A napokban érkezett Theresia Zöllnertől Laudenbachból az alábbi, Németországban megjelent újságcikk.
Nagyon köszönjük, és gyorsan  közreadjuk, mielőtt  az ősz beköszöntene, hiszen  egy nyári eseményröl van  szó. A szöveg magyar fordítását is csatoljuk.

A 70. eleki búcsú Leimen-St.Ilgenben

A magyarországi németek legrégebbi találkozója

Ápolják a hagyományt: a 70. eleki búcsút rendezték az Aegidushalle-ban
Leimen-St.Ilgen, 2015. július 5.

Jó hangulatban, bőséges étel- és italfogyasztással, zenével ünnepelték az egybegyűltek az eleki búcsút Leimen-St.Ilgen város közösségi házában, az Aegidus csarnokban – immár a 70. alkalommal.

Ahogy Joschi Ament, a Kulturkreis Elek (Elekiek Kulturális Egyesülete) elnöke elmondta, ez a Magyarországról elüldözött németek, a „svábok” legrégebbi hagyományőrző összejövetele Németországban.

De egy második jubileumot is ünnepeltek: majdnem napra pontosan 30 évvel ezelőtt, 1985-ben adták át azt az okiratot – szintén itt, az Aegidushalle-ban –, mely rögzíti, hogy Leimen város képviselőtestülete védnökséget vállal az Elekről és Almáskamrásról származó magyarországi németek fölött.

Vajon hogyan függ össze mindez az eleki búcsúval?

A kurpfalziak maguk is szívesen járnak „kerwe”-re, így a „Kirchweih”= búcsú fogalma nem lehet idegen a számukra.

Egy tájékoztató írásból kapjuk meg a választ. Elek városát „1724-ben akkori földbirtokosa, Johann Georg Harruckern báró olyan emberekkel telepítette be, akik zömében Mainfranken és Hohenlohe vidékéről származtak.” Elek jó fekvésének köszönhetően – az Osztrák-Magyar Monarchiában az Alföld közepén, ma alig néhány méterre a magyar-román határtól – az egyik leggazdagabb magyarországi településsé fejlődött, s mint (frank dialektust beszélő) „sváb“ mezőváros/falu vált egykor ismertté .
A 2. világháború végén aztán szinte valamennyi eleki németnek el kellett hagynia hazáját – vagyona teljes elvesztésével.
Sokan leltek új hazára Baden- Württemberg tartomány északi részén, mert 1946 áprilisában és májusában az Elekről induló hat transzportból három ide érkezett. Ennek következtében mintegy
2500 eleki lelt otthonra a régió városaiban és falvaiban.

Az itt letelepülők első generációjához időközben egy második is csatlakozott, mint például az 1971-ben Heidelbergben született Joschi Ament. Kötődéséről így vall: „ Már jó ideje kettős identitással rendelkezem.“ A mondat jól érzékelteti, hogy egyformán ragaszkodik elődei hazájához és a Rajna-Neckar térséghez, ahol „gyökeret vert“.

Joschi Ament a „Kulturkreis Elek“ nevében örömét fejezte ki, hogy Elekről és Almáskamrásról is érkeztek vendégek a jubileumi eleki búcsúra. (kép)

A témához kapcsolódó írás:

https://elekfoto.com/2014/08/01/eleki-bucsu-sarlos-boldogasszony-julius-2/

Mester Klára