Az alábbi fénykép 1956 nyarán készült Eleken, a Mester házaspár Gyulai út 26. szám alatti szolgálati lakásának udvarán. Az arcokról derű sugárzik; hazalátogatott a vendéglátó két eleki származású unokatestvére, Post Veronika és Zombori István.
A rokoni szálakon túl közös volt szakmájuk, hivatásuk is: valamennyien tanárok voltak „mesterfokon“. Takács Klára és Zombori István a Magyar Királyi Testnevelési Főiskolán szereztek diplomát.
Írásunkban ezúttal Zombori Istvánra emlékezünk. Bár ő már nem Eleken született, kapcsolata a rokonsággal nem szakadt meg, ahogy ezt az egyik Németországban élő unokatestvére, Franziska Niedermayer (szül. Japport) ma is meséli. Édesapja akkor magyarosította a nevét Zielbauerről Zomborira, amikor a vasúthoz került Szolnokra mint járműjavító asztalos.
A bal oldalon hátul Zombori István és Mahler/ Mester György, előttük, Zombori György, „Gyuri bácsi” (és felesége?) Szolnokról. A vendéglátó, Theresia Post (szül. Zielbauer, 1864-1948, Elek) jobbról a második.
Az unokatestvérek később is kapcsolatban maradtak. Azok az eleki gimnazisták is találkozhattak Zombori Istvánnal, akik 1965 júniusában osztályfőnökükkel, Mester Györggyel Sopronba kirándultak, ui. sokat segített programjuk szervezésében .
Pályája jól példázza, milyen alapos, sokoldalú, színvonalas képzést kaptak a TF hallgatói, majd tanárként is követtték azt az irányadó erkölcsi útmutatást, ami a zászlójukon szerepelt:
“Szellemet, erkölcsöt, erőt egyesíts!” – A mondat ma is olvasható a Testnevelési Egyetem parkjában egy emlékművön .
„Zombori István, mindenki Zsoli bácsija kiváló ember, családapa, sportoló, edző és pedagógus volt.“
Az idén lenne 100 éves.
Amikor 2010-ben a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum felújított tornacsarnokát róla nevezték el, életútját így összegezték.
Zombori István testnevelő tanár a soproni sportélet kiemelkedő alakja, diáknemzedékek testnevelő tanára és edzője 1915. november 29-ikén született Szolnokon.
Édesapja, Zombori György járműjavító asztalos, édesanyja Turcsányi Erzsébet varrónő volt.
Sokoldalúsága, tehetsége már korán megmutatkozott. 1925-től elemi iskoláinak elvégzése után a szolnoki Verseghy Ferenc reál Gimnáziumba járt, ahol tanulmányai mellett atletizált, úszott, ismerkedett a vízi sportokkal és a labdarúgással. Jó tornász volt, iskolájának a jó tanulás mellett, versenyeken elért eredményeivel dicsőséget szerzett, szülővárosában teniszbajnokságot nyert.
1933-ban érettségizett, majd egy év katonáskodás után a Budapesti Testnevelési Főiskola hallgatója lett. Tanulmányi évei alatt a főiskola csapatában evezett, teniszezett, birkózott és kosárlabdázott. A kosárlabdázás alapjait dr. Hepp Ferenc mentor professzorától, az ismert sportdiplomatától tanulta meg. 1938-ban a magyar főiskolai kosárlabda válogatott vezéregyénisége volt.
1938-ban a Testnevelő Főiskolán középfokú iskolai testnevelőtanári oklevelet szerzett és Sopronba került tanítani, a Magyar Királyi József Nádor Műegyetem, Bánya- Kohó és Erdőmérnöki Karára, és ezzel párhuzamosan a soproni Állami Fáy András Fiú Kereskedelmi Iskolába 1941-ig, rendes tanári kinevezéséig.1942-ben áthelyezték az Egyetemre ahol a soproni ifjúság körében elkezdte tanítani a kosárlabda játékot az akkori szabály és versenyszellemre építve, dr. Hepp Ferenc szakmai támogatásával.
Bekapcsolódott a város sportéletébe, edző volt a soproni Tornászegyletben.
1941-ben részt vett a Fertői Vitorlásegylet alapításában, Kalóz hajóosztályban maga is sikeresen versenyzett.
Ugyanebben az évben segédvívómesteri tanfolyamot végzett és a bencés gimnázium diákjainak vívóedzője lett. Ő maga is 1941-49 között aktív kardvívó volt a Soproni Postásban. Csapatával a Szolnoki Dezső Vándordíjat többször megnyerték, ezzel is népszerűsítve a városok közötti vetélkedést, a soproni vívósport-szerető közönség legnagyobb örömére. Még hetven éves korában is kapott felkérést Sopronban vívómesteri teendők ellátására.
1944-től a Soproni Állami Széchenyi gimnáziumból tényleges katonai szolgálatra hívták be Hajmáskérre, ahonnan 1945-ben szerencsésen hazatért.
1940-44 között elvégezte a Kecskeméten működő Egyetemes Református Jogakadémiát, amit abszolutoriummal be is fejezett, de a diploma megvédésére a háború után már nem kapott engedélyt.
1945-ben megszervezte a Soproni Kerületi Síszövetséget. A soproni Dallos hegyen az ő vezetésével bonyolították a Széchenyi Gimnázium sportköre által szervezett ifjúsági jelvényszerző síversenyt, 87 versenyzővel.
1947-től, 27 éven át irányította a Soproni Pamutipar Sport és Önképző Egyesület, később a Soproni Textiles Club (férfi szakág) és Soproni Textiles Club (leány szakág) edzői munkáját. Ez a hosszú hűség az egyesülethez és a sporttársakhoz ma is egyedülálló.
1949-ben áthelyezték a Soproni Állami Berzsenyi Gimnázium állományába, ahol 1957-ig látta el testnevelő tanári feladatait.
Tagja volt a pedagógusok Fáklya labdarugó csapatának is.
Zombori István nem csak sportsikereiről volt híres, hanem elkötelezett hazafiságáról, keresztény, polgári érzelmeiről is. 1957-ben ezért „népgazdasági érdekből” áthelyezték a Berzsenyi Gimnáziumból a fertőszentmiklósi általános iskolába és megfosztották katonai, hadnagyi rangjától is. 1961-től az akkor alakult Fertődi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum és az akkor már működő középiskola testnevelő tanára lett, ahol nyugdíjazásáig tanított.
Miközben Fertődön tanított, Sopronban folytatta kosárlabda-edzői pályáját. Remek játékosokat nevelt, akik a SMAFC későbbi erősségei lettek.
1939-ben megnősült, felesége Rimóczy Sarolta tanítónő, a Soproni Hitelszövetkezetben majd a Nemzeti Bankban dolgozott. Házasságukból 4 gyermek született, György (1941), István (1943), Sarolta (1944) és Zsuzsanna (1947).
1989. december 3-ikán a Magyar Kosárlabdázók Szövetsége, MKOSZ Budapesten önálló szövetségként megalakult, melynek örökös tiszteletbeli tagjává választották. Az elismerést 1992. november 14-ikén, Sopronban a magyar-román férfiválogatott kosárlabda mérkőzésén zúgó tapsvihar közepette vehette át.
A rendszerváltás után az akkor 80 éves Zombori István, a kerekasztal javaslatára Sopron városától életműve alapján „Pro Urbe Sopron” elismerést kapott.
1993-ban a Honvédelmi Minisztérium visszaadta rendfokozatát és egyben főhadnaggyá léptette elő.
1997-ben Bauer Rudolf díjjal jutalmazták megyei testnevelési és sporttevékenységéért.
2002. március 29.-én (nagypénteken délután) hunyt el Sopronban, a Soproni Szent Mihály temetőben helyezték örök nyugalomra.
Források:
http://www.sopron.hu/Sopron/portal/front_show?contentId=17626|
Testnevelési Egyetem
Mester Klára
elekfoto 