Történelem a kertből

Wittmann Attila

Elekre 1944. szeptember 24-én érkeztek meg a szovjet csapatok. Néhány nap kemény harc után sikerült megszilárdítaniuk helyzetüket. A magyar honvédek még 26-án ugyan betörtek a településre, de sajnos a kezdeti sikerek ellenére mégis visszavonulásra kényszerültek. A frontvonal megszilárdítása érdekében a szovjetek ágyúkat telepítettek a házak kertjeibe. Onnan tüzelve igyekeztek támogatást nyújtani az élvonalban harcolóknak.

Ilyen 76,2 mm-es repeszgránátot tüzelő ágyút állítottak fel például az Arany János utcában és Újtelepen, a Mátyás Király utcában is.

A tüzérség kertekbe történő telepítése több okból is szükséges volt. A frontvonalban harcolók tüzérségi támogatás nélkül nem tudták volna tartani állásaikat. A településen belül a sok ház, melléképület kiváló fedezéket és takarást biztosított az ellenséges magyar és német repülők, valamint az esetlegesen betörő magyar gyalogság ellen. Ha egy ágyút az utcán, vagy közterületen hagytak volna, akkor az messziről észrevehető, így kiváló célpontot nyújtott volna egy ellentámadás során.

A harcok után a csapatok elvonulva magukkal vitték a letelepített harceszközöket is. Viszont az üres hüvelyekkel nem bajlódtak, azokat ott hagyták, ahol a löveg állt. Sajnos az évek során ezek jellemzően elkallódtak, és már csak elvétve lehet fellelni belőlük. 

Sajnos a II. világháború nyomai idővel eltűnnek. Az idősek emlékei megfakulnak, a relikviák megrozsdásodnak. A gyűjteményemben is csak ez az egy darab Elekről származó 76,2 mm-es hüvely található tanúbizonyságaként annak, hogy a háború bizony Eleket sem kerülte el.

Kisebb-nagyobb sikerrel igyekszem ezen emlékeket összegyűjteni, és az utókor számára megőrizni. Ha valakit érdekel a téma, szívesen állok rendelkezésére.