Rapajkó Tibor
Elek sajátságos történelmi helyzete miatt (egykori német többség, kiűzetés) ma több alapvető dologról szinte semmit sem tudunk, pl. azt sem, hogy kik tanítotak az eleki polgáriban az 1930-as években, pontosabban milyen tantestületi képek készültek akkor.
Ezért örvendetes az, hogy egy nem régen íródott helytörténeti munka közölt egy csoportképet, de úgy, hogy feltüntette az egykori tanárok neveit is, amit mi is átvettünk, még annak a tudatában is, hogy tudjuk, a másolás nem a legjobb minőségű, de itt a legfontosabb mégis az volt, hogy a nagyobb nyilvánosság előtt “láthatóvá” tegyük azokat, akik egykoron írni, olvasni és tisztességes életre tanították az eleki ifjúságot.
A képen a hátsó sorban balról jobbra a következők láthatók: Vitéz Marossy József, Zsák János, Eleméry Antal, Szajkó Mátyás, Kemenes Mátyás, Borsovitzki Gyula, Schlachter András, Hoffmann János, Hauck Mátyás, Jánossi Gyula és Poszt János.
Ülnek, balról jobbra: Kontúr Antónia, Kemenes Jolán, Marossyné Schwetter Erzsébet, Elekes Lujza, Zsák Antal ig., Zsák Jánosné, ?, ? és Zsák Antalné.
Forrás: Ament Andor: A 100 éves eleki Ament-ház születésnapjára. Bp., 2011. 24 p.
Kontúr Antónia az 1950-es évek végéig még Eleken élt, zongoratanítással foglalkozott, engem is tanított. Máig emlékszem filigrán alakjára, mindig nett, pedáns öltözékére, a hófehér gallérra, amit sötét ruhájához viselt.
Ha a nebuló nem volt elég ügyes, bizony oda-odakoppintott a helytelen kéztartásért! De alapvetően emberséges, jó zenepedagógus volt.
Később a Dunántúlra, a Balaton környékére került egy nyugdíjas otthonba. Még ott is meglátogattuk egy balatoni nyaralás kapcsán.