A Zempléni Múzeum (Szerencs) gyűjteményében megdöbbenésemre több eleki képeslapot is találtam. Az egyiken a templom mellett a régi községháza is megörökítésre került. Sajnos az épület már régen elbontásra került, a helyén ma a németek kitelepítésének emlékműve található.
A községházáról Rapajkó Tibor korábban már írt egy cikket, ami itt olvasható.
Wittmann Attila
Egy jó könyv sok mindent rejthet, élményt, tudást, lelki és kulturális értékeket és persze rég’ elfeledett könyvjelzőket.
Egy lomtalanításból mentettem meg ezt a könyvet, majd hónapokig hozzá sem nyúltam, pedig minden könyvet átnézek hátha maradt benne könyvjelző gyanánt elhelyezett fénykép, levelezőlap, stb. Volt már rá példa, hogy egy antikváriumban megvásárolt példányban I. világháborús levelezőlapot találtam.
Végül ezt a könyvet is átlapoztam …..
Az Országos Széchenyi Könyvtár gyűjteményében, egy eddig számomra ismeretlen eleki képeslapra bukkantam.
A képeslap elrendezéséből és a képekből ítélve körülbelül az 1930-as évek végén, 1940-es évek elején készülhetett.
Wittmann Attila
A Békés Megyei Könyvtárban megtalálhatóak a régi újságok, többek közt a Békés című politikai, társadalmi és közgazdászati -gyulai kiadású- újság is.
Az 1921. január 22-i számban az alábbi hirdetés található.
1920. végén az Első Eleki Hengermalom-Társaságnak 39 tagja volt és 108 darab részjegy került kiadásra.
Wittmann Attila
Egy papírrégiség aukcióról sikerült megmenteni ezt az eleki részvényt.
Wittmann Attila
Hosszasabb előkészítés és átépítés után nagy változás történt az eleki könyvtár életében: Az évtizedek óta változatlan, eddigi helyéről új házba, a 2. számú óvoda korábbi épületébe (Elek, Kétegyházi út 20.) költözött.
Valamikor régen a könyvtár a kultúrház emeletén volt, innen került a mellette álló, mindannyiunk számára ismert Ady Endre u. 2. alatti házba. Az eddigi helyszínen az épület nedvessége és elavultsága miatt már nem volt érdemes felújításokat végezni.
Számomra szokatlan a gyerekkorom két helyszínének összeolvasztásával létrehozott új hely, de mindenképpen méltó elhelyezést nyert a könyvtárunk.
Az újonnan berendezett könyvtárba átkerült a régiben meglevő összes könyv, mintegy 13.000 kötet. A jól bejárható, kényelmes üldögélésre is lehetőséget adó bútorokkal berendezett, igen látványos, és viszonylag szellős termeken kívül két kisebb raktár is van, ahol szintén rendezve, kikölcsönözhetően tárolva található meg a könyvek azon része, amelyek a nagy termek polcain nem fértek el.
A könyvtárba a Kétegyházi út felől lehet bemenni, ahol akadálymentes bejárat nyújt hozzáférést a mozgáskorlátozottak részére is. Az óvodában korábban étkező-előszobaként használatos régi tornác helyiségében bemutatók, vetítések számára alkalmas helyszínt alakítottak ki.
A mai megnyitón időhiány miatt nem tudtam ugyan részt venni, de még a mai zárás előtt készítettem néhány képet az új könyvtárról. A régit pedig szintén megörökítettem működésének utolsó előtti napján. Bár mostanában viszonylag ritkán jutottam el oda, számomra mindig a béke és a tudás különleges szigetét jelentette. A mai jeles nap alkalmából íme egy képgaléria, könyvtáras felvételeimből. Ilyen volt-ilyen lett, előnyére változott!
Annak idején könyvtárba talán édesanyámmal vagy a nagymamámmal jutottam el először. Emlékezzünk meg a régi idők kedves könyvtáros nénijeiről, Kalász Erzsébetről és Nádor Máriáról, akiktől mindig kaptunk pár barátságos szót a kiválasztott könyvek mellé. És köszönöm a jelenlegi könyvtárosok, Juhászné Kiss Henrietta és Rusz Miklósné segítségét a cikk elkészítésében!
Klemm Tamás
„Igaz, hogy már a régebbi időkben is voltak Eleken álarcos bálok, ezeket azonban az iparosság kezdeményezte és szervezte, a parasztok részvétele nélkül.”-írja egy lábjegyzetben a Banner-Mester szerzőpáros a Farsangi néphagyományok az eleki németeknél című dolgozatában. Említik a korcsoportonkénti táncmulatságokat, a hajadonok, nőtlenek, a házaspárok, stb. külön, külön megrendezett farsangi mulatságait.
Szeretnék a birtokomban lévő fotókkal emlékezni ezekre. A fényképek hátoldalán az 1926 és 1927 évszámok szerepelnek. Nagymamám, Brandt Terézia és barátnői: Zielbauer Teréz és Kukla Tercsi fényképezkedtek farsangkor, kisdobos, harangvirág, amerikai lord, szív jelmezekben.
Édesanyám gyermekkorára emlékezve mesélte, hogy a 30-as években egy alkalommal pl. „pöttyös” bál volt az ipartestületben. Mindenkinek pöttyös ruhája volt a mulatságon, a férfiak nyakkendője és díszzsebkendője is pöttyös volt. Nagyapám, akit minden kihívás érdekelt még szökőkutat is készített az ipartestület báltermébe.
Ezt a képet, a hátulján lévő felirat szerint Veréb Ani 1942-ben ajándékozta Valikának.
Találtunk egy csoportképet, melyen a farsangolókat a kultúrház „ Ne káromkodj!” felirata alatt látjuk. Bal szélen Győry Babi, Elek orvosának leánya látható.
A Győry Babin látható jelmezben farsangolt később édesanyám debreceni diákkorában, az 50-es években.
És akik a hangulatért voltak felelősek a kép felirata szerint: „Bambach Feri zenekara, szájában a klarinét.”
Micsoda lázas készülődés, szervezés előzhette meg ezeket a mulatságokat! A jelmezek elkészítése a varrónők és az ügyes kezű asszonyok számára már az előkészületek időszakában is élmény lehetett.
Utcai felvétel egy jelmezes csoportról a havas télben.
Örülök, hogy édesanyám, aki a 90. életévébe lépett, megőrizte ezeket a fotókat. Csak remélni tudom, hogy talán más is rátalál otthon hasonlókra, ha egy kicsit utána néz. Jó lenne minél többet megismerni ezekről az időkről.
Császárné Sólyom Judit
Az 1956-os eseményekre emlékezett az ország október 23-án. Erre való tekintettel az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára a Facebook oldalán közzétett a “Pesti utca – 1956” című könyvből egy idézetet és ehhez tartozó levéltári dokumentumokat.
A könyvben az egyik fejezet Szigetvári Istvánról szól, aki egy kisebb csoport vezetőjeként részt vett a pesti harcokban. A fejezet címe: SZIGETVÁRI ISTVÁN “Maga lőtt, mi visszalőttünk, tehát kvittek vagyunk”.
A könyv letölthető a https://mek.oszk.hu/15200/15249/15249.pdf linken.
A visszaemlékezésében a pesti harcok mellett a gyermekkoráról és az 56-os forradalom utáni eleki életéről is mesél.
Császárné Sólyom Judit
Ma van a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Ez alkalomból emlékezünk meg a tiszalöki fogolytáborban dolgozókról.
1950 decemberében egy hadifoglyokkal és elhurcoltakkal teli vasúti szerelvény érkezett Nyíregyházára, a voronyezsi körzetben található táborokból. Több százat közülük szabadon engedtek, másokat Budapestig vittek tovább. Azokat, akik a magyar hadseregben szolgáltak ugyan, de a hozzátartozóikat Németországba kitelepítették, visszatartották. A régi toloncházban, majd a kőbányai tenyészállat-kiállító istállóiban helyezték el őket.
1951 februárjában a vitték a foglyokat Tiszalökre, hogy a nemzetközi egyezményekkel ellentétben még három keserves évvel hosszabb legyen a megpróbáltatásuk.
Volt, aki 8-10 éve nem látta a családját a háború miatt.
A duzzasztógát építése a Tiszán 1951 és 54 közötti időszakban zajlott. Hevenyészetten összeállított barakkokban helyezték el a munkásokat. A táborban három műszakban dolgoztak. Többségük nehéz kubikus földmunkát végzett. A szakképzett emberek szakmájuknak megfelelően civil szakemberekkel együtt dolgozhattak. Így hamar fény derült rá, hogy az előzetes szóbeszéddel ellentétben, nem köztörvényes bűnözők.
A foglyoknak kb. egyharmada kapott fizetést, havi 20-60 Ft-ot kerestek, jó esetben 120 Ft volt a havi bér.
A táborban külön fegyelmi csoport működött. Az internáltakat gyakran verték, emberi mivoltukban megalázták őket. Soha nem hallott bűnöket kreáltak. Verés, lelki gyötrés, megaláztatás várt a kiszemeltekre.
Mindeközben már megalakult Dél-Németországban, Stuttgartban egy keresőszolgálati iroda, hogy felkutassák és hazasegítsék a Magyarországon fogvatartott németországi illetőségű foglyokat. Ők a sváb kitelepítés óta már német állampolgárok voltak. Összegyűjtötték a Németországban élő hozzátartozóktól az általuk várt hazatérő családtagok nevét, születési idejét, lágerszámát, esetleg az Oroszországból írt utolsó levelét.
A táborban 1953 őszén egy petíciót nyújtottak be a fogvatartottak szabadon bocsájtásukért. Ennek eredménye sajnos az lett, hogy nyolc és fél évvel a háború után, drótkerítés között összezárt védtelen emberek tömege közzé lövetett az ÁVH sortűzzel.
Harmincegynehány sebesültet és öt halottat szállítottak el, akiknek a mai napig nem derült fény további hollétükről, illetve nyughelyükről. Volt, aki be sem vallotta sebesülését, félve attól, hogy elviszik.
A tábor élete megváltozott, további munkára már nem kényszerítették őket. Végül 1953 decemberében véget ért a megpróbáltatásuk. Megkezdték a foglyok két-háromszáz fős csoportjainak elszállítását. A határig kísérték az ÁVO-sok őket, ott pedig ”kiutasító” útlevelet kaptak.
Németországban egy hónapos ingyen üdülést, pihenést biztosítottak számukra, kártérítést kaptak, az élet megkezdéséhez pedig kamatmentes hitelt juttattak nekik.
Harmincegy elekit találunk az egykori táborlakók között, akik így kerültek végül Németországba.
Ament Sebestyén 1913. IV. 26. Elek
Brandt Antal 1919.IX. 07. Elek
Brandt Ferenc 1931.III. 13. Elek
Engelhardt Ádám 1927. V. 12. Elek
Hack Fülöp 1913.IV. 05. Elek
Leist Ferenc 1906.VI. 26. Elek
Leist Ferenc 1922. II. 22. Elek
Metz András 1907. VIII. 25. Elek
Niedermayer Vilmos 1918. V.24. Elek
Niedermayer Ferenc 1931. XII. 24. Elek
Pfanzer Antal 1927.VI. 09. Elek
Reiss Ferenc 1917. VI. 28. Elek
Reiss József 1917. X. 22. Elek
Reiss Pál 1929. VI. 26. Elek
Ruck György 1924.IV. 27. Elek
Seres György 1901.VI. 10. Elek
Schillinger Antal 1913. III. 10. Elek
Schimpl János 1910.XII. 25. Elek
Schimpl József 1921 VII.17. Elek
Stapf Ádám Elek
Stapf György 1924. IV. 24. Elek
Tremmel János 1908. X. 14. Elek
Waschik József 1923 VI. 24. Elek
Wiltz György 1902. VIII. 12. Elek
Wittmann György 1920. VIII. 24. Elek
Zeitler János 1911. XII. 08. Elek
Zeitler József 1915.IV. 14. Elek
Zeitler József 1923 I. 13. Elek
Zielbauer János 1927. I. 06. Elek
Zielbauer Ferenc 1929. I. 25. Elek
Zöllner Imre 1913.VII. 25. Elek
Forrásanyag: Görbedi Miklós: 1020 nap az őrtornyok árnyékában
A tiszalöki hadifogolytábor története 1989
Egy frissnek nem mondható (2015.) kiadásra bukkantam, amelyben Elekről is esik pár szó. A történet a 411. oldaltól, egészen a 426. oldalig tart és a világháború idején játszódik.
Wittmann Attila
