Kategóriák
iskola modern munka Rapajkó szakma történelem

Harruckernben egyesülve

Báró Harruckern János György (1664-1742)  az I. kötet borítólán
Báró Harruckern János György (1664-1742) az I. kötet borítóján

Békés megyében 2007-ben Gyula központtal létrejött egy integrált középfokú tanintézmény,  mely akkor magában foglalta a gyulai, eleki és szabadkígyósi szakképző és szakközépiskolai intézményeket, vagyis a következőket:  Munkácsy Mihály Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző (Gyula),  Radványi György Középiskola (Elek) illetve a Gámán János Szakiskolát (Szabadkígyós),  ami később kiegészült még más intézményekkel is.

Ennek a legnagyobb megyei iskolának,  amely Harruckern János György nevét vette fel,  az első igazgatója Zámbó András lett,  aki 2000-2007 között az eleki középiskola igazgatója is volt.

Ezekben a tanintézményekben nagyon sok eleki diák tanult, és tanul is mostanság,  ami miatt valószínűleg több ember is kézbe fogja venni ezt az 2013 júniusában megjelent igényes iskolatörténeti kötetet.

Mivel sok intézményről van szó,  a mostani,  első kötetben csak a következő  egykori önálló gyulai iskolákról olvashatunk: Mohácsy Mátyás Kertészeti Szakközépiskola,  Munkácsy Mihály Szakközépiskola,  Pánczél Imre Gyógypedagógiai Intézet,  Semmelweiss Egészségügyi Szakközépiskola.

Most azonban nem volt célunk a részletes recenzió,  így a könyv elolvasása után a következőket tudjuk elmondani:  Minden iskola esetében meghatározó az igazgatók szerepe,  minden időszakban jó értelemben meg kellett felelni,  mindenhol sikerült valamiféle helyi hagyományt kialakítani,  a’80-as években már mindenhol komolyabb problémák jelentkeztek.  Az egyik legnagyobb gond a gyermekszám csökkenése lett,  szükség volt a megújulásra,  így az integráció is egyfajta szükségszerűségnek tekinthető.

Azt a fontos dolgot is el kell mondanunk,  hogy valószínűleg úttörő munkáról van szó,  hisz nem sok ehhez hasonló integrált iskolatörténet jelenhetett meg eddig hazánkban!

A könyvet az is hitelessé teszi,  hogy a szerzők is a tagintézmények tanárai.

A II. kötet valószínűleg féléven belül meg fog jelenni,  melyben Elek,  Szabadkígyós, Mezőhegyes és Orosháza is szerepelni fog

Az I. kötetnek így is van jó néhány eleki vonatkozása:  A lektor Simon Mihály,  aki 1990-2000-ig az eleki középiskola igazgatója volt,  Kis-Pál Sándor 1946-ban az eleki általános iskola hivatalsegédje volt,  de  1951-96-ig már a gyulai kertészeti igazgatójaként tevékenykedett! Az eleki Reisz Ádám a kertészetiben kezdett németet tanítani,  de itt tanított magyart és történelmet dr. Csipes Antal is,  aki korábban az eleki gimnázium tanára volt.

Forrás:  Nagy László szerk.:  Harruckernben egyesülve.  I. k. Gyula,  2013. 392 o.

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv esemény természet

Jégeső Eleken

Klemm Tamás

2007. május 29. a dátuma a következő képnek. Kb. dió-golflabda méretű jégeső hullott aznap Eleken, szerencsére nem túl hosszú ideig.
Remélem, mostanában nem lesz ilyenben részünk!
Érdemes megfigyelni az összefagyott legbelső vízcsepp köré fokozatosan odafagyott külső cseppeket – szerintem igen érdekes látvány. El is tettem pár ilyen kettétört darabot annak idején a mélyhűtőbe, hogy később is mutogathassam, de sajnos valamilyen üzemzavar miatt pár hónapra rá kiolvadt… Mindegy, a kép azért magáért beszél!
Egyszer láttam vagy a Spektrum, vagy a National Geographic Channel adásában egy műsort, amiben egy, a Himalájában levő tó partján sok száz éve létező titokzatos csontmaradvány-lelet keletkezését kutatták ki. Kiderült, hogy egy karaván arra járt úgy 1300 körül, és szó szerint agyonverte őket egy komolyabb jégeső. Mindegyik embernek be volt verve a koponyája, mert ott a magas hegyek közt, fák nem lévén, szegényeknek nem volt hova állniuk a hatalmas jegek elől.
Azok a himalájai jégdarabok biztos nagyobbak lehettek, mint ez itt a képen, de mi is ráterítettük a dunnát az udvaron álló kocsinkra, mert ettől az autó már biztosan hullámosra horpadt volna…

Jégeső 2007. május 29.
Jégeső 2007. május 29-én