Klemm Tamás
Timár László kedves olvasónk küldte a következő képet családjáról, az egykor Eleken élő Tisch családról a következő információkkal (idézem):
“Timár László vagyok. Eleken születtem 1946-ban. Édesanyám szintén ott 1922-ben. Szüleim 1945-1949 között Kintzigmajor ma már nem álló tanyasi iskolájában tanítottak, anyám alsó tagozatot, apám felső tagozatot (mindkettő összevont volt).
Nagyapám Tihanyi (Tisch) András, aki Eleken született 1897-ben, meghalt ugyanott 1973-ban. (Az eleki temetőben nyugszanak nagyanyámmal együtt). Dédapám Tisch Mihály, aki az első eleki gyermek-fúvószenekar névsorában az 5.-ként szerepelt.
Michael Tisch piccolósként megjárta Amerikát. Ő 1865-70 körül született és az 1950-es években hunyt el. A mellékelt képen ő és családja látható 1947-ben.
Ülő sor közepén dédszüleim: Tisch Mihály jobbján felesége, ülő sor bal szélén legidősebb fiuk Tihanyi (Tisch) András -nagyapám-, jobb szélén az ő felesége, Gáspár Margit, (nem eleki) -nagyanyám. Álló sor jobbról: Tihanyi (Tisch) Olga – édesanyám -, karjában én. A képen látható további személyek Tisch Mihály lányai vejei, menye, fia unokái.
Természetesen mindenkit tudok ki kicsoda, nem akarom untatni az oldal olvasóit. A képen látható 18 személy közül már csak hárman élünk. Álló sor balról 3.: Rónai (Ruck) Klára, később Herczeg Lászlóné, édesanyám és jómagam. A leszármazottak közül ma senki nem él Eleken; Békéscsabán, Dunakeszin, Budapesten, Vácott, Pécsett, Hajdúszoboszlón Miskolcon és Németországban élnek.”
Köszönjük a szép fotót és az adatokat Timár Lászlónak!
elekfoto 
4 hozzászólás a(z) “A Tisch-família: az Amerikát megjárt pikkolós és családja” című bejegyzéshez
[…] és mindenki nagyon boldog volt a faluban, hogy minden gyerek épen és egészségesen hazaért. Michael Tischről tudták a történet mesélői, hogy őt egy gazdag amerikai család örökbe akarta fogadni […]
Dehogy untat, hisz boldogan fedeztem fel édesanyám sokat emlegetett barátnőjét Rónai Klárit.
Ilyenkor jövünk rá, hogy hasznos ez a kis tárlat itt a régi-új képekkel, és nem csak magunknak dolgoztunk, hisz vannak, akik örülnek nekik! 🙂
Örömmel fedeztem fel a fényképen Tihanyi (Tisch) József egykori eleki tanárt: a leghátsó sorban balról a 4.
Édesapánknak jó barátja, az öcsémnek a keresztapja, nekem énektanárom volt. Sokan emlékezhetnek fanyar humorára, énekóráira, az énekkarokra.
Megjárta Krivoj Rogot, a malenkij robotot, ahol Hauck Mátyás tanítóval együtt az elekiek lelki támasza volt . Bíztatta őket, ne hagyják el magukat, a -lehetőségekhez mérten- tisztálkodjanak.
Esténként a közös éneklés jelentett vígaszt az eleki asszonyoknak, lányoknak, ezt ő irányította, hiszen eredeti végzettsége szerint kántortanító volt.
Fennmaradt utána egy a táborban készült kézzel írott énekeskönyv.
Mélyen vallásos emberként az 50-es években se lehetett eltántorítani katolikus hite gyakorlásától, emiatt tanárként meghurcolták.
Humánusan segítette a gyerekeket, a családokat az 1950-es években is, a diákokat pl. fürödni vitte a “régi malomba” (= keverőüzem), ahol medencék voltak kialakítva. (Eredeti tulajdonosa szaunával ellátott fürdöt is épített egykor a malomhoz!)
Tihanyi Jóska bácsitól hallottam gyerekkoromban az egyetlen malenkij robottal kapcsolatos történetet.
Többször is elmesélte – a maga fanyar humorában előadva -, mily nagy szerencséje volt, hogy neki egy orosz tiszt lakását kellett kifestenie. Csak hát nem volt hozzá semmi. Így a tehén farkából szereztek ecsetnek valót, trágyájából “malterozó anyagot” készítettek, végül akadt egy kis mész is. Felmentek az emeleti lakásba, s ott találták a tehenet. Kérdezték a tisztet, miért nem viszi le a Napra, a “szolnce”-ra az állatot? – Nem lehet, volt a válasz, mert ellopják…..
Panaszt nem lehetett hallani töle.
Mester Klára