2012. szeptember 19-én a Békés Megyei Kormányhivatal és a Békés  Megyei  Intézményfenntartó Központ szervezésében igen színvonalas rendetvényre került sor a mai megyeházán Főispánok  címmel.

Elsőként az úgynevezett tanácskozói teremben Erdős

Norbert kormánymegbízott és Gara Ágnes intézményfenntarói központ vezetője méltatta Tomcsányi József (1807-76),  egykori főispánt,

majd pedig dr. Erdész Ádám,  megyei levéltárigazgató vázolta fel annak az embernek az életpályáját,  aki a legtovább volt a megye főispánja,  1867-től egészen a haláláig.

Az előadó szerint Tomcsányi jelentősége óriási,  hisz az ő tevékenysége alatt épült ki a polgári közigazgatás a megyében.  A személye azért is hiteles,  mert pl.  részt vett szabadságharcban,  a bukás után visszavonult,  de nem alkudott meg,  csak akkor tért vissza a politikába,  amikor úgy látta,  hogy azt tisztességesen is meg lehet tenni.

Méltó arra,  hogy  termet nevezzenek el róla.  Erre a gesztusra azért  is szükség van,  mert ma is példa az ő egykori tevékenysége,  hisz ezzel is valamilyen módon kompenzálni lehet a kommunizmus alatt elveszett évtizedeket!

Ezek után sor került a táblaavatóra.

Az avatás után Erdős Norbert, Gara Ágnes  és dr. Szatmári Imre megyei múzeumigazgató megnyitotta az aulában lévő,  megyei főispánokat bemutató kiállítást,

(Egy korabeli díszkard)

(Báró Harruckern János György,  egykori főispán,  és aki Elek újratelepítője is volt.)

majd következtek az előadások.

Itt először dr. Héjja Julianna,  a megyei levéltár főlevéltárosa

Comes,  ispán,  adminisztrátor-A főispáni méltóság újkori történetéből címmel tartott előadást a viszonylag népes hallgatóságnak.

Az itt elhangzottakból  néhány érdekesség:  A XVIII.  század elején egy főispán fizetése 600 Ft volt Békésben ,  de Zala megyében 1500 Ft,  vagyis már akkor is volt különbség a megyék között!

1821-ben a főispán csak jegyzőket nevezhetett ki. Sokáig örökös főispánság is létezett,  hisz pl. Pest megyében a mindenkori nádor főispán is volt,  de az is természetes volt egykoron,  hogy pl. valaki több megyében is főispán legyen!

Léteztek főispáni helytartók is,  akiket  pl. a reformkori eszmék ellen nevezték ki a megyékbe a főispán mellé,  de ezek természetesen sohasem voltak népszerűek!

Békés megye az 1830-as évektől egyértelműen reformpártinak tekinthető!

A történelem folyamán azonban az is igaz,  hogy a hatalom mindig igyekezett valamilyen módon korlátozni a főispánok joghkörét. Békés megyében Papp Sándor volt az utolsó főispán. (1945-50) .

Utána dr. Sáfár Gyula,  a megyei levéltár igazgatóhelyettese

A főispáni széktől a miniszterelnöki posztig-Wenckheim Béla politikai pályája címen tartott előadást,  melyből kiderültek pl. a következők:

Wenckheim Bélát (1811-79)  1848. április 24-én nevezték ki főispánná,  a szabadságharcban egy honvéd zászlóalj felállításában is részt vett,  a bukás után külföldre menekült,  de 1850-ben amnesztiát kapott,  egy időre visszavonult a politikától,  csak 1860-től lett ismét főispán. 1875-től fél évig miniszterelnök is volt. Halála után tíz évvel Gyulán szobrot állítottak neki.

Ezt követően dr. Völgyesi Orsolya

az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa A politikai kommunikáci lehetőségei-Főispánok,  adminisztrátorok,  a reformkori Békés megyében című előadását hallgathatták meg az érdeklődők.  Ebbből is néhány adalék:

1842. május 17-18-án nagyszabaású beiktatási ünnepségre került sor Gyulán,  hisz ekkor lett Károlyi György az új főispán,  mert az elődöt, a közutálatnak örvendő Atzélt,  aki különben főispáni helytartó volt,  Csongrád megyébe helyezték.

Ez a jeles esemény tekinthető az első politikai kommunikációnak Békésben,  hisz pl.  ekkor igyekeztek minden szempontból kimutatni azt,  hogy milyen nagy a szimpátia az új iránt,  illetve ellenszenv a régivel szenben. Szerencsére a beiktatás anyaga ma is megvan,  amiből az is kiderül,  hogy pl. a beiktatáshoz a főispán anyagilag is hozzájárult.

Legvégül pedig a gyulai megyei levéltár igazgatója,  dr. Erdész Ádám  Gazdaság- és társadalomszervezés a főispáni székből-Lukács György politikája címmel tartott előadást.

Ezen előadásból egyértelműen kitűnt,  hogy Lukács György (1865-1950) minden szempontból kiváló ember volt,  amit több dologgal is lehetne bizonyítani.

Elég csak az 1897-es főispáni beiktatására gondolni,  amikor is ismét fellángoltak az agrárászocialista mozgalmak a megyében,  de ő nem az erőszakos megoldás mellet volt, hanem a munkahelyteremtés fontosságáról beszélt (pl. feldolgozóipar),  de idetartozik az is,  hogy ebben az időben Gyula iparilag azért tudott nagyon fejlődni,  mert a fejlesztésbe az állami támogatás mellett bevonta a helyi zsidó tőkét is! (1905-ben Gyulán épült fel a Monarchia legnagyobb textilgyára,  ahol 550-en dolgoztak!)

Támogatta  a báró Fejérváváry Géza-féle,  úgynevezett darabont kormányt is (1905-06),  mert szerinte Magyarország területi egysége csak a Monarchián belül tartaható fenn. (Különben egész haláláig legitimista maradt.)

A Horthy-korszakban a Parlamentben azt képviselte,  hogy az enbereket csak a képességeik szerint szabad megkülönböztetni,  de  nem szabad pl. vallási alapon.

Mivel eredetileg külügyi pályára készült,  mindig érdekelte a külpolitika.  Könyveket írt a választási rendszerekről,  de foglalkoztatta az európai egység gondolata is.

Legvégül engedtessék meg néhány személyes gondolat:  Ez a színvonalas rendezvény is azt bizonyítja,  hogy ebben a túlságosan is elanyagiasodott világban is van több olyan fontos dolog,  amely nem a pénzről szól,  hanem a tisztességről,  helyi értékekről,  a múltról.

Vagyis elmondhtjuk,  hogy nem csupán arról van szó,  hogy pl. egy jelentős Békés vármegyei főispánról elneveztek egy termet a mai megyeházán Békéscsabán,  hanem arről is,  hogy ez egy tudatos értékvállalás,  amely erőt adhat a jelen problémáinak az orvoslására akár Eleken is.

Az viszont nagyon örvendetes,  hogy a megyei média értékének megfelelően számolt be ezen jelentős  eseményről!

Rapajkó Tibor