Gyermekként sokat gyűjtöttem a vadászok által eldobált hüvelyeket a határban. Valahogy mindig olyan izgalmas volt egy-egy szép színes hüvelyt megtalálni és -a szülők nagy örömére- otthon őrizgetni.
Régebben a vadászok meggyűrűzték az általuk nevelt fácánokat. Gondolom így kívánták nyomon követni a természetes szaporulatot és a populáció számának alakulását. Hiszen ha minden általuk kitelepített fácánt meggyűrűztek, akkor tudták, hogy egy-egy terítékből hány darab volt a “nevelt” és hány a “szaporulat”. Ha “természetes” halált halt (betegség, sérülés miatt, esetleg ragadozó által) egy gyűrűzött madár, akkor a gyűrű is elveszett.

Egy ilyen “madárgyűrűt” találtam pár évvel ezelőtt.
A következő felirat szerepel rajta: VT. ELEK 86.
Gondolom a szöveg magáért beszél. Ezt a madarat az eleki vadásztársaság 1986-ban engedte szabadon….
Wittmann Attila