Kategóriák
archiv emberek közigazgatás politika Rapajkó szakma történelem

Ismét Danilovról (1880-1943)

Mihail Danilov
Mihail Danilov

Danilov Mihályról már írtunk ez év március 5-6-i bejegyzésünkben,  de most mégis fontosnak tartjuk,  hogy ezt most is megtegyük,  mert szerintünk újabb,  nagyon fontos információkhoz jutottunk az eleki városházán található korabeli halotti anyakönyvből.

Danyilov Mihály a korabeli eleki polgári halotti anyakönyvben az akkori  helyesírásnak megfelelően Daniloff néven szerepel,  de mi mégis a most használatos formát használjuk.

A bejegyzések alapján most már tudjuk a szülök neveit is,  vagyis édesapját Danilov Teodornak,  édesanyját pedig Dornel Erzsébetnek hívták.

A halál pontos dátumaként 1943. augusztus 31. délután hat óra szerepel,  helyszín a Bánhidy-major volt,  okként pedig májsorvadást írták be.

A 63 éves korában meghalt Danilovról azt is tudjuk még az anyakönyvből,  hogy kisbérlő volt,  illetve cári tábornok is,  mint hogy azt is, a vallása  görögkeleti  volt.

Ezek az adatok azért nagyon fontosak,  mert megerősítik azt,  hogy egy tényleg magas rangú orosz arisztokratáról van szó,  aki az akkor Elekhez tartozó Lőkösházán halt meg!

A halál oka viszont azért érdekes,  mert a “köztudatban” máig az él,  hogy öngyilkos lett,  mert nem akart a szovjetek által “felszabadított” Magyarországon élni,  de itt valószínűleg egy legenda továbbéléséről lehet szó.

Az is elképzelhető,  hogy soha nem tudta feldolgozni azokat a csapásokat,  amit 1917-nek “köszönhetően” kellett elszenvednie,  és emiatt is halt meg!

Ha pl. a sírját sikerülne feltárni,  illetve ha kellő részletességgel ismernénk az 1917 előtti tevékenységét, akkor bizonyára sok mindenre választ kaphatnánk.

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv család emberek mezőgazdaság politika Rapajkó szakma történelem utazás

Danilov Mihály, a lőkösházi orosz

Danilov Mihály (1880-1943) az I. világháború után került Magyarországra menekültként többed magával,  hisz korábban cári tisztként szolgált,  és valószínűleg az utolsó orosz cár,  II. Miklós  (1894-1917) unokaöccse is volt.

Kategóriák
esemény modern történelem technika

Történelem a kertből

Wittmann Attila

Elekre 1944. szeptember 24-én érkeztek meg a szovjet csapatok. Néhány nap kemény harc után sikerült megszilárdítaniuk helyzetüket. A magyar honvédek még 26-án ugyan betörtek a településre, de sajnos a kezdeti sikerek ellenére mégis visszavonulásra kényszerültek. A frontvonal megszilárdítása érdekében a szovjetek ágyúkat telepítettek a házak kertjeibe. Onnan tüzelve igyekeztek támogatást nyújtani az élvonalban harcolóknak.

A legelterjettebb a 76,2 mm-es űrméretű ágyúk voltak (Pl: M 1939, M 1943). Forrás: kamar-zinnfiguren.de
A legelterjedtebb a 76,2 mm-es űrméretű ágyúk voltak (Pl: M 1939, M 1943). Forrás: kamar-zinnfiguren.de
A legismertebb talán a ZIS-3. Forrás: armchairgeneral.com
A legismertebb talán a ZIS-3. Forrás: armchairgeneral.com

Ilyen 76,2 mm-es repeszgránátot tüzelő ágyút állítottak fel például az Arany János utcában és Újtelepen, a Mátyás Király utcában is.

A tüzérség kertekbe történő telepítése több okból is szükséges volt. A frontvonalban harcolók tüzérségi támogatás nélkül nem tudták volna tartani állásaikat. A településen belül a sok ház, melléképület kiváló fedezéket és takarást biztosított az ellenséges magyar és német repülők, valamint az esetlegesen betörő magyar gyalogság ellen. Ha egy ágyút az utcán, vagy közterületen hagytak volna, akkor az messziről észrevehető, így kiváló célpontot nyújtott volna egy ellentámadás során.

A hüvelyfenéken jól látszik az „idő vasfogának” a nyoma.
A hüvelyfenéken jól látszik az „idő vasfogának” a nyoma.

A harcok után a csapatok elvonulva magukkal vitték a letelepített harceszközöket is. Viszont az üres hüvelyekkel nem bajlódtak, azokat ott hagyták, ahol a löveg állt. Sajnos az évek során ezek jellemzően elkallódtak, és már csak elvétve lehet fellelni belőlük. 

Az egykori ellenségek. Fent egy 105 mm-es magyar tábori tarack (úgynevezett „Göring” tarack) hüvelye Kétegyházáról, amivel Eleket lőtték, lent a 76,2 mm-es szovjet hüvely Elekről, amellyel Kétegyházát lőtték.
Az egykori ellenségek. Fent egy 105 mm-es magyar tábori tarack (úgynevezett „Göring” tarack) hüvelye Kétegyházáról, amivel Eleket lőtték, lent a 76,2 mm-es szovjet hüvely Elekről, amellyel Kétegyházát lőtték. Látszik a jó nagy különbség a méretük között.

Sajnos a II. világháború nyomai idővel eltűnnek. Az idősek emlékei megfakulnak, a relikviák megrozsdásodnak. A gyűjteményemben is csak ez az egy darab Elekről származó 76,2 mm-es hüvely található tanúbizonyságaként annak, hogy a háború bizony Eleket sem kerülte el.

Kisebb-nagyobb sikerrel igyekszem ezen emlékeket összegyűjteni, és az utókor számára megőrizni. Ha valakit érdekel a téma, szívesen állok rendelkezésére.