Rokonok, barátok, tanárok… – Szellemet, erkölcsöt, erőt egyesítettek

Az alábbi fénykép 1956 nyarán készült Eleken, a Mester házaspár Gyulai út 26. szám alatti szolgálati lakásának udvarán. Az arcokról derű sugárzik; hazalátogatott a vendéglátó két eleki származású unokatestvére, Post Veronika és Zombori István.

Zombori István, Post Veronika, Mester Györgyné Takács Klára, Mester György, Elek, 1956 nyara

Zombori István, Post Veronika, Mester Györgyné Takács Klára, Mester György, Elek, 1956 nyara

A rokoni szálakon túl közös volt szakmájuk, hivatásuk is: valamennyien tanárok voltak „mesterfokon“. Takács Klára és Zombori István a Magyar Királyi Testnevelési Főiskolán szereztek diplomát.

Írásunkban ezúttal Zombori Istvánra emlékezünk. Bár ő már nem Eleken született, kapcsolata a rokonsággal nem szakadt meg, ahogy ezt az egyik Németországban élő unokatestvére, Franziska Niedermayer (szül. Japport) ma is meséli. Édesapja akkor magyarosította a nevét Zielbauerről Zomborira, amikor a vasúthoz került Szolnokra mint járműjavító asztalos.

Az eleki búcsúra érkezett vendégek a Post családnál 1938 körül

Az eleki búcsúra érkezett vendégek a Post családnál 1938 körül

A bal oldalon hátul Zombori István és Mahler/ Mester György, előttük, Zombori György, „Gyuri bácsi” (és felesége?) Szolnokról. A vendéglátó, Theresia Post (szül. Zielbauer, 1864-1948, Elek) jobbról a második.

Az unokatestvérek később is kapcsolatban maradtak.  Azok az eleki gimnazisták is találkozhattak Zombori Istvánnal, akik 1965 júniusában osztályfőnökükkel, Mester Györggyel Sopronba kirándultak, ui. sokat segített programjuk szervezésében .

Pályája jól példázza, milyen alapos, sokoldalú, színvonalas képzést kaptak a TF hallgatói, majd tanárként is  követtték  azt az irányadó erkölcsi útmutatást, ami a zászlójukon szerepelt:

“Szellemet, erkölcsöt, erőt egyesíts!”  – A mondat ma is olvasható  a Testnevelési Egyetem parkjában egy emlékművön .

Zombori István emléktábla, Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum, Sopron

Zombori István emléktábla, Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum, Sopron

„Zombori István, mindenki Zsoli bácsija kiváló ember, családapa, sportoló, edző és pedagógus volt.“

Az idén lenne 100 éves.

Amikor 2010-ben a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum felújított tornacsarnokát róla nevezték el, életútját így összegezték.


Zombori István testnevelő tanár a soproni sportélet kiemelkedő alakja, diáknemzedékek testnevelő tanára és edzője 1915. november 29-ikén született Szolnokon.

Édesapja, Zombori György járműjavító asztalos, édesanyja Turcsányi Erzsébet varrónő volt.
Sokoldalúsága, tehetsége már korán megmutatkozott. 1925-től elemi iskoláinak elvégzése után a szolnoki Verseghy Ferenc reál Gimnáziumba járt, ahol tanulmányai mellett atletizált,  úszott, ismerkedett a vízi sportokkal és a labdarúgással. Jó tornász volt, iskolájának a jó tanulás mellett, versenyeken elért eredményeivel dicsőséget szerzett, szülővárosában teniszbajnokságot nyert.
1933-ban érettségizett, majd egy év katonáskodás után a Budapesti Testnevelési Főiskola hallgatója lett. Tanulmányi évei alatt a főiskola csapatában evezett, teniszezett, birkózott és kosárlabdázott. A kosárlabdázás alapjait dr. Hepp Ferenc mentor professzorától, az ismert sportdiplomatától tanulta meg. 1938-ban a magyar főiskolai kosárlabda válogatott vezéregyénisége volt.
1938-ban a Testnevelő Főiskolán középfokú iskolai testnevelőtanári oklevelet szerzett és Sopronba került tanítani, a Magyar Királyi József Nádor Műegyetem, Bánya- Kohó és Erdőmérnöki Karára, és ezzel párhuzamosan a soproni Állami Fáy András Fiú Kereskedelmi Iskolába 1941-ig, rendes tanári kinevezéséig.1942-ben áthelyezték az Egyetemre ahol a soproni ifjúság körében elkezdte tanítani a kosárlabda játékot az akkori szabály és versenyszellemre építve, dr. Hepp Ferenc szakmai támogatásával.
Bekapcsolódott a város sportéletébe, edző volt a soproni Tornászegyletben.
1941-ben részt vett a Fertői Vitorlásegylet alapításában, Kalóz hajóosztályban maga is sikeresen versenyzett.
Ugyanebben az évben segédvívómesteri tanfolyamot végzett és a bencés gimnázium diákjainak vívóedzője lett. Ő maga is 1941-49 között aktív kardvívó volt a Soproni Postásban. Csapatával a Szolnoki Dezső Vándordíjat többször megnyerték, ezzel is népszerűsítve a városok közötti vetélkedést, a soproni vívósport-szerető közönség legnagyobb örömére. Még hetven éves korában is kapott felkérést Sopronban vívómesteri teendők ellátására.
1944-től a Soproni Állami Széchenyi gimnáziumból tényleges katonai szolgálatra hívták be Hajmáskérre, ahonnan 1945-ben szerencsésen hazatért.
1940-44 között elvégezte a Kecskeméten működő Egyetemes Református Jogakadémiát, amit abszolutoriummal be is fejezett, de a diploma megvédésére a háború után már nem kapott engedélyt.
1945-ben megszervezte a Soproni Kerületi Síszövetséget. A soproni Dallos hegyen az ő vezetésével bonyolították a Széchenyi Gimnázium sportköre által szervezett ifjúsági jelvényszerző síversenyt, 87 versenyzővel.
1947-től,  27 éven át irányította a Soproni Pamutipar Sport és Önképző Egyesület, később a Soproni Textiles Club (férfi szakág) és Soproni Textiles Club (leány szakág) edzői munkáját. Ez a hosszú hűség az egyesülethez és a sporttársakhoz ma is egyedülálló.
1949-ben áthelyezték a Soproni Állami Berzsenyi Gimnázium állományába, ahol 1957-ig látta el testnevelő tanári feladatait.
Tagja volt a pedagógusok Fáklya labdarugó csapatának is.
Zombori István nem csak sportsikereiről volt híres, hanem elkötelezett hazafiságáról, keresztény, polgári érzelmeiről is. 1957-ben ezért „népgazdasági érdekből” áthelyezték a Berzsenyi Gimnáziumból a fertőszentmiklósi általános iskolába és megfosztották katonai, hadnagyi rangjától is. 1961-től az akkor alakult Fertődi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum és az akkor már működő középiskola testnevelő tanára lett, ahol nyugdíjazásáig tanított.
Miközben Fertődön tanított, Sopronban folytatta kosárlabda-edzői pályáját. Remek játékosokat nevelt, akik a SMAFC későbbi erősségei lettek.
1939-ben megnősült, felesége Rimóczy Sarolta tanítónő, a Soproni Hitelszövetkezetben majd a Nemzeti Bankban dolgozott. Házasságukból 4 gyermek született, György (1941), István (1943), Sarolta (1944) és Zsuzsanna (1947).
1989. december 3-ikán a Magyar Kosárlabdázók Szövetsége, MKOSZ Budapesten önálló szövetségként megalakult, melynek örökös tiszteletbeli tagjává választották. Az elismerést 1992. november 14-ikén, Sopronban a magyar-román férfiválogatott kosárlabda mérkőzésén zúgó tapsvihar közepette vehette át.
A rendszerváltás után az akkor 80 éves Zombori István, a kerekasztal javaslatára Sopron városától életműve alapján „Pro Urbe Sopron” elismerést kapott.
1993-ban a Honvédelmi Minisztérium visszaadta rendfokozatát és egyben főhadnaggyá léptette elő.
1997-ben Bauer Rudolf díjjal jutalmazták megyei testnevelési és sporttevékenységéért.

2002. március 29.-én (nagypénteken délután) hunyt el Sopronban, a Soproni Szent Mihály temetőben helyezték örök nyugalomra.

Források:

http://www.fotomedia.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=16183:-zombori-istvan-1915-2002&catid

http://www.sopron.hu/Sopron/portal/front_show?contentId=17626|

Testnevelési Egyetem

https://elekfoto.com/2014/08/01/eleki-bucsu-sarlos-boldogasszony-julius-2/

Mester Klára

Reklámok
Kategória: album, archiv, család, csoportkép, emberek, iskola, munka, sport, szakma, történelem
Címke: , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Írja meg nekünk véleményét!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s