eszembe jutott, hogy még általános iskolai tanulmányaim során Mérai Istvánné tanárnő biológia órán behozott több csontot szemléltető eszköznek és mint érdekesség mesélte, hogy ezek bizony a téglagyári ásatásokból származnak.
Köszönet a képért Klemm Tamásnak.
Mindig büszkeséggel tölt el, ha jót hallok Elekkel kapcsolatban, ha mások jó véleménnyel vannak a településről, vagy az ott élőkről. Ez a könyv azonban egy szomorú történetet is elmesél, amire egyáltalán nem lehetünk büszkék.
“Végül had említsek meg egy szomorú dolgot ezzel a lelőhellyel kapcsolatban. Banner Benedek leírja, hogy amikor kiment a helyszínre, megtudta, hogy a munkások már jó ideje a gödrök szélére rakták a koponyákat, majd “mit vigyorogsz, az anyád Istenit” felkiáltással, lapáttal szétverték azokat. Megdöbbentő, hogy egyes emberekben egyáltalán semmilyen tisztelet nincs az elődök iránt. Lehet, hogy saját őseiknek a koponyáit verték széjjel – elképesztő barbárság.”
Ehhez sokat nem lehet hozzáfűzni……
Wittmann Attila
elekfoto 