A felvonulások a sportpályán értek véget, ahol a menet érkezésekor az illetékes elvtársak a tribünről köszöntötték a dolgozó népet. Ezután kezdődhetett a műsor: vetélkedők, versenyek, különféle bemutatók voltak, kicsik és nagyok szórakozására.
Torna-bemutató a sportpályán – seprűnyeles formagyakorlat.
Az iskolás gyerekek részére a tantestület tagjai szerveztek különböző játékos vetélkedőket – zsákban futástól a kötélhúzásig volt többféle versenyszám.
Kötélhúzás, Müllek tanár úr vezényletével
Jutott szerep természetesen a mustárral megöntözött sültkolbászt, valamint egyéb enni-és innivalót árusító és/vagy osztogató konyhásoknak is.
Sorbanállás (talán sültkolbászért) a Gyula És Vidéke ÁFÉSZ bódéjánál
Sok intézmény a saját kolbászos-virslis csapatát küldte ki a sportpályára, hogy minden dolgozója kaphasson a májusi bulin szokásos csemegékből. Voltak árusító bódék is, ahol némi pénzért lehetett jóllakni.
A régi május elsejék fotóit Zsidó Ferenc gyűjteményéből válogattuk.
A következő képek az egykori pékség és a Zöldfa Étterem előtt vonulnak el a május elsejei felvonulásban részt vevő diákok – az eleki Általános Iskola és Gimnázium tanulói.
A hatvanas-hetvenes években készült néhány képeslap Elekről. Az itt következőt gyerekkoromban még láttam árusítás közben, minden bizonnyal a postán.
A bal felső képen a templom melletti iskolaépület látható, melyet a 80-as évek közepén-végén lebontottak, hogy a mostani Polgármesteri Hivatalt építhessék a helyére. Impozáns épület volt, szerintem kár érte. A nagy fa, mely itt is látható, jelenleg is áll a Hivatal mögötti parkolóban. 1980-ban, amikor elsős voltam, az iskola leginkább kellemes termében tanulhattam (balról az első három ablak, de a Gyulai út oldalán is volt neki talán négy). A képen jobb oldalt a kerítésen látható kis fekete ajtón mentünk be, a bicikliket mindenki a nagy fa köré támasztotta, majd kezdődhetett a tanítás. Volt egy félelmetesen érdekes nagy beton szeméttároló is nem messze onnan az udvaron, körülbelül a most a parkolóban kanyarodó út melletti gyepes részen, a szomszéd ház kerítése mellett. Vaslemez ajtajai voltak egykoron, amik az én időmben részben hiányoztak, és hatalmasakat lehetett játszani benne… A szemétben 🙂
Az iskola a kezdetektől, ha nem tévedek, 1903-ig egyházi iskola volt, ezért is építették a templom mellé. 1903-tól állami kezelésben állt, ez volt az általános iskola, míg az ún. zárda a lányok iskolája volt 1923-tól. Volt még a polgári iskola a Hősök útja és a Szent István utca sarkán, ennek épülete legalább áll még manapság is, ha gyerekek nincsenek is már benne… A mai általános iskola 1950 körül alakult meg, amelynek ezek mind részei voltak.
Az iskola, a főtéri étterem és a Román Iskola a templommal a háttérben, kb. 70-es évek eleje
Figyelmes sétálók felismerhetik az Üvegház ma is álló csodás épületét. Kicsit átalakítva jelenleg a Kínai Népköztársaság exportját, illetve a helyiek öltözködését szolgáló intézmény a főtéren. Helyén egykor házak, illetve, ha minden igaz, az eredeti tanácsháza állt, amiket valamikor a hatvanas-hetvenes években lebontottak, helyükön van a park a Kiűzetés Emlékművével, illetve ez a már új korában sem valami szép épület. Mindegy, ma azért talán kevésbé gáz, mint akkoriban. Egyszer voltam benne egy nagy lagziban kb. 1984-ben, tehát akkor még működött mint étterem.
A kocsma részleg hátul, a parkolónál tovább él, bár volt időszak, amikor egy darabig a középiskola tanterme volt itt, és a kocsmapultra könyökölve oktathatták a tanárok a tudásra szomjazó ifjakat.
A kocsmának egy kis hatása volt a helyi népnyelvre is, amennyiben sajátos értelmezést nyert a közepesen durva alkoholmámorban úszó ügyfélkör állapotának leírására az “Üvegház-hatás” kifejezés…
A román iskolás illetve templomos képről már egy másik cikkben írtam, ez a beállítás visszaköszönt még pár képeslapon a későbbiekben. Akkoriban egy ruhabolt volt a Községi Szálloda földszintjén, az emeletén volt a suli.
A kép szkennelt állapotban a Dr. Mester György Általános Iskolában található meg, onnan repítettem ide.