Elek város korábban igen jelentős zenei élettel büszkélkedhetett, nem utolsó sorban Törzsök Attila tanár úr ténykedésének eredményeként, aki a motorja volt az Éneklő Elek rendezvényeknek. Gyerekek és felnőttek is nagy számban énekeltek a kórusokban. A rendezvényeken korabeli hírességek is megjelentek, például Bárdos Lajos zeneszerző, aki Törzsök Attila jó barátjaként egyszer még egy külön kórusművet is írt az eleki énekeseknek.

Más formában is élt a zene szeretete, hisz még jól emlékszünk például Zimmermann Feri bácsi különleges gombos harmonikájának hangjára, mellyel számtalan bál és más vidám rendezvény résztvevőit örvendeztette meg, kiváló zenésztársaival együtt. De ne feledkezzünk meg a könnyűzenéről sem: nem mindenki tudja, hogy például a korábban országszerte ismert Prognózis együttes eleki vonatkozással is rendelkezik. A manapság koncertek szervezésével, hangosításával foglalkozó eleki Klemm Ervin gitárosként játszott benne.

A régi idők elmúltak, de ma is számtalan formája van a zenei életnek Eleken: az iskolás gyerekek többféle hangszer tanulása között választhatnak, és van több, zenekarként illetve együttesként működő csoportosulás is a városban, a városi ünnepeken rendszeresen látható és hallható fúvószenekartól a különféle rockegyüttesekig.

Az Aradi Zsolt kántor-karnagy vezetésével működő katolikus egyházi kórus az éneklés hagyományát viszi tovább. Közönség számára hallgatható fellépéseik rendszeresnek mondhatóak, hiszen ők énekelnek szinte minden vasárnapi misén, a templom karzatán.

A többszólamú éneklés iránt érdeklődő hívek rendszeresen lelkendeznek a szépen előadott kórusművek hallatán. A templomi éneklés viszonylagos előnye más helyszínekkel szemben, hogy kevés tagú kórussal is szépen “megszólalnak” a dalok, hála az épület akusztikai tulajdonságainak.

Aradi Zsolt kántor-karnagy a próbán, kedvenc szintetizátorával

A szép énekeket hallva a 2011-es év során a város illetve a kultúrház vezetése arra kérte Aradi karnagy urat, hogy alapítson egy városi kórust, feltámasztandó a korábbi szép vegyes kari hagyományokat. Ez meg is történt, és az új kórus már a 2011-es karácsonyi ünnepi koncert alkalmából is szép dalokat énekelt a templomban.

Az egyházi és a “városi” kórusban részt vevő énekesek jórészt ugyanazok, így kézenfekvő volt, hogy a 2012-es karácsony alkalmából tartott koncerten a két kórus egyesülve énekelte karácsonyi dalait a karzatról.

A városi kórus csütörtök délután 6 órakor szokott próbát tartani, eleinte a könyvtárban, majd az ott felmerült problémák miatt (nem volt személyzet az estébe nyúló időpontra) “áttette székhelyét” a kultúrház kistermébe.

A városi kórus tagjai éppen Daniel Friderici “Jóbarátok” c. négyszólamú művét éneklik a próbán.

A karnagy úr szakértő irányításával jobbnál jobb dalokat tanultak meg, melyeknek egy részét legutóbb az eleki szlovák nemzetiségi önkormányzat által 2012 végén szervezett disznótoros mulatságon adták elő, nagy tetszést aratva a közönség körében.

A próbákat komolyan veszik a résztvevők, minden alkalommal alapos gyakorlás, vagy az éppen aktuálisan közeledő alkalomra elővett dal megtanulása folyik.

Az egyházi kórus péntek esténként tartja próbáit a plébánia épületében. Ők a gyakorlás során mindig az éppen soron következő egyházi eseményhez, ünnephez tartozó dalokat, műveket próbálják.

Sajnos, a kedvező fogadtatás ellenére, a városi kórus próbáira rendszeresen járó tagok száma annyira megcsappant, hogy a tagok és a karnagy úr ez év január végétől úgy döntöttek, hogy a külön városi kórus szünetel, és a továbbiakban minden megmaradt tag együtt, az egyházi kórus berkeiben énekel.

Ezzel együtt eldöntötték, hogy természetesen megtanulnak és gyakorolnak nem egyházi dalokat is, hisz a jövőbeni fellépések jellegéből adódóan a repertoárt meg kell tartani. Az éneklés színvonala ettől nem csökkent, hisz mindkét kórusban ugyanaz a jól összeszokott, korábban is éneklő “törzstagság” alkotta a csapat magját, és a magas zenei képzettséggel rendelkező karnagy irányítása is segíti a nívós működést.

A jelenleg tanult és gyakorolt dalok többsége négy- vagy háromszólamú, és időnként gondot okoz a tagok alacsony száma. Ezért a kórusban szeretettel várnak mindenkit, aki szeret (és valamennyire tud) énekelni. Egykori, régi vegyeskari, avagy jelenlegi “inaktív” kórustagok is bátran jöjjenek, hisz ezt nem lehet elfelejteni – és legkésőbb az első pár perc után a beéneklés bemelegíti a “berozsdásodott” hangszálakat.

A televíziós tehetségeket vagy néha inkább ijesztő antitálentumokat felkutató műsorok garmadája látható a különféle csatornákon, melyek nem mindig vonzó módon mutatják be korunk éneklő “celeb”-jeit, de mi azért hiszünk abban, hogy az együtt éneklés szép, és “amatőr” mivoltunk ellenére magas színvonalon tudunk zeneműveket megtanulni és előadni.

Ehhez várunk minden zeneszerető eleki polgárt, aki úgy véli, hogy van énekhangja, és nem riad el a heti egy alkalommal történő gyakorlástól.