A következő 9×12 cm nagyságú kivágott hirdetést az E-Bay-en találtam.
A hirdetés szövege szerint a “Részvénytőke és Tartalékalap 12,700.000 Korona. Leányvállalatok: Elek és Battonya.”
Érdekes, hogy a hirdetés német nyelven jelent meg. Sajnos azt nem lehet tudni, hogy milyen lapban, az eladó csak azt tartja biztosnak, hogy 1917-ből származik. Nekünk ez is azért elég sokat jelent és sok információval bír.
Wittmann Attila
2012. szeptember 19-én a Békés Megyei Kormányhivatal és a Békés Megyei Intézményfenntartó Központ szervezésében igen színvonalas rendetvényre került sor a mai megyeházán Főispánok címmel.
Elsőként az úgynevezett tanácskozói teremben Erdős
Norbert kormánymegbízott és Gara Ágnes intézményfenntarói központ vezetője méltatta Tomcsányi József (1807-76), egykori főispánt,
majd pedig dr. Erdész Ádám, megyei levéltárigazgató vázolta fel annak az embernek az életpályáját, aki a legtovább volt a megye főispánja, 1867-től egészen a haláláig.
Az előadó szerint Tomcsányi jelentősége óriási, hisz az ő tevékenysége alatt épült ki a polgári közigazgatás a megyében. A személye azért is hiteles, mert pl. részt vett szabadságharcban, a bukás után visszavonult, de nem alkudott meg, csak akkor tért vissza a politikába, amikor úgy látta, hogy azt tisztességesen is meg lehet tenni.
Méltó arra, hogy termet nevezzenek el róla. Erre a gesztusra azért is szükség van, mert ma is példa az ő egykori tevékenysége, hisz ezzel is valamilyen módon kompenzálni lehet a kommunizmus alatt elveszett évtizedeket!
Ezek után sor került a táblaavatóra.
Az avatás után Erdős Norbert, Gara Ágnes és dr. Szatmári Imre megyei múzeumigazgató megnyitotta az aulában lévő, megyei főispánokat bemutató kiállítást,
(Egy korabeli díszkard)
(Báró Harruckern János György, egykori főispán, és aki Elek újratelepítője is volt.)
majd következtek az előadások.
Nemrég’ jutottam hozzá két kiadványhoz. Az egyik Arad Vármegye és Arad szabad királyi város monográphiája (1913-as kiadás) amit Dr. Jancsó Benedek szerkesztett 1905-ig, majd tőle Dr. Somogyi Gyula vette át ezt a feladatot. A másik ilyen történeti kiadvány a kétegyházi születésű Márki Sándor által megírt Arad Vármegye es Arad szabad királyi város története (1895-ös kiadás).
A két kiadványból kissé “szemezgettem”.
Dr Somogyi Gyula így ír Elekről:
Elek. Eleki járás. (Lásd I. 259 l.) Területe 26539 kat. hold. Lakói száma 7265. kevert lakósságú, túlnyomólag német község. Sikságon fekszik, az Acsev. vonala mentén. Átszeli a községet a kétegyháza-székudvari törvényhatósági út. Egykor Zaránd területén feküdt. Határolják: Nagypél, Ottlaka, a lőkösházi és jánosházi puszták, Kétegyháza és Szentbenedek-puszta határa. Földje nagyon termékeny. Termelnek gabonát, káposztát, burgonyát. A lakósság nagy sertéskereskedést és sertéshizlalást folytat. Valóságos sertésbörze van Eleken.
Elek 1856-ig község volt, ekkor kapta a mezővárosi cimet. Az oláhok Alexeának nevezik. Temploma egy sírkertben 1735-ben épült. 1790-ben építették a nagy templomot. Lakóssága eredetileg magyar, de ez kipusztulván, németeket telepítettek be. 1717-ben Harrucker népesítette be birodalmi németekkel (Baden, Württemberg, Rajna-völgy).
Topográfiai helyek: liba-legelő, uj-földek, homok-gödör, Ottlaka-szőlő, Kispél (melyet az országút kétrészre szel: Kis-Kispél és Nagy-Kispélre), Papi-domb
elekfoto 