Buda 1686-os törököktől történő felszabadítása után kezdődött Magyarország középső részének újratelepítése németekkel (is).
A hazánkba érkező németeknek több mint 1500 kilométert kellett megtenni, ami az akkori közlekedési viszonyok miatt igen nehéz feladatnak számított.
Hagyományápolás Németországban
Az út egy jelentős részét azonban a Dunának köszönhetően viszonylag biztonságosan meg tudták tenni.
Európa egyik legjelentősebb folyója akkor is természetes útnak számított, amit a hazánkba érkező németek is ki tudtak használni, hisz az Ulm melletti Günzburg és Regensburg volt a legfontosabb gyülekezési helyük.
Nem hiába Ulmról nevezték el az egyik legközismertebb dunai hajótípust, az Ulmer Schachtelt is, vagyis az ulmi skatulyát.
A hőgyészi skatulya
Ezek a hajók már a XVI. századtól közlekedtek a Dunán, a vasút kiépítése előtt rendszeresen szállítottak árut, embereket egészen a Fekete-tengerig!
Az egykori Osztrák-Magyar Monarchia (1867-1918) száz évvel ezelőtt jelentős hadiflottával is rendelkezett, ahová hivatásosnak az egykori birodalom bármelyik részéről bárki jelentkezhetett. (Elekről vajon hányan lehettek?)
Tudomásunk szerint biztosan volt köztük legalább egy eleki is, akinek a nevét a Heti Újság 1993. december 16-i lapszámában találtuk meg. (Csonkaréti Károly: Magyar haditengerészek.) A szerző szerint ez az eleki Striffler (Strifler?) György hajómester, aki egykoron a Budapest csatahajó állományába tartozott, és 1899. augusztus 1-én fulladt a tengerbe. 1891-1900 között különben nyolc magyarországi tengerész halt hősi halált, köztük Strifler György is.
Hajómesterünket valószínűleg nem Eleken temették el, mert nincs benne a halottak anyakönyvében. Emléke családi hagyományokban sem maradt fenn, ami részben az 1946-os kiűzetéssel is magyarázható! Talán valamelyik bécsi levéltárban ma is ott “pihen” az ő személyes anyaga, esetleg a fényképe is.
A Budapest partvédő hajó, melyen Strifler György szolgált.
A képen látható Budapest partvédő páncélos a Wien csatahajóval együtt a Monarch -osztályhoz tartozott, de már nem számított annyira modernnek a századfordulón. Ezek a hajók a Pola és Trieszt közötti partszakasz védelmét látták el.
Csak érdekességképpen: a hajó hossza 99,22 m volt, szélessége pedig 17 m, 300-500 tonna szenet tudott felvenni, a fegyverzetét 29 ágyú jelentette, 17, 8 csomóval haladt, és Triesztben épült.
A hajó történetéhez tartozik az is, hogy 1912-13-ig Horthy Miklós (1868-1957), hazánk egykori kormányzója (1920-44) volt a parancsnoka, a vesztes I. világháború után pedig a brit haditengerészethez került az egykori partvédő!
Ha ma megcsodáljuk ennek az egykori hadihajónak a képét, akkor képzeljük oda a “mi” Strifler Györgyünket is, aki egykoron, az úgynevezett boldog békeidőkben Európa második legnagyobb területű nagyhatalma csodálatos tengerpartjának egy szakaszát védte, ami szülőföldjétől kb. félezer kilométerre volt!
elekfoto 