Kategóriák
archiv épületek csoportkép modern szakma történelem technika utazás

Az eleki szálloda

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szálloda. Valamikor a XIX. század végén a község építette oda, ahol a mai napig áll, a városunk főutcáján.

Kevés emeletes épület volt és van ma ma is Eleken – ez az egyik ilyen. Igazi nevén valójában “Großes Wirtshaus” néven ismerték, és a falu közepén díszelgett. Lefordítva “Nagy Fogadó”, ami a jellegére enged következtetni. Nagy kártyapartik, beszélgetések és mulatozások színhelye lehetett, és báltermében ismerték meg egymást az elsőbálas lánykák és a leendő ifjú férjek is. A hétköznapokon inkább az urak jártak ide a kártyapartik során megbeszélni az ügyes-bajos dolgaikat, amit az asszonyok néha gyanakodva fogadhattak – tessék megnézni a fotón az úri közönséget, ami szinte kizárólag férfiakból áll.
A tisztes polgár nem nézhette a tévét, mivel az akkoriban nem volt, a híreket a friss újságokból tudhatta meg, amiknek elolvasására kiváló hely volt ez itt.

Az asszonynak inkább otthon volt a helye, kártyázni-szivarozni nyilván csak a tisztes családapa mehetett a barátaihoz. Esetleg közben elverni a családi büdzsé nagy részét, de a jó barátok körében. Valójában fontos összetartó erő volt ez a fajta társas együttlét. Egyik dédnagyapám, aki Erdélyből került ide, a kártyázás által fogadtatta el magát a helyi “elit” köreiben – de ő már a párttitkárral kártyázott, az aranykor után egy kicsivel… 

Érdekes kérdés, hogy a kártyázáshoz legalkalmasabb helyiség rendeltetésén túl vajon miért volt szükség egy ekkora “hotelre”, de nyilván leginkább azért, hogy az utazó üzletembereknek legyen hol megszállni – akkoriban még vonattal lehetett a leggyorsabban ügyeinket intézve utazgatni, amihez hozzátartozott a szálláshely lehetősége is. Az aranykorban az eleki gazdák és iparosok termékeiket messze-messze szállították a vasúton, pörgött az üzlet, ment a bolt… jöttek-mentek az üzlettársak.

A bálterem kiváló helyszíne volt a különböző táncos-zenés rendezvényeknek, jótékonysági bálaknak – a kor művelt eleki honpolgára nem csak kártyázott, de tudott jó néhány táncot, és sokuk játszott különféle hangszereken is. Vagy ha éppen nem, akkor mindenképpen nagy tisztelet övezte a zenészeket, akik elmaradhatatlan résztvevői voltak az ilyen eseményeknek.

Nos, felgyorsult az idő – manapság itt se vasút, se szálloda, se nagy gazda(g)ság sincsen többé, de autóval-busszal jár a nép, és az üzletkötők is. Szálloda nem kell. Nagy kérdés, hogy ez mennyire tekinthető haladásnak.

Figyeljék az elegáns kalapokat és öltönyöket – nem kocsma volt ez a mai értelemben (vagy ha mégis, akkor igencsak megadták a módját a megjelenésnek). A legutóbbi időkben itt tartott nyári nagy román táncházak legalább valamit visszahoznak az egykori nagy-nagy bulikból a bálterembe – ugyanis a mai, erősen vizes és kopottas iskolai tornaterem a szálloda “bálterme” volt, ennek az ajtaja és ablakai előtt ülnek a képen az urak. Valamikor a II. Világháború után szűnt meg a szálloda, épületében üzlet, illetve a Román Iskola kapott helyet – legalább megmaradt nagyjából eredeti formájában.
Igazi étterem itt régóta nincs, szállodáról Eleken beszélni sem érdemes. 

Großes Wirtshaus um 1910
Az eleki szálloda kerthelyisége, 1910 körül


A Großes Wirtshaus ma is megtekinthető, keressék a Román Általános Iskolát, alatta az étterem helyén kínai ruhabolttal – változó idők, változó igények.

A kép egy XX. század eleji képeslap, valószínűleg még a Trianon előtti időkben készült. Az Elek TV gyűjteményéből származik.

1945 után nem készült sok képeslap Elekről, de az egyik körülbelül a következő módon ábrázolta az épületet, a háttérben a templommal:

A szálloda épülete 2004 előtt
A szálloda épülete 2004 előtt


Kategóriák
album épületek család csoportkép esemény modern történelem

Mitte in der Fasta 2011 – Böjt közepe

A Mitte in der Fasta ünnep eleki hagyományai régi időkre nyúlnak vissza, valószínűleg még egykori német hazájukból hozták magukkal a telepesek. Mivel három héttel hamvazószerda után már nagyon éhes volt a nép a sok böjtölés miatt, a fiatal legények áthidaló megoldásként kitalálták, hogy felvonulnak a faluban, és tojásokat követelnek a lányos házaktól.

A gyűjtött tojásokból egy előre megbeszélt házban bőséges – kolbásszal is dúsított – rántottát készítettek, majd bor fogyasztása mellett éjfélig énekeltek, mulatoztak.

Egyesek a gyűjtött tojások héjait kifújták, felfűzték spárgára, majd a főtéri Rézi-kút szobrának nyakába, illetve a környező fákra akasztották díszítésként.

A 2011-es Mitte in der Fasta március 30-án volt.

A Leimen-Házban gyűltek össze délután az Eleki Németek Egyesületének tagjai, majd rövidesen kezdetét vette a tagok által hozott tojások előkészítése.

tojasfujas
A tojásokat gondosan kellett kifújni, hogy fel lehessen őket fűzni.

A tojások precíz kifújás után több “nyaklánccá” lettek alakítva.

Tojások felfűzése
A tojások felfűzése

A tojás-láncok elkészítése után a csoport felkerekedett a főtéren álló Rézi-szoborhoz, felakasztani a szobor nyakába a díszeket.

Indulás a szoborhoz
Auf geht's zum Resi-Brunnen!

Bár elég kevesen voltunk jelen, minden korosztály képviseltette magát, a 6 éves Gyöngyvértől a  nemrég 80. évét betöltött Ernő bácsiig.

A szobornál először Szelényi Ernő próbálta meg elhelyezni a nyakláncot, egy külön e célra készített speciális eszközzel.

Szelényi Ernő felakasztja a tojásnyakláncot
A nyaklánc felakasztása

Mivel az óvodások körében is ápolják a hagyományt, a már fennlévő nyaklánc tőlük származik – ezáltal kicsit nehéz volt Rézi nyakába illeszteni az egyesületi díszeket.
Végül Klemm Tamás segítségével minden láncot sikerült elhelyezni.

Nyaklánc elhelyezése
Rézi feldíszítése kész

Ezután a tagságról csoportkép készült, rendhagyó módon Rézi szemszögéből.

Csoportkep2011MitteinDF
Csoportkép Rézi előtt

A gyógyszertár előtt ezután egy mécsest helyeztünk el, megemlékezve Dr. Czirok Gyuláné egykori tagunkról, aki az elmúlt nyáron hunyt el.

Ezután együtt visszamentünk az egyesületi házba, ahol az asszonyok elkészítették a rántottát. Kellemes beszélgetéssel telt a vacsora, melynek során felköszöntöttük a nemrég nyolcvanadik életévét betöltött Szelényi Ernőt. Sok boldog születésnapot!

Szelényi_Ernő_80
Szelényi Ernő köszöntése

Az eseményről további képeket itt lehet megnézni.

Kategóriák
archiv család csoportkép egyház esemény Rapajkó szakma történelem technika

Esküvő 1924

1924. szeptember 30-án Eleken házasságot kötött Kneller Ferenc és Ruck Veronika
Kneller Ferenc és Ruck Veronika esküvője 1924 szept. 30.

1924. szeptember 30-án Eleken házasságot kötött Kneller Ferenc és Ruck Veronika (Jaschka). A vőlegény ezt megelőzően az Este u. 139. szám alatt lakott, a menyasszony pedig a Határ u. 608. alatt (mai utcanevek: Semmelweiss, Táncsics). A jeles esemény fotóját az eleki plébánián találtuk. Vajon hogyan alakult a házaspár élete 1944 után?

[Szerkesztette: Klemm Tamás – Az eleki Hans Schimpl által készített Sippenbuch az eleki egyházi anyakönyvek alapján tartalmazza az elekiek adatait. Ez alapján a következőket tudhatjuk meg a fénykép ifjú párjáról:

Kneller Franz 1901-ben született Eleken. Szülei Kneller Franz és Mahler Theresia voltak. Házasságot 1924-ben kötött Ruck Veronikával. Franz elhunyt 1946-ban a Szovjetunióban. 

Ruck Veronika 1907-ben született Eleken, Szülei Ruck Josef és Weber Theresia. Haláláról nincs adat, valószínűleg nem Eleken hunyt el.

A házaspárnak egy gyermeke született, Kneller Veronika, 1927-ben.]

Rapajkó Tibor