Testvérvárosi jubileumi ünnepség Gerolzhofenben, 2012. május 17-21.

A frank Gerolzhofent néhány napra külhoni seregek vették be

Gerolzhofen városa idén több évfordulót ünnepelt – a Mamers, Rodewisch és Scarlino városokkal kötött testvérvárosi kapcsolatok okleveleit 40, 20 és 10 évvel ezelőtt írták alá. Az ebből az alkalomból rendezett ünnepségekre hívták meg az eleki delegációt is. Az ünnepségekhez való méltó hozzájárulásként ezúttal az eleki fúvószenekart és a néptánccsoportot is magunkkal vittük az útra.

Péntek

Első ott töltött teljes napunkon kedves vendéglátóink a Rhön-hegységbe, vittek minket, ahol először egy szép kisvárosban, Ostheim an der Rhön-ben Németország legnagyobb templomvárát tekintettük meg.

Idegenvezetőnk, egy kedves hölgy a “Templomvár barátai egyesület” tagjai közül, sok érdekes dolgot mesélt a teljesen a város egykori lakói által épített erődítményről. Ide akkor menekült a város lakossága, ha jött az ellenség. Időnként szükség volt a vár védelmére, hiszen a város nagy hadi és kereskedelmi útvonalak találkozásánál fekszik, és emiatt történelme során gyakran jártak erre különféle fosztogató hadak. A legsúlyosabb esemény a Harmincéves Háborúban történt, amikor a svéd csapatok bevették a várat. Az erőd történetéről többet olvashatunk a vár Wikipedia-oldalán illetve az egyesület weboldalán.

Az érdekes vár megtekintése után Kelet-Németországba vitt utunk – ugyanis a Hotel Eisenacher Haus fogadóban ebédeltünk, amely az egykori határ túloldalán van. Mindenki ötféle fogásból választhatott. Ebéd közben eldönthettük, ki megy másnap a Geomaris élményfürdőbe, és ki a treppendorfi Thomann-központba. A Geomaris-t választók ingyenes belépőjegyeket valamint étkezési bónokat kaptak a következő napra.

Ebéd után annyit javult az addig igencsak borongós és főleg hideg időjárás, hogy vidáman kerekedtünk fel egy kis sétára.

Tudniillik az úgynevezett Dreiländereck vidékén (a név abból származik, hogy itt találkozik  Hessen, Bajorország und Türingia határa) az NDK határvédelmi rendszerének egy emlékül meghagyott ill. visszaállított részét kerestük fel – a látnivalót itt egy eredeti őrtorony és légoltalmi bunker, valamint egy rekonstruált rácskerítés alkotja egy kis kapuval. Mellette természetesen tanulmányozható egy részletes ábra is, pontos magyarázatokkal.

Amint barátunktól, Siegfriedtől hallottuk, a határon néha zajlott nemhivatalos határforgalom a hatóságok között, így például, ha egy őrkutya elszabadult, és átszaladt nyugati területre, a hatóságok visszaadták a másik oldalon dolgozó kollégáik részére. Egyébként nem lehetett és nem is volt szabad átmenni a határon, épp ebből a célból vigyáztak rá nagyon éberen és szigorúan az erőszakkal kettészakított ország keleti részének hatóságai.

Tanulságos megismernünk, milyenek voltak az ilyen kerítések, de ma mindenki boldog, hogy az ország kettéosztottsága és a Vasfüggöny korszaka véget ért.

Ide vonatkozó linkek:
http://tools.webmart.de/map?id=531423411
http://www.rhoentravel.de/cms-ausflugsziele-rhoen/denkmale-rhoen/grenzwachtrum-oberelsbach-dreilaendereck.html

Pilger trinken Bier – A frankok szent hegyénél

A rövid ebédutáni séta után, amit a német-német határ maradványainál tettünk, továbbutaztunk Kreuzberg kolostorához.

Amint a nevéből is kiderül, a kolostor egy nagy kereszttel ellátott hegyen áll. Utóbbit a frankok szent hegyének is nevezik. A szerzetesek nyilván a rendház pénzügyi egyenlegének javítására is gondoltak, amikor a XVIII. század első felén megalapították a kolostor sörfőzdéjét. Azóta folyamatosan látják el a szomjas zarándokokat a folyékony kenyérrel.

Amint a fényképen is látható, itt mindig élénk a turistaforgalom – és figyelni kell arra, hogy a közepesen ittas kerékpárosok a meredek utakon veszélyesek lehetnek. Egy, a kolostortemplomban elmondott megfelelő ima után azért reménykedhetünk a biztos hazajutásban. Tekintettel a nagyon meredek szent hegyre, a rajta levő stációk megmászása után (több, mint háromszáz lépcső) a derék hívek biztosan régen is megszomjaztak és ma is megszomjaznak. A legújabb időkben talán többen jönnek el a sör, mint az áhítat kedvéért, de ez nem von le sokat a hely varázsából 🙂
http://www.kreuzbergbier.de/

Az estét a Wagner borászcsalád Oberschwarzachban levő “Alte Scheune” (Öreg pajta) vendéglőjében töltöttük.

Nagyon hangulatos, “gemütlich” este volt, hisz német, francia és olasz barátaink körében megkóstolhattunk néhány csodálatosan jó ízű bort, svédasztalos vacsora mellett. A jó zenéről Harald és Siegfried barátunk mellett az eleki fúvósok gondoskodtak.
http://www.famwagner.de/altescheune/

Szombat – Világ gitárjai, egyesüljetek!

A következő napon a résztvevők két programlehetőségből választhattak. Így a tánccsoport tagjai a Geomaris fürdőbe mentek, hogy gykorolják úszási és csúszdázási képességeiket.

Csoportunk másik része Európa valószínűleg legnagyobb (ide helyesebb kifejezés a “valószínűtlenül nagy”) hangszerüzletét tekintette meg, a Thomann céget a közeli Treppendorfban. Itt először egy kedves, amerikai születésű, és ezért érdekes angol akcentussal beszélő dolgozó kalauzolásával bepillantást nyerhettünk a színfalak mögé, azaz egy nagy hangszer-csomagküldő szolgálat napi munkájába.

Megnéztük tehát a mindenkire mély benyomást keltő hatalmas raktárcsarnokot, ahol nagyrészt automatizált futószalagokon szaladnak mindennap hangszerek ezrei, hogy aztán útra keljenek az új tulajdonosokhoz. Naponta nagyjából negyven nagy kamiont töltenek meg itt áruval, és szállítanak el a világ minden sarkára.

Nagyon érdekes volt ez a nagy raktár- és csomagolóüzem, amihez fogható nagyjából a Magyar Postának lehet minálunk – itt még nem sejtettük, hogy a legjobb még ezután jön: ugyanis átsétáltunk a nem messze levő hangszerboltba, ahol minden eladásra kínált hangszer ki van állítva!

Ez nem egyszerűen csak egy üzlet, ahol valamit vásárol az ember, és kész, hanem sokkal inkább egy nagyszerű találkozóhely a zenekedvelő (és zenecsináló) közönség számára; néhány ritka, és ezért nagyon drága példány kivételével bármit szabadon le lehetett venni a polcról kipróbálás céljára. Így például gitárosaink, Siegfried, Anti és Beáta pár órát simán eltöltöttek a gitárok csarnokában, ahol szó szerint gitárok ezrei vannak. Természetesen mindegyik tökéletesen be volt hangolva, és rögtön játszható volt. Az elektromos gitárokkal külön helyen lehetett kísérletezni, hisz azokhoz erősítő is kell, de ezt is meg lehetett oldani. Eközben fúvós zenészeink néhány szép trombitát és hasonló zenszerszámot próbálgattak, ki-ki a saját kedve szerint.

Ahogyan azt John barátunk is elmondta, a hatalmas áruházban alapvetően minden eszközt meg lehet vásárolni, ami a világon zenéléssel kapcsolatosan készül. Ez a hely még nekem, sajnos szerencsétlen módon egyetlen hangszeren sem játszó egyénnek is fantasztikus volt… talán én is kedvet kapok rá!
Mivel a Thomann alapvetően webáruházként is működik, mindent meg lehet rendelni kényelmesen az interneten is. Itt a honlapjuk.

Miért a “pincére” és nem a pincébe megy az ember?

Az ebédet a Burgebrachban található Schwanenkeller vendéglőben költöttük el. A helység pincehegyén még ma is áll az öreg söröspincék hosszú sora, melyeknek a tetején asztalok és padok vannak. Itt az egykori tulajdonosok családjukkal és barátaikkal iszogathatták egykoron a saját főzésű söreiket. Ma a legtöbb pince elhagyatottan áll, de van még néhány, melyek vendéglőként működnek. Ezek egyike a Schwanenkeller, ahol vendéglátóink jóvoltából kellemesen megebédelhettünk.

Säules-Markt a városban

Egy 50-es években még élénken gyakorolt hagyományt élesztenek fel napjainkban Gerolzhofenben a Säules-Markt (Malacpiac) intézményének újra bevezetésével; A Rügshöfer Straße forgatagában ezen a napon tartották a sertésvásárt. Az “Eleker Blaskapelle” itt 15 órától játszott pár számot, hozzájárulva a népünnepély jó hangulatához.

Vacsora a gokartpálya éttermében

Vacsorára a Motorsport-Verein Gerolzhofen meghívására a gokartpálya egyesületi házába mentünk. Megcsodálhattuk a nemrég szépen renovált és modernizált épületet, finom falatok fogyasztása mellett. Az egyesület egy tagja bemutató gyanánt ment is néhány kört a kedvünkért a pályán (melynek neve “Steigerwald-Motodrom”) egy gokarttal.

Barátság-est a Stadthalléban

Este következett a testvérvárosok Barátság-estje a Stadthalle redezvényházban. Mindegyik testvérváros szép programokat hozott a színpadra: így a négynyelvű publikumot többek között egy nagyszerű olasz énekesnő,

egy keletnémeg Rap-Duó, gerolzhofeni kórusok és majorette-lányok, valamint az eleki fúvószenekar és az eleki, majd a gerolzhofeni tánccsoport szórakoztatta.

Néhány helyi polgárt még egy titokzatos francia lovagrend is tagjává ütött, amelyet előbbiek köszönettel elfogadtak. Ez biztosan humoros volt, de a franciául nem tudók számára egy kicsit hosszadalmasnak tűnt. Az összes érdekes előadás és jó hangulatú beszélgetés után kicsivel éjfél után értünk haza.

Vasárnapi istentisztelet és díszbeszédek négy nyelven

Vasárnap a főtéren levő katolikus templomban ökumenikus istentiszteletet tartottak, melyet Mai katolikus plébános és evangélikus kollégája, Jean-Pierre Barraud celebrált. Az olvasmányokat és az imádságokat tolmácsoltuk, illetve mindenki megkapta nyomtatott formában a saját nyelvén, hasonlóan a fontosabb egyházi dalokhoz is, melyeket így mindenki énekelhetett. Nagyszerű volt, amint elénekeltük a minden nyelven ismert “Großer Gott, wir loben dich” című dalt. A zenét egyébként az olasz énekesnő, és a gerolzhofeniek kitűnő projektkórusa szolgáltatta, a templom kántorával közösen.

Díszbeszédek a Spittalgartenben

A mise után a közönség átsétált a piactérről a Spittalgartenbe, ahol nemsokára kezdődtek az ünnepi beszédek.

Mivel a vendéglátó Irmgard Krammer mellett mindegyik vendég polgármester, és még egy EU-parlamenti képviselő is szólásra emelkedett, és minden beszédet le is fordítottak németre, ez egy kissé hosszasra sikeredett, de a közönség kedélyes üldögélését ez nem zavarta meg. 13 óra körül ki-ki vendéglátóival ebédelni ment, vagy a Spittalgartenben maradt.

Délután visszatértünk ide, és estig kellemes beszélgetésekkel töltöttük az időt. A színpadon újra fontos szerepet játszottak remek táncosaink és fúvósaink is.

Hétfő – Auf Wiedersehen, Gerolzhofen! (et adieu, Mamers!)

A hazautazás terv szerint hét órakor kezdődött – a kedves gerolzhofeni barátainktól és az aranyos Mamers-i franciáktól való búcsúzás után kicsit később indulhattunk el, hisz fontos volt, hogy a búcsúnak is megadjuk a módját vendégségünk végén.

Nagyon szépen köszönjük a nagyszerű vendégszeretetet és az érdekes programokat, kedves gerolzhofeni barátaink!