Kategóriák
Uncategorized

Elekiek a tiszalöki hadifogolytáborban

Császárné Sólyom Judit

Ma van a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Ez alkalomból emlékezünk meg a tiszalöki fogolytáborban dolgozókról.

1950 decemberében egy hadifoglyokkal és elhurcoltakkal teli vasúti szerelvény érkezett Nyíregyházára, a voronyezsi körzetben található táborokból. Több százat közülük szabadon engedtek, másokat Budapestig vittek tovább. Azokat, akik a magyar hadseregben szolgáltak ugyan, de a hozzátartozóikat Németországba kitelepítették, visszatartották. A régi toloncházban, majd a kőbányai tenyészállat-kiállító istállóiban helyezték el őket.

1951 februárjában a vitték a foglyokat Tiszalökre, hogy a nemzetközi egyezményekkel ellentétben még három keserves évvel hosszabb legyen a megpróbáltatásuk.

Volt, aki 8-10 éve nem látta a családját a háború miatt.

A duzzasztógát építése a Tiszán 1951 és 54 közötti időszakban zajlott.  Hevenyészetten összeállított barakkokban helyezték el a munkásokat. A táborban három műszakban dolgoztak. Többségük nehéz kubikus földmunkát végzett.  A szakképzett emberek szakmájuknak megfelelően civil szakemberekkel együtt dolgozhattak. Így hamar fény derült rá, hogy az előzetes szóbeszéddel ellentétben, nem köztörvényes bűnözők.

A foglyoknak kb. egyharmada kapott fizetést, havi 20-60 Ft-ot kerestek, jó esetben 120 Ft volt a havi bér.

A táborban külön fegyelmi csoport működött. Az internáltakat gyakran verték, emberi mivoltukban megalázták őket. Soha nem hallott bűnöket kreáltak. Verés, lelki gyötrés, megaláztatás várt a kiszemeltekre.

Mindeközben már megalakult Dél-Németországban, Stuttgartban egy keresőszolgálati iroda, hogy felkutassák és hazasegítsék a Magyarországon fogvatartott németországi illetőségű foglyokat. Ők a sváb kitelepítés óta már német állampolgárok voltak. Összegyűjtötték a Németországban élő hozzátartozóktól az általuk várt hazatérő családtagok nevét, születési idejét, lágerszámát, esetleg az Oroszországból írt utolsó levelét.

A tiszalöki vízierőmű
A tiszalöki vízierőmű napjainkban. Forrás: wikipedia

A táborban 1953 őszén egy petíciót nyújtottak be a fogvatartottak szabadon bocsájtásukért. Ennek eredménye sajnos az lett, hogy nyolc és fél évvel a háború után, drótkerítés között összezárt védtelen emberek tömege közzé lövetett az ÁVH sortűzzel.

Harmincegynehány sebesültet és öt halottat szállítottak el, akiknek a mai napig nem derült fény további hollétükről, illetve nyughelyükről. Volt, aki be sem vallotta sebesülését, félve attól, hogy elviszik.

A tábor élete megváltozott, további munkára már nem kényszerítették őket. Végül 1953 decemberében véget ért a megpróbáltatásuk. Megkezdték a foglyok két-háromszáz fős csoportjainak elszállítását. A határig kísérték az ÁVO-sok őket, ott pedig ”kiutasító” útlevelet kaptak.

Németországban egy hónapos ingyen üdülést, pihenést biztosítottak számukra, kártérítést kaptak, az élet megkezdéséhez pedig kamatmentes hitelt juttattak nekik.

Harmincegy elekit találunk az egykori táborlakók között, akik így kerültek végül Németországba.

Ament Sebestyén        1913. IV. 26.    Elek

Brandt Antal                 1919.IX. 07.     Elek

Brandt Ferenc               1931.III. 13.     Elek

Engelhardt Ádám         1927. V. 12.     Elek

Hack Fülöp                     1913.IV. 05.     Elek

Leist Ferenc                   1906.VI. 26.     Elek

Leist Ferenc                   1922. II. 22.      Elek

Metz András                  1907. VIII. 25.  Elek

Niedermayer Vilmos  1918. V.24.      Elek

Niedermayer Ferenc   1931. XII. 24.   Elek

Pfanzer Antal                1927.VI. 09.     Elek

Reiss Ferenc                  1917. VI. 28.    Elek

Reiss József                    1917. X. 22.      Elek

Reiss Pál                         1929. VI. 26.    Elek

Ruck György                  1924.IV. 27.     Elek

Seres György                 1901.VI. 10.     Elek

Schillinger Antal           1913. III. 10.    Elek

Schimpl János               1910.XII. 25.    Elek

Schimpl József              1921 VII.17.     Elek

Stapf Ádám                                                Elek

Stapf György                 1924. IV. 24.    Elek

Tremmel János             1908. X. 14.      Elek

Waschik József             1923 VI. 24.     Elek

Wiltz György                  1902. VIII. 12.  Elek

Wittmann György        1920. VIII. 24.  Elek

Zeitler János                  1911. XII. 08.   Elek

Zeitler József                 1915.IV. 14.     Elek

Zeitler József                 1923 I. 13.        Elek

Zielbauer János            1927. I. 06.       Elek

Zielbauer Ferenc          1929. I. 25.       Elek

Zöllner Imre                   1913.VII. 25.    Elek

 

Forrásanyag: Görbedi Miklós: 1020 nap az őrtornyok árnyékában

A tiszalöki hadifogolytábor története 1989

Kategóriák
emberek esemény film gyász művészet politika történelem

A GUVPI lágerek foglyai – a magyarországi németek kényszermunkára hurcolása

Éppen elmúlt január 19., a magyarországi németek elhurcolásának és elüldözésének emléknapja. Ennek alkalmából 21-én, vasárnap az eleki kiűzetési emlékmű előtt immár hagyományosan megemlékezést tartott az Eleki Német Nemzetiségi Önkormányzat és az Eleki Németek Egyesülete.

A megemlékezésről az Eleki Németek Egyesülete honlapján olvashatunk: Megemlékezés 2018

Az egykori szovjet lágerekről film is készült, melyben eleki vonatkozású részletek is láthatóak. Ezek megtekinthetőek a következő youtube-linkeken.

  1. A GUVPI lágerek foglyai 1. része:

 

2. A GUVPI lágerek foglyai, 2. rész:

Kategóriák
csoportkép egyház emberek esemény háború történelem utazás

Méltó módon emlékeztek meg az elekiek a kényszermunkára hurcoltakról

Január 19-e néhány éve már a magyarországi németek elhurcolásának emléknapja. 1946-ban e napon indult el az első szerelvény “kitelepített” Budaörs állomásáról, amivel kezdetét vette a német származású magyar polgárok elüldözése.A hideg idő ellenére számosan vettek részt az ünnepségen. A hideg idő ellenére számosan vettek részt az ünnepségen.

Az eleki ünnepséget idén január 17-én tartották, a kiűzetés emlékművénél. Klemm Tamás, az Eleki Németek Egyesülete bevezető szavai után Mester Klára, az általános iskola egykori tanára és névadója, Dr. Mester György lánya tartotta. Verset Kocsisné Pelle Erzsébet, az Eleki Németek Egyesülete alelnöke mondott.

Az ünnepi műsorról az ElekTV felvételt készített, amely itt tekinthető meg.

Az ünnepi műsor után a körülbelül 65 vendég – közöttük megyénk nemzetiségi önkormányzatainak küldöttségei, a különböző intézmények dolgozói, valamint a város polgármestere – a katolikus templomba ment, ahol Máté János plébános az elhurcoltak emlékére ajánlott misét celebrált.

A mise után a résztvevők a Leimen-házban szerény megvendégelésben vettek részt, mely során alkalom nyílott beszélgetésekre, találkozásokra. A plébános úr is eljött, és ministránsaival megáldotta a házat.

Az összejövetelre meghívtuk a Szovjetuniót megjárt még élő egykori kényszermunkásokat is, akik közül ketten, Finta Elekné Jámbor Aloisia és Leiszt Magdolna tudott eljönni.

Az eleki német nemzetiségi önkormányzat jóvoltából a szervezők az emléknap alkalmából szép ajándékcsomaggal lepték meg őket.

A vendégek és a vendéglátók a kedélyes együttlét után kora délután vettek búcsút egymástól.