Klemm Tamás
Mag József családjától érkezett ez a kis sorozat, mely a “maszkák” karneváli felvonulását mutatja be a hatvanas években – akkoriban volt igazán hangulata, szép jelmezekkel, tekintélyes számú felvonulóval, nem utolsó sorban jelentős mennyiségű fánkkal… A mai ínséges időkben az ember szinte vágyik a régi ínséges időkre.
A képek bár picik, és nincs mindegyik jó állapotban, azért igen hangulatosak. Egy kis időutazáson vehetünk részt…
Köszönjük a szép képeket a Mag családnak!
elekfoto 
Igazából a fotókat a már elhunyt Vecsernyés Lacitól kértem el,vagy harminc éve, tudván, hogy ennek a farsangi felvonulásnak a “lelke” mindig az ő nagymamája volt a Tresszi néni,na és persze a férje. Nem tudom emlékeznek-e még rá a dédik, postakocsija volt, jellegzetes kis bácsika volt. A fiuk Frici ’56-ban disszidált, s amikor már jöhetett haza, rengeteget fotózott minden rendezvényen hihetetlen sok dokumentum rekedhetett nála. Sajnos már ő sem él. Stuttgartban élt. Semmit nem tudtunk a haláláról sem, csak a sírkőfeliratot vettük észre. A Tresszi lányok,a Magdi és a Rézi a Mester György esküvői képén jobb szélen állnak. Nagyon aranyos emberek voltak, a régi svábbálokon is kulcsfigurák voltak.
Szintén a Tressziékkel kapcsolatos amit a minap mesélt el édesanyám. A Mag és a Tresszi család igazán jó barátságban voltak, a gyerekek is hasonló korúak voltak. Elterjedt a faluban, hogy Lökösházán egy szerelvény vesztegel a vasútállomáson hadifoglyokkal. Tressziéknél hatalmas kemence volt, befűtötték és a két asszony a lányokkal több ruháskosárnyi brióst sütött.Tresszi bácsi befogta a kis csúnya “brrr” lovát ugyanis az ő szép lovát elvitték az oroszok,ezt hagyták cserébe, és ez volt a vezényszó, ha meg akarta állítani, így aztán a neve is ez maradt. Elkocsiztak Lőkösre a briósokkal, anyukám egy jó nagyot hányt a friss kelt tésztától az úton. Az állomáson nem lehetett közel menni a foglyokhoz ,csak a keritésen át tudták bedobálni az ott ténfergő szegényeknek a kalácskákat. Másnap jutott eszébe Mamikának, hogyha a
Vali gyomrát is megfeküdte a friss kelt tészta, akkor szegény foglyoknak nem lett-e bajuk tőle.
De azzal nyugtatta magát, hogy talán kihűlt, mire átértek.