Hazánkban 1945. november 4-én tartottak először titkos és általános választásokat,  amikor is elsöprő jobboldali siker született,  a kommunisták csak 17 %-ot kaptak!

A tragikus szovjet befolyás miatt azonban ez az eredmény nem sokat jelenhetett,  hisz nagykoalíciót kellett alakítani,  1947-ben pedig már újból választani kellett,  ahol a kommunisták már csaltak,  de ez is kevés volt, sőt az 1949-es “választáson” már csak az ő jelöltjeik indulhattak. Ez a rendszer maradt tulajdonképpen egész 1989-ig.

Az 1904-ben elkészült Parlament a magyar demokrácia egyik legszebb jelképe ma is!

A kétpólusú világ összeomlása után,  vagyis a Szovjetunió meggyengülése miatt Közép-Európa,  így Magyarország is visszatérhetett ahhoz a nyugati demokráciához,  amit hazánkban a több mint 40 éves kommunista elnyomás megszakított.

Magyarországon ilyen előzmények után 1990. március 25-én tartották a valóban demokratikus parlamenti választásokat,  illetve szeptember 30-án a helyhatósági választásokat.

Tisztelgés Antall József nagysága előtt

A választások után megalakult az új kormány(MDF-FKGP-KDNP),  melynek miniszterelnöke dr. Antall József (1932-93) volt.

Ennek az időszaknak érdekes lenyomatai a szórólapok,  amelyeknek 1990-ben még sokkal nagyobb jelentőségük volt,  mint napjainkban,  hisz pl. akkor még nem volt internet (sem).

Tudni kell azt is,  hogy abban az időben Eleken igen népszerű volt az SzDSz (a parlamenti választásokon Eleken győzött is) ,  az FKGP,  az MDF és a Fidesz  is,  illetve az 1945 utáni tragikus lakosságcsere miatt az MSzP és  a “megújult” MSzMP is.

Ma szemmel nézve igen egyszerűek ezek a minden szempontból történelminek számító szórólapok,  ami valószínűleg a kezdetleges technikával magyarázható.

Tiszta lappal indult 1990-ben a Fidesz is.

Ilyen volt a Fidesz-é is. A legfontosabb információk itt is a hátlapon szerepeltek. Itt olvashatól a később sikerre vezető szlogen is:  “Hallgass a szívedre,  szavazz a Fidesz-re!” Ezen már szerepel Orbán Viktor neve is,  aki már 1989. október 23-án követelte a szovjet csapatok távozását hazánkból. Erre csak 1991 nyarán került sor.

Isten, haza, család, az FKGP 1990-ben épített rá, ma is büszkén vállalható értékrend!

Történelmi pártként,  természetesen jogosan az FKGP is nagy eséllyel léphetett fel.  Akkor ez a patina sokat jelentett Eleken is. Sajnos későbbi tevékenységük miatt eltűntek a közéletből.

Az MDF szórólapja 1990-ből

A későbbi legnagyobb győztes,  vagyis az MDF plakátja hűen kifejezi a “nyugodt erő” szlogenjét,  vagyis a változás szükségességét,  de kevésbé radikálisan.

Akkor még létezett a magát megújulónak nevező korábbi állampárt,  az MSzMP is,  ami a programját eléggé vulgár marxista módon “népszerűsítette”,  szerencsére kevés sikerrel.

A marxizmusra épÍtett az MSzMP, ami már nem jöhetett be 1990-ben!

Érdekes módon 1990-ben helyi szinten nem volt annyira sikeres az SzDSz,  hisz polgármesterjelöltjük,  az akkori OTP-vezető,  Emenet Ferenc nem lett polgármester. (1990-94-ig az SzDSz a legnagyobb ellenzéki párt volt.)

AZ SzDSz polgármesterjelöltje 1990-ben

Ez a párt 2010 óta eltűnt a politikai közéletből. Vajon miért? Erre először most legyen annyi,  hogy idézünk egy korabeli szórólapjukról:  “A szabad választások utáni első kormányban semmiképpen nem kívánunk a kommunista utódpárttal együtt részt venni. Leszögezzük azonban: mi a kommunistákat a hatalomból kívánjuk kiszorítani,  nem a küzdőtérről.”

Az SzDSz 1994-98 és  2002-10 között azonban mégis közösen kormányzott az MSzP-vel,  de a későbbiekben azonban szavazótáboruk egyre csak csökkent,  vagyis nem díjazták ezt az óriási hátra arcot! 2010-től gyakorlatilag eltűntek mint párt.

A KDNP polgármesterjelöltje 1994-ből

Eleken az 1990-es években, mint történelmi párt, a KDNP is komoly szavazóbázissal rendelkezett,  annak ellenére,  hogy pl.  1994 tavaszán a jelöltjük sem tudott győzni.

Az 1994-es parlamenti választásokon az inga balra ingott,  Eleken is,   a megbízható megoldás azonban  nem tartott ki 1998-ig,  de ez egy más történet…

(Érdekességképpen,   a fideszes Kecskeméti János már 1993-ban is bizalmat kapott,  de pl. 1994-ben is!)

1994-ben sokan hittek a megbízható megoldásban, amit az MSzP jelenített meg akkor.

Végül egy személyes jellegű dokumentum 1990 szeptemberéből.  (Akkor még  ilyen  egyszerű küllemmel.)

Egy megbízólevél 1990-ből

Ide tartozik még az is,  ahogy a példám is bizonyítja,  hogy nem lehet előre biztosan látni semmit sem,  főleg a politikában,  hisz akkor az SzDSz még teljesen mást mondott, mint amit tett később.

1994-tól  már én sem értettem velük egyet,  de mindentől függetlenül már akkor is úgy éreztem,  hogy a rám (is) bízott igen megtisztelő és igen fontos feladat,  vagyis a szavazatszámlálásban való részvétel  történelminek is számít,  és amit sohasem fogok elfelejteni!

Legvégül,  de nem utolsó sorban az immáron  történelminek számító távolságból a következőket lehetne összegezni:  Magyarországon 1990 óta igenis demokrácia van,  hisz a választásokon mindig adott a lehetőség arra,  hogy a választók többsége eldöntse,  kik vegyék a kezükbe sorsuk irányítását.

Városunkban olyan hagyomány alakult ki,  hogy a többség szerint mindig a hivatalban lévő polgármestert kell megválasztani. (Mivel a jövőbe nem látunk,  nem tudjuk,  meddig tart ki ez a szavazói hagyomány.)

Az is örvendetes dolog,  hogy az eleki választópolgárok döntő része ebben a legújabbkori demokráciánkban sohasem támogatott a többség által szélsőségesnek tartott pártokat,  ami valószínűleg a tragikus töténelemmel (részben helyi is) is magyarázható!

Az lenne a legnagyobb sikerünk,  ha minden szintű és rangú választáson nem az élet-halál harcon lenne a hangsúly,  hanem azon,  hogy ki tudja a legtisztességesebben  képviselni az országot, lakóhelyét. Reméljük, hogy egyszer tényleg minden a helyére kerül,  és a közéletben is minden szempontból megfelelő emberek fognak tevékenykedni!

Hazánkban  már majdnem negyed százada ismét többpárti demokrácia van,  ami már történelmi időszaknak számít-erre emlékeztünk!

Rapajkó Tibor