Az egykori eleki járáshoz tartozó települések

Mivel a járás központja Elek volt,  így a főszolgabírói  hivatal is itt kapott helyet. (1945-től,  az 1920-ban kb.  a felére lecsökkent Csonka-Arad vármegye területét,  vagyis az eleki járás magyar kézen maradt részét Békés megyéhez csatolták.)

Az eleki járás felszámolása után ezen,  egykori Arad vármegyei települések közötti kapcsolat megszakadt,  nem beszélve a Romániához csatoltakról!

Örvendetes,  hogy 1989-tól Elek egyből nyitni tudott Románia felé,  és ott is fogadókészek voltak. Az viszont roppant érdekes,  hogy 1989-90 után  senki sem vetette fel azt a gondolatot,  hogy valamilyen módon  fel kellene éleszteni az eleki járáson belüli korábbi kapcsolatokat,  hisz pl. a problémákat is könnyebben lehetne  megoldani,  de esetleg így  több munkahelyet is létesülhetne. (A legutóbbi világválság is elvihetett volna ilyen irányba.)

A határ két oldalán élő nemzetiségek is erősíthetik a korábbi összetartozás érzését!

Reményeket ébresztenek az uniós támogatással épített,  Eleken áthaladó aradi közútvonal és a mihamarabbi,  a román schengeni csatlakozás,  illetve a valószínűleg 2014 végére vagy pedig  2015 elejére megépülő Elek-Ottlaka közötti határállomás megnyitása.

Ebben a térségben 2013-ban 20. 543-an éltek (magyar területen 13. 927-en,  román területen pedig  6.616-an),   a legtöbben Eleken 4.899-en( 2011) és Medgyesegyházán,  ami 2009-től város (2013-ban 3721-en,  a legkevesebben pedig Almáskamaráson 943-an (2013).

A “túloldalon”  Szentmárton a legnépesebb,  itt 2002-ben  2.200-an éltek,  amiből  61 magyar és  74 német volt,  Ottlakán  2002-ben  1362-en éltek,  amiből 23 magyar és  28 német volt,  Nagypélen 2011-ben  1106-an éltek,  1992-ben  itt még 173-an vallották magukat magyarnak, a legismertebb helyen,  vagyis a határátlépőnél,  Gyulavarsándon  2011-ben  954-en éltek.

A demográfiai adatok az bizonyítják,  hogy mindenütt csökken már a népesség,  az etnikai arányok megváltozása azonban a tragikus történelmi múlttal magyarázhatók,  hisz Elek és Almáskamarás a II. világháború végéig német többségű volt (német kisebbségi önkormányzat viszont működik),  Szentmárton azonban a német többségét az 1970-80-as évekig meg tudta őrizni,  de utána gyakorlatilag  az akkori Románia eladta az ottani németeket Nyugat-Németországnak,  így azok elmentek régi-új hazájukba!

A közös magyar múlt miatt még mindig viszonylag jelentős abban a román többségben a magyarok aránya pl. Nagypélben (kb. 10%),  de  még a hozzánk legközelebbi Ottlakán is élnek magyarok,  így  elmondható,  hogy az egykori eleki járás területén ma is  a magyar,  a román és a német a három leginkább beszélt nyelv.

Jó lenne megélni,  hogy  egyszer még Elek szűkebb hazánkban mindenki megelégedésére ismét vezető szerepet töltsön be!

“Eleki járási címertár”:

A címerek általában a

mezőgazdasági jellegre utalnak. A ma Romániához tartozó,  de korában az eleki járáshoz tartozó települések még most sem rendelkeznek címerekkel!

Forrás:  Stöckl, Johann-Brandt,  Franz:  Die Geschichte der Gemeinde Elek inUngarn.Weinheim,  1977. 244 o.

Gál Zoltán:  Átadták az Elek-Ottlaka közötti útszakaszt (www.nyugatijelen.com -2014. július 17.)

Wikipédia

Rapajkó Tibor