Az esküdteket általában évente választották, legtöbbször újévkor vagy Szent György napján, a község gyűlésén. A választást a földesúr vagy annak megbízottja erősítette meg.² A megbízatás egy esztendőre szólt, de a gyakorlatban nem volt ritka, hogy a tapasztalt esküdteket újraválasztották. Az 1767-es Urbárium is e gyakorlatot tükrözi, amikor említi a „helység bíráját és esküdtjeit”, akiket a község választ, „de a földesúr helybenhagyásával”³ ezzel biztosítva a földesúri hatalmi befolyást.
Az esküdtek száma a település nagyságától, jogállásától és az uradalmi előírásoktól függött. Kis falvakban rendszerint 4–6 esküdt, közepes településeken 6–8, míg a mezővárosokban akár 10–12 is szolgálhatott.⁴ A számot sokszor a földesúr vagy az uradalmi igazgatás határozta meg, de a helyi szokásjog is fontos szerepet játszott: a közösségek általában generációkon át ugyanannyi esküdtet választottak.⁵
A plébános és a világi elöljárók együttműködése főként az oktatás, a szegénygondozás és az erkölcsi rend fenntartása terén volt jelentős. A plébános gyakran részt vett a falugyűléseken, és tanácskozási joggal élt az egyházi ügyekben.⁶ Bár a két intézmény jogilag elvált, a mindennapokban a vallási és világi közélet határai gyakran elmosódtak, különösen a kisebb falvakban.
Az 1846-os bíró Michael Wittmann és az esküdtek aláírása.
Valószínűleg Michael Wittmann polgármester személye megegyezik azzal a Michael Wittmann-nal, aki a templom előtti keresztet állította 1866-ban.
Wittmann Attila
Felhasznált irodalom:
¹ Katolikus egyház a 18–19. századi Magyarországon, Budapest, 2019.
² Magyar néprajz VIII. – Társadalom, szerk. Hofer Tamás, Budapest, 1987, 441–442.
³ Urbarium Regni Hungariae (1767) § 38–40.
⁴ Barta János: A paraszti önkormányzat a XVIII. századi Alföldön, Debrecen, 1965, 74–76.
⁵ MNL Békés Vármegye Levéltára, Acta communalia (1785–1795).
⁶ Kovács Bence: Uradalom, plébánia, faluközösség. Egyházi és világi hatalom a 18. századi magyar faluban, Szeged, 2018, 112–117.
elekfoto 