Kategóriák
archiv épületek egyház modern szakma történelem technika

Képeslap a 70-es évekből

A hatvanas-hetvenes években készült néhány képeslap Elekről. Az itt következőt gyerekkoromban még láttam árusítás közben, minden bizonnyal a postán.

A bal felső képen a templom melletti iskolaépület látható, melyet a 80-as évek közepén-végén lebontottak, hogy a mostani Polgármesteri Hivatalt építhessék a helyére. Impozáns épület volt, szerintem kár érte. A nagy fa, mely itt is látható, jelenleg is áll a Hivatal mögötti parkolóban. 1980-ban, amikor elsős voltam, az iskola leginkább kellemes termében tanulhattam (balról az első három ablak, de a Gyulai út oldalán is volt neki talán négy). A képen jobb oldalt a kerítésen látható kis fekete ajtón mentünk be, a bicikliket mindenki a nagy fa köré támasztotta, majd kezdődhetett a tanítás. Volt egy félelmetesen érdekes nagy beton szeméttároló is nem messze onnan az udvaron, körülbelül a most a parkolóban kanyarodó út melletti gyepes részen, a szomszéd ház kerítése mellett. Vaslemez ajtajai voltak egykoron, amik az én időmben részben hiányoztak, és hatalmasakat lehetett játszani benne… A szemétben 🙂

Az iskola a kezdetektől, ha nem tévedek, 1903-ig egyházi iskola volt, ezért is építették a templom mellé. 1903-tól állami kezelésben állt, ez volt az általános iskola, míg az ún. zárda a lányok iskolája volt 1923-tól. Volt még a polgári iskola a Hősök útja és a Szent István utca sarkán, ennek épülete legalább áll még manapság is, ha gyerekek nincsenek is már benne… A mai általános iskola 1950 körül alakult meg, amelynek ezek mind részei voltak.

Elek nevezetességei a 70-es években
Az iskola, a főtéri étterem és a Román Iskola a templommal a háttérben, kb. 70-es évek eleje

Figyelmes sétálók felismerhetik az Üvegház ma is álló csodás épületét. Kicsit átalakítva jelenleg a Kínai Népköztársaság exportját, illetve a helyiek öltözködését szolgáló intézmény a főtéren. Helyén egykor házak, illetve, ha minden igaz, az eredeti tanácsháza állt, amiket valamikor a hatvanas-hetvenes években lebontottak, helyükön van a park a Kiűzetés Emlékművével, illetve ez a már új korában sem valami szép épület. Mindegy, ma azért talán kevésbé gáz, mint akkoriban. Egyszer voltam benne egy nagy lagziban kb. 1984-ben, tehát akkor még működött mint étterem.
A kocsma részleg hátul, a parkolónál tovább él, bár volt időszak, amikor egy darabig a középiskola tanterme volt itt, és a kocsmapultra könyökölve oktathatták a tanárok a tudásra szomjazó ifjakat.
A kocsmának egy kis hatása volt a helyi népnyelvre is, amennyiben sajátos értelmezést nyert a közepesen durva alkoholmámorban úszó ügyfélkör állapotának leírására az “Üvegház-hatás” kifejezés…

A román iskolás illetve templomos képről már egy másik cikkben írtam, ez a beállítás visszaköszönt még pár képeslapon a későbbiekben. Akkoriban egy ruhabolt volt a Községi Szálloda földszintjén, az emeletén volt a suli.

A kép szkennelt állapotban a Dr. Mester György Általános Iskolában található meg, onnan repítettem ide.

Kategóriák
archiv épületek csoportkép esemény szakma történelem utazás

Elekiek Mezőhegyesen, 1896

Egy érdekes kép következik, ki talál rajta rég feledésbe merült rokont?

A Gyulai út 27. számú Bender-ház hagyatékából származik ez a fotó, díszes keretben és felirattal. A mezőhegyesi “Központi Szálloda” ma is létezik, a fényképen látható urak már rég a mennyből néznek le ránk.

1896-09-03-Mezohegyes
Elekiek Mezőhegyesen, 1896. szeptember 13.


Hogy pontosan milyen alkalomból gyűltek össze itt ennyien 1896 szeptember 13-án, ma már nem tudhatjuk.

Talán a budapesti világkiállítást nézték meg?

Kategóriák
archiv épületek csoportkép modern szakma történelem technika utazás

Az eleki szálloda

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szálloda. Valamikor a XIX. század végén a község építette oda, ahol a mai napig áll, a városunk főutcáján.

Kevés emeletes épület volt és van ma ma is Eleken – ez az egyik ilyen. Igazi nevén valójában “Großes Wirtshaus” néven ismerték, és a falu közepén díszelgett. Lefordítva “Nagy Fogadó”, ami a jellegére enged következtetni. Nagy kártyapartik, beszélgetések és mulatozások színhelye lehetett, és báltermében ismerték meg egymást az elsőbálas lánykák és a leendő ifjú férjek is. A hétköznapokon inkább az urak jártak ide a kártyapartik során megbeszélni az ügyes-bajos dolgaikat, amit az asszonyok néha gyanakodva fogadhattak – tessék megnézni a fotón az úri közönséget, ami szinte kizárólag férfiakból áll.
A tisztes polgár nem nézhette a tévét, mivel az akkoriban nem volt, a híreket a friss újságokból tudhatta meg, amiknek elolvasására kiváló hely volt ez itt.

Az asszonynak inkább otthon volt a helye, kártyázni-szivarozni nyilván csak a tisztes családapa mehetett a barátaihoz. Esetleg közben elverni a családi büdzsé nagy részét, de a jó barátok körében. Valójában fontos összetartó erő volt ez a fajta társas együttlét. Egyik dédnagyapám, aki Erdélyből került ide, a kártyázás által fogadtatta el magát a helyi “elit” köreiben – de ő már a párttitkárral kártyázott, az aranykor után egy kicsivel… 

Érdekes kérdés, hogy a kártyázáshoz legalkalmasabb helyiség rendeltetésén túl vajon miért volt szükség egy ekkora “hotelre”, de nyilván leginkább azért, hogy az utazó üzletembereknek legyen hol megszállni – akkoriban még vonattal lehetett a leggyorsabban ügyeinket intézve utazgatni, amihez hozzátartozott a szálláshely lehetősége is. Az aranykorban az eleki gazdák és iparosok termékeiket messze-messze szállították a vasúton, pörgött az üzlet, ment a bolt… jöttek-mentek az üzlettársak.

A bálterem kiváló helyszíne volt a különböző táncos-zenés rendezvényeknek, jótékonysági bálaknak – a kor művelt eleki honpolgára nem csak kártyázott, de tudott jó néhány táncot, és sokuk játszott különféle hangszereken is. Vagy ha éppen nem, akkor mindenképpen nagy tisztelet övezte a zenészeket, akik elmaradhatatlan résztvevői voltak az ilyen eseményeknek.

Nos, felgyorsult az idő – manapság itt se vasút, se szálloda, se nagy gazda(g)ság sincsen többé, de autóval-busszal jár a nép, és az üzletkötők is. Szálloda nem kell. Nagy kérdés, hogy ez mennyire tekinthető haladásnak.

Figyeljék az elegáns kalapokat és öltönyöket – nem kocsma volt ez a mai értelemben (vagy ha mégis, akkor igencsak megadták a módját a megjelenésnek). A legutóbbi időkben itt tartott nyári nagy román táncházak legalább valamit visszahoznak az egykori nagy-nagy bulikból a bálterembe – ugyanis a mai, erősen vizes és kopottas iskolai tornaterem a szálloda “bálterme” volt, ennek az ajtaja és ablakai előtt ülnek a képen az urak. Valamikor a II. Világháború után szűnt meg a szálloda, épületében üzlet, illetve a Román Iskola kapott helyet – legalább megmaradt nagyjából eredeti formájában.
Igazi étterem itt régóta nincs, szállodáról Eleken beszélni sem érdemes. 

Großes Wirtshaus um 1910
Az eleki szálloda kerthelyisége, 1910 körül


A Großes Wirtshaus ma is megtekinthető, keressék a Román Általános Iskolát, alatta az étterem helyén kínai ruhabolttal – változó idők, változó igények.

A kép egy XX. század eleji képeslap, valószínűleg még a Trianon előtti időkben készült. Az Elek TV gyűjteményéből származik.

1945 után nem készült sok képeslap Elekről, de az egyik körülbelül a következő módon ábrázolta az épületet, a háttérben a templommal:

A szálloda épülete 2004 előtt
A szálloda épülete 2004 előtt


Kategóriák
album épületek család csoportkép esemény modern történelem

Mitte in der Fasta 2011 – Böjt közepe

A Mitte in der Fasta ünnep eleki hagyományai régi időkre nyúlnak vissza, valószínűleg még egykori német hazájukból hozták magukkal a telepesek. Mivel három héttel hamvazószerda után már nagyon éhes volt a nép a sok böjtölés miatt, a fiatal legények áthidaló megoldásként kitalálták, hogy felvonulnak a faluban, és tojásokat követelnek a lányos házaktól.

A gyűjtött tojásokból egy előre megbeszélt házban bőséges – kolbásszal is dúsított – rántottát készítettek, majd bor fogyasztása mellett éjfélig énekeltek, mulatoztak.

Egyesek a gyűjtött tojások héjait kifújták, felfűzték spárgára, majd a főtéri Rézi-kút szobrának nyakába, illetve a környező fákra akasztották díszítésként.

A 2011-es Mitte in der Fasta március 30-án volt.

A Leimen-Házban gyűltek össze délután az Eleki Németek Egyesületének tagjai, majd rövidesen kezdetét vette a tagok által hozott tojások előkészítése.

tojasfujas
A tojásokat gondosan kellett kifújni, hogy fel lehessen őket fűzni.

A tojások precíz kifújás után több “nyaklánccá” lettek alakítva.

Tojások felfűzése
A tojások felfűzése

A tojás-láncok elkészítése után a csoport felkerekedett a főtéren álló Rézi-szoborhoz, felakasztani a szobor nyakába a díszeket.

Indulás a szoborhoz
Auf geht's zum Resi-Brunnen!

Bár elég kevesen voltunk jelen, minden korosztály képviseltette magát, a 6 éves Gyöngyvértől a  nemrég 80. évét betöltött Ernő bácsiig.

A szobornál először Szelényi Ernő próbálta meg elhelyezni a nyakláncot, egy külön e célra készített speciális eszközzel.

Szelényi Ernő felakasztja a tojásnyakláncot
A nyaklánc felakasztása

Mivel az óvodások körében is ápolják a hagyományt, a már fennlévő nyaklánc tőlük származik – ezáltal kicsit nehéz volt Rézi nyakába illeszteni az egyesületi díszeket.
Végül Klemm Tamás segítségével minden láncot sikerült elhelyezni.

Nyaklánc elhelyezése
Rézi feldíszítése kész

Ezután a tagságról csoportkép készült, rendhagyó módon Rézi szemszögéből.

Csoportkep2011MitteinDF
Csoportkép Rézi előtt

A gyógyszertár előtt ezután egy mécsest helyeztünk el, megemlékezve Dr. Czirok Gyuláné egykori tagunkról, aki az elmúlt nyáron hunyt el.

Ezután együtt visszamentünk az egyesületi házba, ahol az asszonyok elkészítették a rántottát. Kellemes beszélgetéssel telt a vacsora, melynek során felköszöntöttük a nemrég nyolcvanadik életévét betöltött Szelényi Ernőt. Sok boldog születésnapot!

Szelényi_Ernő_80
Szelényi Ernő köszöntése

Az eseményről további képeket itt lehet megnézni.