Szál Antal 1795-ben született Aradon. Pappá szentelése után először káplán volt,  majd pedig 1820-tól 55 évig plébánoskén szolgált Eleken,  így  eddig ő az,  aki ilyen egyházi beosztásban a legtovább tevékenykedett lakóhelyünkön.

(A fényképe az eleki plébánián található,  eddig nagyobb nyilvánosságot még nem kapott!)

Gondoljunk bele,  amikor idejött,  még nem volt reformkor,  de amikor meghalt (1875.  január 7.),  már nyolc éve létezett az Osztrák-Magyar Monarchia!

Az anyakönyvi bejegyzés szerin a halál oka marasmus senilis,  vagyis valószínűleg egy olyan betegségben halhatott meg,  mely az öregséggel jelentkező fertőzés lehetett,  mely következtében a bőr alatti zsír- és izomszövetek elsorvadtak.

Halála előtt tíz évig vakon szolgált Eleken.  Valószínűleg ezért is szerethették hívei,  mint ahogy azért is,  mert a németen kívül tudott magyarul,  románul,  sőt latinul is (Magyarországon 1844-ig a latin volt a hivatalos nyelv).

Az anyakönyvi bejegyzés szerin Szál Antalt Göndöcs Benedek (1824-94) gyulai káplán temette el Eleken. A díszes sírkeresztje ma az úgynevezett sírkőkertben található.

Arra viszont nem tudunk magyarázatot adni,  hogy utolsó lakóhelyként miért a mai Kun utca szerepel (akkor Elek 98.),  tehát akkor nem a plébánián lakott,  mert az a 158-as házszám volt. Lehet,  hogy itt élt vaksága miatt állandó felügyelet alatt?

A hálás utókor utcát is elnevezett róla,  de az úgynevezett “felszabadulás” után azt Semmelweisra változtaták meg,  sajnos. ( Itt természetesen nem  az utóbbival van baj,  hanem az akkori módszerrel,  vagyis a helyi értékek tudatos rombolásával!)

Források:

Brencsán János:  Új orvosi szótár. Bp., 1990. 544 o.

Stöckl,  Johann-Brandt, Franz:  Die Geschichte der Gemeinde Elek in Elek.  Weinheim,  1977. 244 o.

Rapajkó Tibor