Kategóriák
archiv ipar modern politika Rapajkó szakma történelem technika

Aradon még Mercedest is gyártottak a magyar időkben

Ez évtől már  Kecskeméten is gyártanak Mercedeseket,  ami nyilvánvalóan óriási dolog,  de az igazsághoz az is hozzátartozik,  hogy már 97 évvel korábban is gyártottak ilyen márkájú gépjárműveket,  és nem is akárhol,  hanem az egykori megyeszékhelyünkön, Aradon!

Ezen tény sok mindent elárul környékünk egykori iparáról,  de sajnos 2012-ben az aradi előzményekről senki sem beszélt.

Ennek az egykori aradi gyárnak igen változatos a rövid története,  hisz a Magyar Automobil Részvénytársaság,  Arad (MARTA) 1910-től kezdett gépkocsi- és autóbuszgyártással foglalkozni.

A Le Havre-i Westinghouse- gyár (több magyar is dolgozott itt) licensze alapján gyártottak itt a cég nevét tartalmazó mozaikszóra keresztelt autókat, buszokat,  melyekkel 1915-ben megindult az állandó közlekedés Budapesten (első kép),  de taxikat is (második kép).

1912-ben tönkrement ez az amerikai-francia gyár, ami után az Austro-Daimler (osztrák-angol) licensze alapján gyártottak itt autókat,  majd pedig az I. világháború miatt ismét váltásra került sor (1915-18),  amikor is Aradon megjelenik a Mercedes (harmadik kép)!

1910-18 között Aradon összesen 187 autót és 730 teherautót gyártottak (hatszázharmincat a háború alatt).

Utána sajnos sok minden mással együtt ez a gyár is Romániához került,  de 1925-től így is megszűnik itt az autógyártás!

Mindentől függetlenül jogosan büszkék lehetünk az egykori aradi autógyártásunkra,  ami hazánkban az első volt,  hisz ilyen jellegű beruházás azóta sem történt ebben a térségben.

(Tudomásunk szerint elekiek nem dolgoztak az aradi autógyárban.)

Ha Mercedesről beszélünk,  mindenképpen szóljunk arról is,  hogy az eleki születésű,  és még most is élő Strifler Pál (Paul Strifler) kutatómérnökként Stuttgartban szintén hozzá tudott járulni a ma is megbecsült világmárka hírnevének öregbítéséhez.

Szerencsére Strifler Pál  megélte a kecskeméti gyár termelésének a megkezdését is (negyedik kép)!

Források:

Kollega Tarsoly István főszerk.: Révai Új Lexikona. XIV. k. Szekszárd,  2004. 1008 o.

http://www.magyarjarmu.hu

A magyar nyelvű Wikipedia

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv gasztro irodalom iskola szakma vicces

Süteményes receptek a XX. század elejéről

Valószínűleg a XX. század elejéről származnak a következő eleki süteményes receptek, egy eleki német asszony tollából.

Megfigyelhető, hogy az illető nyilvánvalóan nem magyar nyelvű iskolába járhatott, és csak később tanult meg magyarul.

Kategóriák
archiv épületek csoportkép modern szakma történelem technika utazás

Az eleki szálloda

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szálloda. Valamikor a XIX. század végén a község építette oda, ahol a mai napig áll, a városunk főutcáján.

Kevés emeletes épület volt és van ma ma is Eleken – ez az egyik ilyen. Igazi nevén valójában “Großes Wirtshaus” néven ismerték, és a falu közepén díszelgett. Lefordítva “Nagy Fogadó”, ami a jellegére enged következtetni. Nagy kártyapartik, beszélgetések és mulatozások színhelye lehetett, és báltermében ismerték meg egymást az elsőbálas lánykák és a leendő ifjú férjek is. A hétköznapokon inkább az urak jártak ide a kártyapartik során megbeszélni az ügyes-bajos dolgaikat, amit az asszonyok néha gyanakodva fogadhattak – tessék megnézni a fotón az úri közönséget, ami szinte kizárólag férfiakból áll.
A tisztes polgár nem nézhette a tévét, mivel az akkoriban nem volt, a híreket a friss újságokból tudhatta meg, amiknek elolvasására kiváló hely volt ez itt.

Az asszonynak inkább otthon volt a helye, kártyázni-szivarozni nyilván csak a tisztes családapa mehetett a barátaihoz. Esetleg közben elverni a családi büdzsé nagy részét, de a jó barátok körében. Valójában fontos összetartó erő volt ez a fajta társas együttlét. Egyik dédnagyapám, aki Erdélyből került ide, a kártyázás által fogadtatta el magát a helyi “elit” köreiben – de ő már a párttitkárral kártyázott, az aranykor után egy kicsivel… 

Érdekes kérdés, hogy a kártyázáshoz legalkalmasabb helyiség rendeltetésén túl vajon miért volt szükség egy ekkora “hotelre”, de nyilván leginkább azért, hogy az utazó üzletembereknek legyen hol megszállni – akkoriban még vonattal lehetett a leggyorsabban ügyeinket intézve utazgatni, amihez hozzátartozott a szálláshely lehetősége is. Az aranykorban az eleki gazdák és iparosok termékeiket messze-messze szállították a vasúton, pörgött az üzlet, ment a bolt… jöttek-mentek az üzlettársak.

A bálterem kiváló helyszíne volt a különböző táncos-zenés rendezvényeknek, jótékonysági bálaknak – a kor művelt eleki honpolgára nem csak kártyázott, de tudott jó néhány táncot, és sokuk játszott különféle hangszereken is. Vagy ha éppen nem, akkor mindenképpen nagy tisztelet övezte a zenészeket, akik elmaradhatatlan résztvevői voltak az ilyen eseményeknek.

Nos, felgyorsult az idő – manapság itt se vasút, se szálloda, se nagy gazda(g)ság sincsen többé, de autóval-busszal jár a nép, és az üzletkötők is. Szálloda nem kell. Nagy kérdés, hogy ez mennyire tekinthető haladásnak.

Figyeljék az elegáns kalapokat és öltönyöket – nem kocsma volt ez a mai értelemben (vagy ha mégis, akkor igencsak megadták a módját a megjelenésnek). A legutóbbi időkben itt tartott nyári nagy román táncházak legalább valamit visszahoznak az egykori nagy-nagy bulikból a bálterembe – ugyanis a mai, erősen vizes és kopottas iskolai tornaterem a szálloda “bálterme” volt, ennek az ajtaja és ablakai előtt ülnek a képen az urak. Valamikor a II. Világháború után szűnt meg a szálloda, épületében üzlet, illetve a Román Iskola kapott helyet – legalább megmaradt nagyjából eredeti formájában.
Igazi étterem itt régóta nincs, szállodáról Eleken beszélni sem érdemes. 

Großes Wirtshaus um 1910
Az eleki szálloda kerthelyisége, 1910 körül


A Großes Wirtshaus ma is megtekinthető, keressék a Román Általános Iskolát, alatta az étterem helyén kínai ruhabolttal – változó idők, változó igények.

A kép egy XX. század eleji képeslap, valószínűleg még a Trianon előtti időkben készült. Az Elek TV gyűjteményéből származik.

1945 után nem készült sok képeslap Elekről, de az egyik körülbelül a következő módon ábrázolta az épületet, a háttérben a templommal:

A szálloda épülete 2004 előtt
A szálloda épülete 2004 előtt