139 évvel ezelőtt az egykori aradi középiskola (lyceum) igencsak örülhetett annak a tízezer darabos könyvadománynak, amit az eleki (lökösházi) Vásárhelyi-családnak köszönhetett.
Valószínűleg a család így akarta elismerni az aradi lyceum oktatásban betöltött szerepét a térségünkben, hisz az aradi, békési tájékon ez az egykori középiskola az egyik legrégebbi ilyen jellegű intézménynek számított. (Bizonyára elekiek is tanultak itt.)
Ezen, az 1917-ben készült képeslapon már az új épület látható, hisz 1800-73-ig a középiskola csak földszintes volt, akkor pedig már emeletes volt.
A jelenleg is álló épület az egykori megyeszékhelyünkön, Arad belvárosában található, mai formáját 1887-ben nyerte el, amikor is neoreneszánsz stílusban átépítették. Ma mezőgazdasági líceumnak ad helyet. (Lucian Blaga/Templom utca 15.)
Itt tanult pl. Csiki Gergely(1842-91), híres magyar író, Vasilie Goldis (1862-1934), tanár, politikus, illetve Ion Slavici(1848-1925), jelentős román író is.
A II. világháború után egy ideig itt volt az aradi állatorvosi egyetem székhelye is.
1873. április 26-án az aradi Alföldben többek között ezt lehetett olvasni: “A tisztelt Vásárhelyi-családnak pedig el nem mondhatjuk lapunk részéről is hazafias adományért köszönő elismerést kifejezni.”
Jó lenne, ha még most is meglenne ez az egykori jelentős eleki könyvadomány, mert a magyarságtudat megőrzésében sokat segíthetne Aradon is!
Forrás:
Ujj János: Arad, történelmi városkalauz. Arad, 2001. 108 o.
A képeslap lelőhelye: http://www.ak-ansichtskarte.de (A levelezőlap ára: 6 euró!)
Köszönet Megyeri Anikónak az aradi újsághírért.
(Mint utólag kiderült, a könyvek ma is megvannak egy aradi könyvtár pincéjében, de nem hozzáférhetők az olvasók számára!)
Rapajkó Tibor
elekfoto 
3 hozzászólás a(z) “Egy jelentős eleki adomány Aradra” című bejegyzéshez
Az aradi székhelyű, Arad városában ( egykori Batthyány utca) élő (!) – kézdivásárhelyi Vásárhelyi család leszármazottjai – adományozták az aradi Királyi Főgimnáziumnak, – generációkon keresztül összegyűjtött ( 18.századtól) könyvtárukat. Csak Trianon után ( 1920) tartozott Lőkösháza Elekhez, – közigazgatásilag. Ezért véleményem szerint nem eleki adományozókról beszélhetünk, hanem Arad vármegyei nemesekről, földbirtokosokról. A reformkorra tipikusan jellemző,( Pollach Mihály) hogy a nemesség “kiköltözött” a nagyobb városokból (jelen esetben Aradról), és a “nyári rezidenciaként” használták a város zajától távol eső kúriájukat, kastélyukat…Jelen eseteben, – Lőkösháza – az akkori Vásárhelyi majorban felépült ( 1806 körül, de nincs bizonyítható, pontos adat ) kastély (kúria) is ezt a célt szolgálhatta. A család könyvtárából néhány darab maradt meg, (ami kézjegyükkel) ellátott kéziratok elsősorban – ezért egyértelműen azonosítható volt – egyébként csak sejthető, de nem állítható, melyek az egykori Vásárhelyi család könyvtárának ( későbbiekben, Orczy – Vásárhelyi könyvtár) darabjai a jelenben.
Gyevnár Erika genealógus
Éppen a magyarságtudat tudatos – NEM – megőrzését bizonyítja, hogy nincsenek meg a tulajdonosokhoz köthető könyvek, ( nem azonosíthatóak a legtöbb eseteben) és nem szerepelnek a könyvtár adatbázisában sem. A Magyar könyvek, a magyar irodalom remekei megtalálhatóak a könyvtárban, de azok egykori tulajdonosainak kilétét már soha nem tudhatjuk meg… Csak, ha kézjegyével ellátta, szerencsés esetben…
Köszönjük, hogy leírta gondolatait.