A Gerolzhofenben tartott Bánáti Búcsúról újabb cikk jelent meg a Mainpost.de oldalon “Megtalálták gyökereiket” címmel – eredetiben itt olvasható. (Deutscher Originaltext des Artikels bei mainpost.de)
A cikkben a következőket olvashatjuk:
A testvérvárosi megbízott és a turista-információ pozitív visszajelzéseket kapott a szentmártoniak találkozójáról
“Egészen nagyszerű rendezvény volt” – Hannelore Hippeli képviselő asszony még mindig a nagy esemény hatása alatt áll, amely múlt hétvégén Gerolzhofenben zajlott. Több, mint ötszáz vendég érkezett Szentmárton falu egykori lakosainak találkozójára a steigerwaldi városba. “Ez volt a legszebb ünnepség, amit az utóbbi tíz évben a Stadthalléban láthattam”, lelkendezett Hubert Zink képviselő is, aki feleségével, Heikével szombaton segített a vendégek ellátásában.
Bernhard Fackelmann szervezésében körülbelül 200 személy – mindannyian a ma Romániához tartozó Szentmárton egykori lakosai vagy azok leszármazottjai – háromnapos tartózkodásra foglalt szobát a környéken, péntektől vasárnapig. Szombaton még jött körülbelül háromszáz napi vendég. Mindannyian őseik nyomait keresték, akik 1724-ben, a nagy nyomor idején Gerolzhofenből és más frank falvakból egy nagy csoportban a ma Magyarországon levő Elekre és Szentmártonba vándoroltak ki.
Bernhard Fackelmann már egy évvel korábban eljutott Gerolzhofenbe. Alapos családfakutatása során arra jutott, hogy a frank kivándorlók csapata annak idején nem csak – ami már régóta ismert – Elek községet népesítette be újra, hanem az is kiderült, hogy a frankok közül sokan továbbköltöztek a szomszédos Szentmártonba. Ezek után mi lehetett volna kézenfekvőbb annál, mint hogy a szentmártoniak kétévente megrendezett találkozóját ezúttal Gerolzhofenben szervezzék meg, tulajdonképpen az őshazájukban. Ezért Fackelmann már egy éve előrendelésben lefoglalta a környék összes fellelhető szállodai szobáját.
A péntek délutánra kibérelték az “Undine” gőzhajót. Volkachtól a Majnán felfelé Wipfeld irányába utaztak. A körülbelül 200 utas a legszebb késő nyári időjárás közepette élvezhette a táj szépségét. Este azután három busszal Oberschwarzachba mentek a Wagner család Alte Scheune nevű vendéglőjébe, ahol igazi frank borkóstolón vettek részt.
Az ünnep tetőpontja a szombat volt. Ehhez a kiindulópont a Stadthalle volt. Mivel ez a csarnok a látogatók nagy tömege miatt kapacitása határait elérte, egy kis rögtönzésre volt szükség, mesélte Hannelore Hippeli, a képviselőtestület testvérvárosi megbízottja. A színpadra és az előtérbe is székeket tettek, a terem keleti oldalán pedig sátrakat állítottak. Az ünnepség területén több vendéglátóhelyet állítottak fel. A Stadthalle vendéglősének a nagy embertömeg ellenére sikerült zökkenőmentesen ellátnia az embereket – dicséri Hippeli asszony. A szervezők eredeti terve az volt, hogy az ünnepség céljaira egy nagy sörsátrat állítanak fel a Gerolzhofeni Tornaegylet régi sportpályáján, de erre sajnos nem tudták meggyőzni a Tornaegylet vezetését.
Nagy emocionális pillanatokat éltek meg a vendégek a városi plébániatemplomban tartott ünnepi istentiszteleten, Istennek abban a házában, ahol annak idején 1724-ben a kivándorlók elutazásuk előtt még egyszer megkapták az áldást. Sok egykori szentmártoni lakost még évtizedekkel a kitelepülés és a Németországba átköltözés után is kínoz a honvágy, mondta Bernhard Fackelmann köszöntőjében a mise kezdetén. De sokakat egyre inkább eltölti az érzés, hogy új hazát találtak – az elődök régi hazájában. “Hiszen mi frankok vagyunk!”
Csak pozitív reakciók
Az érzéseket és az elhullatott könnyeket Hannelore Hippeli is észrevette. ” Az emberek nagyon boldogok, hogy végre megtalálták gyökereiket.” És elképzelhetőnek tartja, hogy egy ilyen találkozót újra Gerolzhofenben rendezzenek meg. Természetesen az is elképzelhető, hogy a már létező, Siegfried Brendel vezette Eleki Testvérvárosi Bizottságba ezután bekapcsolják a szentmártoniak képviselőit is..
Csak pozitív reakciókat tapasztalt a turista-információs iroda vezetője, Beate Glotzmann is. “Megható és megindító találkozások voltak”, mondja Glotzmann asszony a nagy számú szentmártoni vendégről, akik az Alte Rathausban a hétvégén információt kértek tőle. “Ők nagyon boldogok voltak, hogy visszatérhettek az őseik eredetéhez.”
Glotzmann asszony megállapította azt is, hogy a vendégek nagy része nem első alkalommal járt Gerolzhofenben. Hisz’ már rögtön a Fackelmann-féle kutatási eredmények nyilvánosságra hozatala után sok egykori szentmártoni magánúton, inkognitóban is felkereste elődei városát. Az idegenforgalmi szakember szempontjából természetesen kívánatos lenne, ha a jövőben a szentmártoniak találkozóját mindig Gerolzhofenben tartanák, a biliniek találkozójához hasonlóan.
Különösen kedves találkozásban vett részt Elfriede és Uwe Teutsch. Szombaton hirtelen egy kis csoport állt a Fehér Torony melletti könyvesboltjukban. A Leverkusenből érkezett vendégek udvariasan bemutatkoztak, mint “Deutsch család”, meséli Uwe Teutsch, “Deutsch puha d-vel”. Genealógiai kutatások alapján kiderült, hogy az ő ősük egy Gerolzhofenből kivándorolt, Teutsch nevű ember volt. “Most új rokonaink lettek”, nevet a kiadó tulajdonosa, és: “Újra találkozni akarunk.”
Klaus Vogt
elekfoto 