Az alábbi meghívót küldték tanáraiknak 1972 áprilisában az első Eleken érettségizett diákok.
Egy korábbi írásban már megemlékeztünk Banner József temetéséről.
Banner József temetése 1973-ban az eleki római katolikus temetőben
Most újabb fényképek kerültek elő Dr. Mester György hagyatékából. 1973 májusában küldte őket özvegy Banner Józsefné elhunyt férje barátjának – a részvétnyilvánítást megköszönve.

Banner József (1926-1973) váratlan távozása sokakat megrendített. Az Erkel Ferenc Gimnázium népszerű tanárát sok diákja is elkísérte utolsó útjára.

Az eleki katolikus temető B szektorának 11.sorában nyugszik.

Mester Klára
Biztos sokakban felmerült már az ötlet, hogy felkutassák a családjuk eredetét és elkészítsék a saját családfájukat. Ilyenkor a második gondolat az, hogy ez mennyire időigényes és nehéz. Ha valaki mégis eltökélt, akkor két lehetőség közül választhat, vagy megbíz egy családfakutató céget, akik elvégzik helyette a munkát, vagy saját maga vállalkozik erre. Most azoknak szeretnék némi segítséget nyújtani, akik úgy döntenek, hogy nekivágnak ennek a „kalandnak”. Erről a témáról órákat lehetne beszélni és könyveken át írni, ezért most csak „kedvcsinálóként” osztanám meg saját tapasztalataimat.
A kivételes elekiek
Hála Johann Schimpl kemény munkájának az eleki sváb családok családfája egészen 1734-ig visszakereshető az általa készített Sippenbuch-ban. Ebben a kiadványban gyakorlatilag a betelepült német családok családfáját készítette el a betelepüléstől egészen 1946-ig. Tehát ha egy eleki sváb szeretné felkutatni a családfáját elegendő ezt a könyvet elővenni. (Tudomásom szerint a könyv Eleken nem kapható. Nekem Németországból sikerült beszerezzek egy példányt.)
Eleken a betelepítést követően a lakosság népesedésének és a helyi sváb családok közti házasságkötéseknek köszönhetően egyes családnevek gyakoribbá váltak. Egy régi mondás szerint: „Eleken nem tanácsos kutya után hajigálni, mert az ember egy Wittmannt, Striflert, Niedermayert vagy effélét talál el.” Ez is azt jelzi, hogy rengeteg hasonló nevű család élt egykor a településen, és ezen családok megkülönböztetése érdekében ragadványnevekkel illették őket.
A háború és a kitelepítés után ez a helyzet is gyökerestől megváltozott. Voltak akik el kellett, hogy hagyják szülőfalujukat, még mások megváltoztatták családnevüket félve a megtorlástól, de a ragadványnevek sok esetben még ezt követően is megmaradtak a köznyelvben. Erről korábban már Klemm Tamás az “Eltűnt nevek tovább élő családok” című cikkében írt.
Most az internetet böngészve találtam rá a témában Banner József: Elek község német személynevei című tanulmányára, amely az alábbi linken érhető el. Az oldal lefelé történő görgetésével töltődik be a következő lap. Az érdekes olvasmányban családnevek, történetek és táblázatok is bizonyítják, hogy a szerzője több személyt és forrást is felkutatott a téma pontos és részletes bemutatása érdekében.
Wittmann Attila
Egy korábbi írásunkban (Apróságok az eleki üzletsorról) már bemutattunk egy Bécs térképet, amelyen két lila pecsét volt látható. A pecsétek tanúsága szerint a térképet a “Schillinger Miksa és Fia , Elek (Arad VM)” árusította. Most egy levelezőlaphoz sikerült hozzájutni, amit 1901. augusztus 22-én adtak fel.
A pecséten jól látszik a felirat “Schillinger Miksa és Fia kézmű és rövidárú raktár Elek”. Valószínűleg ezt a lapot ugyanabban az üzletben vásárolhatták, ahol a térképet.
Meglepett amikor évekkel ezelőtt a „Nagy gyepen” keresve a lóversenypálya helyét, több kilőtt puskagolyóra leltünk. A szóródásból ítélve egy széles sávba lőttek velük célba. A terület adottságait figyelembe véve, ideális hely lenne egy lőtérnek. Hátul egy dombvonulat (természetes „golyófogó domb”) elöl pedig a nagy síkság.
