Kellemes meglepetésben lehet része annak az elekinek, aki kézbe veszi a magyarországi németek legújabb németországi kalendáriumát, hisz abban öt írást is találhat Elekről!
Mivel valószínűleg sok emberhez nem fog eljutni ez az évkönyv, ezért most fontosnak tartjuk a nagyobb nyilvánosság előtt is bemutatni ezeket az eleki vonatkozásokat.
Kezdhetjük a legaktuálisabbal is, hisz 2013-ban Schneider József volt 90 éves. Joschi Ament: Ein Leben für Elek-Egy élet Elekért című írásából több olyan információt is megtudhatunk róla, ami az átlagos eleki számára ismeretlen volt, vagyis pl. a következőket: ősei, Schneider András Amrichshausenből és Strifler József Mergentheimból 1724-ben érkeztek Elekre.
Élete nagy célját, vagyis gépésztechnikusnak tanulni Münchenben nem sikerült megvalósítani, mert kitört a II. világháború, váltania kellett, és 1944-ben Budapesten német tanítói oklevelet szerzett, de még az évben amerikai fogságba esett. Utána először Ausztriában élt, majd pedig Németországban. Közben kitanulta a ruhafestést és-tisztítást, 1955-ben pedig mestervizsgát tett.
1966-tól járhatott haza Elekre. Németországban jelentős szerepet vállalt a Magyarországról elűzött németek érdekképviseletében. 1976-ban alapító tagja volt a ma is aktív Eleker Heimatkomitee-nek is. Ezen tevékenységeit Németországban többször is elismerték, 1994-ben Elekért emlékérmet is kapott.
A rendszerváltoztatás után tevékenyen részt vett a világtalálkozók megszervezésében, az eleki templom renoválásában, az eleki németek egyesületének létrehozásában (1992), több német nyelvtanfolyam megvalósulásában, de az eleki kiűzetési emlékhely létesítésében is nem kevés része volt.
Isten éltesse, Józsi bácsi!
A következő, Elekről induló életpálya nem különben érdekes:
Strifler Pál 2012-ben volt 90 éves, de ő sajnos azon év november 14-én meg is halt. Kjl: Paul Strifler című írásából egy nagy formátumú egykori elekit ismerhetünk meg, aki 1950-től a Daimler-Benz világhírű fejlesztő mérnöke volt! 1989-től a baden-würtembergi egykori magyarországi németek szervezetének a vezetője is volt, így részese, alakítója lehetett a német-magyar kapcsolatoknak.
Valószínűleg sohasem felejtette el azt, hogy ott volt Drezda hírhedt bombázásánál. (Bizonyára az 1945. február 13-15. közötti légitámadásokról van szó.-R. T.)
Büszke vagyok arra, hogy kétszer találkozhattam Strifler Pál professzorral!
Klemm Tamás: Das 1956-Abenteuer unserer Grossvater-Nagyapáink 1956-os kalandjai című írásának hőseit a forradalom és a viszonylagos szerencse köti össze:
Hoffmann Antal (1926-2001) a forradalom leverése után az eleki patika előtt megvette az összes megyei napilapot Zimmermann Ferenc (1924-2010) postástól, majd azt a helyszínen meggyújtotta, így tiltakozott az akkori sajtóviszonyok miatt. Az elkövetőt két hónapra lecsukták, a postást csak egy napra, mert nem tudták rábizonyítani a “bűnrészességet”, hisz tényleg semmi köze nem volt az egészhez.
Dr. Mester(Mahler) György (1918-77) 1956-ban általános iskolai tanár volt, illetve a forradalom egyik helyi vezetője, ami miatt néhány évig nem taníthatott, de a későbbi hatalom ezeket sohasem felejtette el, ezért lehetett gimnáziumi tanár “csak” Eleken.
Az írások között helyet kapott Wagenhofer Ede (1911-97) egykori eleki plébános is (Joschi Ament: Glaube, Gleichheit, Einheit, Friede-Hit, egyenlőség, egység, béke).
A szerző szerint ezek voltak a legfontosabbak Wagenhofer Ede számára. Valószínűleg, hogy nem véletlenül hasonlítanak a néhai XIII. (Szent) János pápa (1958-63) Békét a földön kezdetű enciklikájában szereplő értékekre: igazság, igazságosság, szeretet, szabadság. (R.T.)
Az életéből néhány kevésbé ismert tény: Volt egy nővére, Mária, aki tanítónő volt Hercegovinában, ő Szerbiában halt meg 1965-ben. Az egykori eleki plébános angol fogságba esett, és csak 1946-ban tért vissza. Élete végéig ő volt a kapocs az itteni és a németországi elekiek között!
R. T.: Die Eleker Nonnen-Eleki apácák című írása megemlékezik a negyed századig Eleken működő szegény iskolanővérekről, mely rendet 1858-ban alapították német földön, és akik 1925-től tanítottak Eleken.
(A most bemutatott 3. és 5. méltatás magyar nyelven is megjelent a http://www.elekfoto.com-on.)
Elekiként különösen jó kézbe venni egy ilyen kiadványt. Jó tudni, hogy ilyen, most bemutatott személyek határozhatják meg kisvárosunk nagy hírét a német nyelvű világban!
Forrás: Loderer, J. Klaus szerk. : Unser Hauskalender. Ostfildern (Németország), 2014.144p. (66. évf.)
Rapajkó Tibor
elekfoto 
5 hozzászólás a(z) “Írások Elekről egy németországi kalendáriumban” című bejegyzéshez
Mester György, édesapánk, sorsát kicsit “nagyvonalúan” méltatja a fenti írás. 1957. február 13-tól 1958. január 21-ig “internálták”, Kistarcsán és Tökölön volt bebörtönözve.
(A témáról:
http://www.elekfoto.com
„Mennyből az angyal” 1956 és 1957 karácsonya Eleken – Előzmények és következmények)
Hogy az életbenmaradása is kérdéses volt, erre a börtönből (egy mosásra hazaküldött nadrágban elrejtett, leheletvékony WC-papírra) írt levél a bizonyíték. Ebben mindenkitől elbúcsúzott, mindenre fel volt készülve, de nem volt elkeseredve. Feleségét arra kérte, ne alázkodjon meg,de ne hagyja magát, küzdjön, a gyerekeket nevelje hazaszeretetre. Őt nem lehetett törbe csalni, amit tett, vállalta, senki ellen nem vallott semmit a kihallgatásokon. Egyedül Nyisztor György nevét említette a zászlóval kapcsolatban, hogy neki ne legyen belőle kellemetlensége.
A szerencsés fizikai túléléssel nem múltak el a megpróbáltatásai. Különösen nehéz volt a REF-es időszak, amikor este tíz óra után a házat, rendőri engedély nélkül a községet se hagyhatta el. Amikor végre taníthatott, és szakmai körökben már országosan elismerték mint német nemzetiségi néprajzost, az 1974-es ünnepi kiadványban Eleken még akkor sem jelenhetett megírása. Ez különösen fájt neki, mert nagyon készült rá.
Számtalan, Elekkel kapcsolatos témájú (szak)dolgozat (is) őrzi szakmai segítségét.
Mester Klára
Reblogged this on mesterklara.
Mester György, édesapánk, sorsát kicsit “nagyvonalúan” méltatja a fenti írás. 1957. február 13-tól 1958. január 21-ig “internálták”, Kistarcsán és Tökölön volt bebörtönözve.
(A témáról:
http://www.elekfoto.com
„Mennyből az angyal” 1956 és 1957 karácsonya Eleken – Előzmények és következmények)
Hogy az életbenmaradása is kérdéses volt, erre a börtönből (egy mosásra hazaküldött nadrágban elrejtett, leheletvékony WC-papírra) írt levél a bizonyíték. Ebben mindenkitől elbúcsúzott, mindenre fel volt készülve, de nem volt elkeseredve. Feleségét arra kérte, ne alázkodjon meg,de ne hagyja magát, küzdjön, a gyerekeket nevelje hazaszeretetre. Őt nem lehetett törbe csalni, amit tett, vállalta, senki ellen nem vallott semmit a kihallgatásokon. Egyedül Nyisztor György nevét említette a zászlóval kapcsolatban, hogy neki ne legyen belőle kellemetlensége.
A szerencsés fizikai túléléssel nem múltak el a megpróbáltatásai. Különösen nehéz volt a REF-es időszak, amikor este tíz óra után a házat, rendőri engedély nélkül a községet se hagyhatta el. Amikor végre taníthatott, és szakmai körökben már országosan elismerték mint német nemzetiségi néprajzost, az 1974-es ünnepi kiadványban Eleken még akkor sem jelenhetett megírása. Ez különösen fájt neki, mert nagyon készült rá.
Számtalan, Elekkel kapcsolatos témájú (szak)dolgozat (is) őrzi szakmai segítségét.
Mester Klára
Az 1956-os kalandról az elekfoto-n jelent meg először a cikkem, utána került bele a Loderer úr által szerkesztett kalendáriumba. Ehhez a német változatot adtam át a szerkesztő úrnak. Eredeti itt: https://elekfoto.com/2013/11/05/nagyapaink-1956-os-kalandja/
Megértem, hogy a hozzátartozóknak “nagyvonalúnak” tűnhet a könyvismertetésem egy része, de az ismertetés is lehet szubjektív. Minden elismerésem Mester Györgyé, hisz többek között ezért is írtam róla is. Aki elolvassa az első hozzászólást, sok mindent megtudhat róla, illetve az akkori “létező szocializmus” igazi arcáról. Ilyen komoly dolgokról eszmét cserélni , különösen március 15-én igen tanulságos, de számomra nagyon megtisztelő is!