Buda 1686-os törököktől történő felszabadítása után kezdődött Magyarország középső részének újratelepítése németekkel (is).
A hazánkba érkező németeknek több mint 1500 kilométert kellett megtenni, ami az akkori közlekedési viszonyok miatt igen nehéz feladatnak számított.
Az út egy jelentős részét azonban a Dunának köszönhetően viszonylag biztonságosan meg tudták tenni.
Európa egyik legjelentősebb folyója akkor is természetes útnak számított, amit a hazánkba érkező németek is ki tudtak használni, hisz az Ulm melletti Günzburg és Regensburg volt a legfontosabb gyülekezési helyük.
Nem hiába Ulmról nevezték el az egyik legközismertebb dunai hajótípust, az Ulmer Schachtelt is, vagyis az ulmi skatulyát.
Ezek a hajók már a XVI. századtól közlekedtek a Dunán, a vasút kiépítése előtt rendszeresen szállítottak árut, embereket egészen a Fekete-tengerig!
A skatulyák fénykora valószínűleg XVIII. században volt, hisz ekkor érkezett nagy néptömeg pl. Magyarországra is. Egy ilyen hajó 20 méteres is lehetett, de utazhattak rajta 32-en is.
Az viszont érdekes, hogy a célállomásba érkezés után a hajókat szétszedték, s faáruként eladták őket!
Tudomásunk szerint az eleki mémet néphagyományában nem szerepel az egykori ulmi skatulya, pedig az ősök is utaztak vele!
Forrás: Eberl, Immo szerk.: Die Donauschwaben. Sigmaringen, 1989. 328 o.
http://www.dunaszigetek.blogspot.hu, illetve a Wikipedia.
Rapajkó Tibor
elekfoto 