Danilov Mihály, a lőkösházi orosz

Danilov Mihály (1880-1943) az I. világháború után került Magyarországra menekültként többed magával,  hisz korábban cári tisztként szolgált,  és valószínűleg az utolsó orosz cár,  II. Miklós  (1894-1917) unokaöccse is volt.

Budapesten a magyar nagybirtokosok “szétosztották” egymás között ezeket az orosz menekülteket,  akiket a birtokaikon például gazdatisztként alkalmaztak,  mint ahogyan Danilovot Lőkösházán a Bánhidy család.

A gyakorlatilag magyarrá lett egykori orosz gárdatiszt az emberek emlékezetében úgy maradt meg,  mint aki 12 fehér agár kíséretében sétál a határban.

Életének lőkösházi szakasza tragikusan ért végett,  hisz a hadi helyzet kedvezőtlen megváltozása után,  1943. augusztus 31-én öngyilkos lett – talán azért, mert jól tudta,  mit jelent a valóságban a kommunizmus!

Az 1944-ben bevonuló szovjetek még a sírjába is belelőttek,  a sírját később elszántották. Eddig még nem találtunk írásos dokumentumokat arról,  hogy az akkor még Elekhez tartozó Lőkösházáról “átjött-e” valamikor Danilov.

A fenti sorok megírása után nem sokkal később,  március 13-án néhány fontos információhoz jutottunk Eleken Kotroczó Menyhértnek (89) köszönhetően,  aki maga ásta meg Danilov Mihály sírját Lőkösházán,  hisz akkor ő is a Bánhidy-családnál szolgált!

Tőle a következőket tudtuk meg,  ami alapján egy árnyaltabb képet kaphatunk az egykori orosz gárdaparancsnokról:

Danilov Mihály a cári hierarchia szerint a harmadik legfontosabb ember volt Oroszországban! A polgárháborúban megölték a feleségét és lányait is,  ő is csak az utolsó pillanatban tudott elmenekülni. Először Svédországba ment,  de ott túl sok volt a menekült,  így onnan hazánkba jött.

Herceg volt,  nagy birtoka volt Ogyesszában,  a cári gárda parancsnoka is volt tábornoki rangban.

Lőkösházára báró Bánhidy felesége hívta,  aki később rábízta az egész birtokot is,  de ezek után nem nagyon volt fejlődés! A bárói rokonság ennek nem nagyon örült,  de nem nagyon szerették Danilovot sem.

Danilov nem nagyon tudott magyarul,  de igazán nem is igen szerette a magyarokat. Társalogni inkább franciául tudott Lőkösházán is.

Öngyilkossága előtt azt kérte,  hogy halála után a holttestét Ogyesszába vigyék,  ami miatt is hármas koporsóba tették,  amit az egykori kastély és az egykori kápolna közötti parkszakaszban temették el.

A sírját az 1944-ben bevonuló oroszok dúlták fel, de nem lőttek bele a sírjába,  illetve nem ásták ki a koporsóját sem.

A kastélyban egy orosz tiszt is lakott akkor,  aki azt mondta,  hogy ha Danilov élne,  akkor a Szovjetunióba vinnék,  és ott bíróság elé állították volna!

Mindentől függetlenül a sírját,  a holttestét ma is meg lehetne találni,  mert a két méter mély sírban a hármas koporsó maradványai bizonyára ma is megvannak. Danilovot úgy temették el,  hogy a nyakában volt egy, általa mindig hordott nagy ortodox kereszt,  de vele temették a kitüntetéseit is. (A temetésén sok orosz volt,  még egy pópa is,  a búcsúztatóján a jelenlévők nagyon sírtak!)

Kár,  hogy pl. manapság Lőkösházán nem ápolják Danilov Mihály,  egy minden szempontból nagy ember (közel két méter magas volt)  emlékét!

Rapajkó Tibor