A mai képen az eleki Hammer János és Ament György családja látható: Hirth Erzsébet, Hirth Franciska, a feleségek, a nagyszülők, valamint a gyermekek: H. Franciska, H. József, H. Veronika, H. Antal, A. Alojzia és A. Antal.
Egykoron nem volt ritka a nagy család még a jómódúaknál sem. Manapság sajnos az anyagiasság miatt “csak a jelen számít”, a jövő, így a gyermek kevésbé fontos, ami több mint bűn!
Gyakran hallani helybeliektől, hogy mennyire szörnyű ez a környék, nem lehet sehova elmenni, nincs mit csinálni, unalmas.
Sajnos, van benne valami, hisz nem lesz itt az egyik pillanatról a másikra hirtelen egy vidámpark, nem költözik ide a Salzburgi Ünnepi Játékok, de még az Oktoberfest sem. Városunk nem egy hihetetlen izgalmas hely így első ránézésre. Nyugi van, de azért ez talán nem is olyan nagy baj. Az a nagyvárosi pezsgés nem pezseg itt annyira, hisz se egy felhőkarcoló, se egy izgalmas metró-aluljáró nincs, híres várromról, sokcsillagos wellness-hotelről és strandról nem is beszélve. Ezek mind lehetnének itt, csak hát még sincsenek.
Még a mozink is bezárva, szétszedve árválkodik, kellett nekünk olyan sok videomagnót vásárolni annak idején – hát, ezzel is megjártuk.
De azért ne legyünk ennyire savanyúak, lássuk be, környékünkön mégis vannak érdekes helyek, még olyanok is, ahová szinte helybeliként is érdemes ellátogatni.
Pár kézenfekvő úticélra persze a rutinos olvasó rögtön legyint, hogy “ááá, minek menjünk el a Várfürdőbe, voltunk ott már 10 évvel ezelőtt párszor, unalmas…” – azért javaslom nekik, hogy néha ellenőrizzék, mi újság az ilyen helyszíneken. Nem biztos, hogy nem éri meg kipróbálni, hisz mindig fejlesztenek valamit az attrakciókon.
Őszi tippünk egy kellemes kirándulásra a Pepi-kert megtekintése – október közepe-vége táján leginkább ajánlott, természetbarátoknak remek sétahelyszín.
Kedvcsinálónak pár kép, igaz, bár tavalyiak, de ősz van idén is, tessék elmenni oda, Szarvas nincs is annyira messze!
Ő volt az, akinek az arborétumot köszönhetjük.
Tavaly november első napjaiban jártunk ott, érdemes figyelni a szép színes lombokat! Nyáron ehhez képest egyhangú a látvány, amikor nagyrészt minden egyformán zöld.
Sárga színek uralkodása
Reggel 8-tól sötétedésig lehet sétálgatni, a belépő nem borsos, és garantált a friss levegő. Azért ne szandálban vagy magassarkúban jöjjön a látogató, de nem kell túrabakancs sem. Estefelé már hűvösebb lesz ilyenkor ősszel, érdemes rétegesen öltözködni.
Piros háttérképeket kedvelők részére
Ezek a képek 2010. november 6-án készültek. Egy derült hétvégén szép napot lehet eltölteni a csodaszép növények között.
Ginkgo Biloba ősszel
Az arborétum honlapján bőséges információ olvasható a park nyitvatartásáról, szolgáltatásokról, látnivalóiról. Érdemes megnézni itt: http://www.pepikert.hu.
Nem csak növények laknak itt!Színpompás tisztás
Környékünk egyik legszebb természeti környezete a park, igazán megéri felkeresni!
Valamikor ma hajnalban ötezredik alkalommal tekintették meg a blogunkat. Tavasz óta.
Ez tulajdonképpen semmi különös, és a megtekintések valamekkora hányada a szerkesztőség tagjainak köszönhető, amolyan munka közbeni ellenőrzésként, de mégis azt mutatja, hogy van értelme csinálni.
Pezsgőt azért nem bontunk, de mégsem kis dolog, hogy ennyien olvastak minket. Köszönet érte!
És ehhez még hozzájön a német nyelvű párhuzamos változat látogatottsága, amely ugyan csekélyebb, hisz azt sokkal később kezdtük el, és a német nyelvű érdeklődők általában az idősebb, nem internet-felhasználó korosztályhoz tartoznak, ennek ellenére a német változat is nemsokára eléri az 500-at. Talán hozzájárulunk kicsit általa Elek ismertségéhez a világban…
Óriási mennyiségű képanyagot szkenneltünk az utóbbi időben, de továbbra is kérünk bárkit, akinek lenne képe, története, érdekes témája, amit meg lehet itt jeleníteni, jelentkezzen! E-mail címünk az “Önnek is van egy fényképe?” menüben!
Nem szoktunk célzottan anyaggyűjtési felhívásokat közzétenni egy-egy konkrét témára, de most megpróbálkozunk vele. Jelenleg anyagot keresünk tehát a következő témákhoz:
– Elek vasútvonalának története
– Törzsök Attila és az Éneklő Elek
– Az eleki téglagyár
Kérünk mindenkit, aki tud valamit ezekről, azaz fotója vagy valamilyen története van róla, ne kíméljen az információkkal!
Az 1930-as években készültek a következő szép, aratást bemutató fotók, valószínűleg a már említett Singer plébános keze által.
Az akkori “kombájn” egy állva dolgozó, gőzhajtású cséplőgép volt, melyet béreltek a gazdák, mindenki sorban, egymás után vette igénybe, előjegyzés alapján.
Ez a gőzgép hajtotta meg a cséplőgépet. A nagy meghajtókeréken látható az ékszíj.
A meghajtóerőt a csépeléshez egy amolyan gőzmozdony jellegű masina szolgáltatta, melyekből manapság néhányat meg lehet még tekinteni az ópusztaszeri emlékpark szabadtéri gépmúzeumában. (http://www.opusztaszer.hu). Voltak is időnként nagy tűzesetek amiatt, mert begyulladt a száraz szalma a gőzgép tüzétől.
A terményt (a képen gabona látható) kézzel kaszálták, majd kézzel cipelték a kévéket a géphez.
Az aratás alapművelete a kaszálás és a kévék összehordása volt. Jó sok munka volt egy nagyobb földön, 1939 körüli a kép.
Érthető, hogy régebben miért élt meg több ember a földek műveléséből… Ma egy kombájn talán 20 ember és néhány ló munkáját is elvégzi – hiába, haladunk a korral.
A Singer-Strifler család arat 1939 körül - zsákokkal, mögöttük a cséplőgép látható
Érdekes, és ezt a Claas honlapján olvastam még régebben, hogy a kombájnban forgó dob ( a cséplődob) ötlete még a XVIII. századból származik… a nagy francia forradalom idején találták ki a konstrukciót. Tehát a mai óriás csoda betakarító-masinák a gépezetük mélyén hasonló szerkezettel dolgoznak, mint 200 éve!
Ezen a képen jobban látszik maga a cséplőgép, tetején a munkásokkal.
Aratás van most is, csak éppen a kukoricának van itt az ideje. Azért a hangulatot visszaadják rendesen ezek a búza betakarítását mutató képek is.
Szeptember 18-án ritka eseményre, négyes keresztelőre került sor az eleki Sarlós Boldogasszony Plébániatemplomban. Az erről szóló cikk megtalálható a plébánia oldalán, itt.
Valamikor a XX. század közepén készült a következő fotó, melyen az eleki iparosok láthatóak egy szép csoportképen.
Valószínűleg “megkérték” őket, hogy vegyenek részt az aratáson.
Több, közismert eleki személyiség is látható itt. Aki ismeri a nem felsoroltakat, kérjük őket, bátran írjon hozzászólást, vagy írja meg a kapcsolatfelvételi űrlapon!
Eleki iparosok 1950 körül, aratás idején
A legfölső sorban jobb oldalról az első Gyurkovics Kálmán, a híres fodrász, ezúttal nem legendás borotvájával, hanem egy hatalmas kaszával felszerelkezve. A legalsó ülő sorban balról az első Forman István, az ötödik (nagyjából a kép közepén) a cipész Balogh Lajos, a hatodik Bloch Márton.
Köszönjük a képet Dávid Rémusznak, akinek a nagypapája a második sorban balról a második, valamint Kalló Pálnak, akinek a családi gyűjteményében található az eredeti felvétel!
Elkezdődött az új tanév, az iskolák megteltek gyerekekkel. Sajnos, egyre kevesebbel – az idén először fordul elő iskolánk legújabb kori történetében, hogy egyetlen első osztály indult Eleken, 28 fővel.
Sorakozó az évnyitón - valahogy nem megy az egységes megjelenés...
Az új tanévre sok sikert kívánunk minden tanulónak, különösen az újonc elsősöknek!
Egy 1958. március 15-én datált esküvő képei következnek most.
Tiba András és Galbács Zsófia esküvőjén, a népitánc-csoport tagjaival, 1958. március 15.
Tiba András (1935-1994) és Galbács Zsófia (1938-2007) e napon mondták ki a boldogító igen szót az eleki tanácsházán.
Tiba András és Galbács Zsófia esküvője napján a tanácsháza lépcsőjén, 1958. március 15.
A menyasszony, Galbács Zsófia az Elek és Gyula közti tanyavilágban nőtt fel, és itt is járt a farkashalmi iskolába a 7. osztályig, majd a nyolcadikat már Eleken végezte. Az ifjú férj, Tiba András a manapság Romániához tartozó Nagyzerindről menekült szüleivel a háború alatt magyar földre, és később itt találta meg boldogságát kedvese, Zsófia személyében.
Mindketten lelkes tagjai voltak az akkori eleki színjátszó és a népitánc-csoportnak is, ez utóbbiban ismerték meg egymást. Esküvőjük nagy esemény volt, hiszen a rokonokon kívül a népitáncosok színe-java, az eleki közélet sok jeles személye is részt vett rajta.
Tiba András népitáncosként a színpadon, az eleki kultúrházban.
Nem csak a táncban és színjátszásban jeleskedett az ifjú házaspár, hanem szorgosan dolgoztak: András pék volt a gyulai kenyérgyár eleki üzemében, míg felesége előbb ruhabolti eladó volt, majd óvodai dada, később újra eladó a kenyérboltban, végül élelmezésvezetőként dolgozott a gyermeknevelő intézetben nyugdíjazásáig.
Tiba Andrásné menyecsketánca a legendás orvossal, dr. Győri Gyulával, 1958. március 15.
A házaspárnak három gyermeke született, András, Andrea és Zoltán.
Köszönöm Tiba Andreának a történetet és az érdekes fotókat!