Érdekes a képes- és levelezőlapok világa. Egy levél már sokkal nagyobb súllyal bírt ezeknél a postai küldeményeknél, ezért a fiatalok régebben nem nagyon engedhették meg maguknak, hogy csak úgy levelezgessenek bárkivel. Bizony akkor más idők jártak.
Egy-egy képeslap még úgymond “belefért”. Így a titkos üzeneteket is úgy kellett elrejteni
ezeken a tenyérnyi helyeken, hogy azt “illetéktelenek” (pl: postások, szülők) ne tudják elolvasni. Természetesen ezen a téren is találékonyak voltak az őseink.
Egy honvéd naplója az I. világháborúból.
Szőke Béla például harctéri naplójának utolsó oldalain “jelmagyarázatot” ad hogyan kell értelmezni a különböző módon felragasztott bélyegeket. Fontos a bélyeg címlete is!
“Bélyeg nyelv” 1915-ből.
Egy másik lehetőség, ha “titkos írással” írunk a levelezőlapra, így azt sem tudják mások megfejteni rajtunk kívül. Erre az egyik példa Rapajkó Tibor szerzőtársunk egyik korábbi írásában található:
Levelezőlap a Faulhaber-emlékekből, 2.
A küldő a morze ábc-t használta fel, hogy kódolja az üzenetét. Viszont aki ezt ismeri, könnyen megfejti és már tudja is, hogy “Én is csak reád gondolok”.
A nagyobb bélyegek megjelenésével, új lehetőség nyílt. Hiszen ha nem ragasszuk le teljes terjedelmében a bélyeget, csak az egyik felét, akkor ha később letépjük, az alatta lévő papírfelület nem sérül. Így ha valaki oda írt valamit, akkor az bizony elolvasható. Természetesen erre is van egy példánk a ’30-as évek elejéről…
Idővel a fiatalokból idősek lettek és szülővé váltak. Talán ennek is köszönhető, hogy nehéz olyan levelezőlapot találni, aminek nincsen letépve a bélyege. Hiszen az akkor már szülővé érett fiatalok ismerték jól ezeket a titkos üzenési módokat…
Mára már a képeslap és levél küldése is szinte kiment a divatból. Helyette van sok sms, e-mail, smile és egyéb az idősebbek számára amúgy is érthetetlen rövidítés, így már “kódolni” sem kell 🙂 😀
Wittmann Attila
Kapcsolódó cikkünk:
elekfoto 