Kategóriák
közigazgatás mezőgazdaság modern politika Rapajkó tájkép

Maior a longinquo reverentia—Távolról nagyobb a tisztelet, vagyis a hegyek csak messziről kékek! (Tacitus)

Bizonyára mindenkinek feltűnt már az,  ha szép napos időnk van,  akkor pl.  a gyulai busz ablakaiból is jól láthatóvá válnak a határ túloldalán található Zaránd-hegység kéknek tűnő hosszú nyúlványa,  vagyis tényleg sok igazság van a címben szereplő tacitusi bölcsességnek.

Nekünk,  alföldi embereknek azon kívül,  hogy ez egy szép látványt jelent,  enyhén szólva furcsa érzés is,  hisz mindenki tudja,  1920-ig ez is hozzánk tartozott,  de legalább a látványa a miénk maradt örökre!

Elekről ezt láthatjuk
Elekről ezt láthatjuk

Mivel egykoron a Zaránd-hegység Arad vármegye része volt,  így eleink a legtöbbször a máriaradnai kegytemplomot keresték fel,  de emellett kétségkívül ezen vidék a világosi fegyverletétről és a ménesi borokról vált a leghíresebbé.

Egy kicsit távolabb,  Dombiratoson is ilyen szép a látvány
Egy kicsit távolabb, Dombiratoson is ilyen szép a látvány

Az 1989-90-es rendszerváltoztatás szerencsére már lehetővé teszi azt is,  hogy Elekről kiindulva meggyőződhetünk arról is,  hogy közelebb érve egyre jobban eltűnik a kékség.

A világosi várból ez látható
A világosi várból ez látható

A Zaránd- hegységről többek között ezt illik tudni:

“A Zarándi- vagy régi nevén Hegyes Dócsa hegységet először Lóczy Lajos (1849-1920) geológus írta le és térképezte fel 1883 és 1887 között.

A hegység átlagos tengerszint feletti magassága 119 méter, hossza 66 kilométer. Nyugat-kelet irányú vízválasztó vonalának két legmagasabb kúpjai a 796 méter magas és a 836 méter magasságú Solymos, vagy régi nevén Dócsa.

A hegység egy mai térképen (Siria-Világos)
A hegység egy mai térképen (Siria-Világos)

Az itt található 300-350 méterre csökkenő nyergek két részre; Hegyes-re és Dócsa-ra osztják a hegységet. A két gerincet elválasztó nyereg egészen a Nádas-brezovai nyeregig megtartja a 350 méteres magasságot, innen azonban egyenletesen emelkedik a Dócsa, vagy mai nevén Solymos nevű főcsúcsig, melynek magassága 836 méter.

A híres ménesi borok egyike (A középkorban ez a borvidék  az egyik leghíresebb volt hazánkban!)
A híres ménesi borok egyike (A középkorban ez a borvidék,  vagyis az Arad-hegyaljai,  az egyik leghíresebb volt hazánkban!)

A hegység nyugati oldalán található 796 méter magasságú Hegyes fő gerince a Maros felé húzódik és egészen Debella-Gora-ig megtartja a 800 méter körüli magasságot.

A Zarándi hegység uralkodó kőzete a filteres agyagpala, mely tele van kvarcit-lencsékkel és kvarcit-padokkal. A Hegyes hegységrész déli lejtőinek kétharmadát diorit és gránit, a szlatinai völgy-et csillámpala és gránit keveréke borítja.”

(Az ide látogatóknak bizonyára feltűnik,  hogy turisztikai szempontból még közel sincs minden kihasználva,  de még így is megéri.)

Legvégül talán azt mondhatnánk,  hogy a zarándi vidék távolról és közelről is kellő tiszteletet érdemel. Mivel hozzánk “látótávolságon belül is van”,  megérdemelné,  hogy egyre többen keressék fel Elekről is!

 

Források: Bánk József:  3500 latin bölcsesség. Szeged,  1993. 395 0.

http://www.borfokusz.hu

http://www.panoramio.com

http://www.users.atw.hu

 

Rapajkó Tibor